Eger - hetilap, 1877

1877-04-26 / 17. szám

130

Ebből fölmentetett 253. Sorozásra nem jelentkezett, és pedig: a) betegség miatt 7 ; b) fogság miatt 4; c) engedélylyel távol 19; d) engedély nélkül távul 191; összesen : 221. Az álló hadseregbe osztatott 58; a tartalékhoz tétetett 72; a honvédségbe soroztatott 58. Jövő sorozásra visszavettetett 490. Végleg alkalmatlannak jelentetett ki 43.

Ezek szerint Hevesmegye területéről mindhárom hadköteles korosztályból ez úttal sorozás alá állíttatott összesen: 4387. Ebből fölmentetett: 654. A sorozásnál meg nem jelent és pedig a) betegség miatt 29; b) fogság miatt 8 ; c) engedélyezett távoliét miatt 84; d) engedélytelen távoliét miatt 541: összesen 662. Az álló hadseregbe soroztatott 516; a tartalékba osztatott 93 ; a honvédséghez tétetett 59. További sorozásig visszavettetett 2110, végleg alkalmatlannak nyilvánittatott 294.

Folytatás köv.

Eger, apr. 24. 1877.

Azon téves reményben ringattuk magunkat a jóhiszeműség álmot hozó párnáján, hogy mi teljesen alkotmányos, szabad nemzet vagyunk, hogy parlamenti kormányunk minden oly elvet, célzatot . és törekvést, mely önrendelkezésünket netalán korlátolni akarná, erélyesen visszautasitand, s hogy a rólunk, nélkülünk-féle, a múltban eddig követett eljárás soha többé nem fogja magát ellenünkben érvényre emelni.

Azt hittük, hogy a kölcsönös kiegyezés, és az 1867-iki törvények által szentesített alkotmány védbástyája, megsemmisített már minden ellenséges törekvést, mely eddig nemzeti létünk, fennmaradásunk és hazánk jövője ellenében mindenütt és mindenhol érvényesítette magát, s azon meggyőződésben voltunk, hogy azon hangzatos nevű rémek, mint: reactio, militarismus stb. csak falra festett képek, gyermekek ijesztgetésére szolgáló üres árnyak. Azonban mind ezen jóhitünk egyszerre csak megsemmisült a bécsi „Fremdenblatt“ apr. 21-ki számában megjelent közleménynyel, melyre a „P. N.“ tegnapi száma azt jegyzi meg, „hogy a fővárosban

általános megdöbbentő hatást tett. Mielőtt a „Fremdenbl.“ ezen nevezetes cikkét szószerint idéznök, nagyon kicsinyeljük, hogy a Pesti N. az általános nemzeti felháborodás kifejezett érzelmeit csak megdöbbentésre devolválja, mert meg döbbeni, mely az ijedtségnek egyik rokontársa, nem akarunk, hanem igen is kinyilvánítjuk, hogy valamint a Frbl. ezen cikke a nemzetben általános felháborodást okozott, úgy biztosak lehetnek a Frbl. hívei és su- galmazói abban az egyben, hogy nemzeti szabadságunk, alkotmányos kormányzatunk és lételünk ellen minden oly törekvést, legyen annak akármilyen ijesztő neve, s legyen ezen törekvéseknek vezetője bármily potentát, hazánk ellenségének fogjuk nyilvánítani, s ellenében állást foglalandunk.

Addig is tehát, mig prlamentünk által a kormány ezen cikk iránt felvilágosításra vonatnak, jó lesz elmélkednünk arról, hogy becsületes eljárásunk, loyaliéásunk mily perfidiával szándékoltadk megjutalmaztatni. A Frbl. ktövetkezö cikke erről teljesen meggyőzhet bennünket:

„Ha Albrecht főherceg, a mint hogy úgy is van, a jelen válságos pillanatban elismeri az orosz szövetség értékét és óhajtja, hogy Ausztria javáért ragaszkodjunk e szövetséghez, s egyáltalán a három császár szövetséghez: akkor külügyi hivatalunk a hadsereg főfelügyelőjében ép oly hatalmas, miat befolyásos szövetségest nyert. Mert Andrássy gr. politikája, mely mindig a nyilt kártyákat kedvelte, ugyan azt akarta és ugyan azt akarja, mit a főherceg akar és valóban a megfoghatatlan dolgok közé tartozik, ha jobb ügyhöz méltó makacs következetességgel még most is azt mesélik, hoogy antagonismus, ellentét van a főherceg tábornagy és Andrássy gróf közt. Ez az „ellentét“ nem létezik, nem létezhetik, mert az orosz szövetség becsét jelenleg ép annyira becsülik a ballhausplatzi palotában, mint Albrecht főhercegében.

A fenséges jubiláns egyébiránt meglehet, nem csak állami előnynek, hanem a szív ügyének is tekinti az orosz szövetséget. Köztudomású, hogy Albrecht főherceget a szt.-pétervári udvar bizalmas köreiben azon személyek közé számítják, kiket mindig szívesen látnak. A rokonszenv és valóban testvéri érzület kapcsa-4 T Á R C A. j^

A távhangzó (telephon.)

Általános érdeklődést keltett közelebbről a lapok azon újdonsága, hogy Amerikában, Bostonban nem rég távhangzó (telephon) állíttatott föl, s a vele tett kísérlet meglepőn sükerült. A távhangzó az egyes hangokat teljes szabatosság- s tisztasággal adta visz- sza, úgy, hogy a kiindulásponton kiejtett szavak, és az elénekelt „Jankee Dodié“ ismert amerikai nép-ének dallama a megérkezési ponton tökéletesen érthetők és élvezhetők valának. É kísérlet adta meg azután az értelmét ama föltevésnek, hogy ezentúl egy bizonyos helyütt pl. Budapesten tartandó valamely nevezetes hangverseny, opera, vagy ének a távhangzó segélyével egyidejűleg s egyszerre más, távol eső helyeken is hallható s élvezhető leend, sőt a telephon segélyével ezentúl a messze távolba szakadt barátaink- s szeretteinkkel ezentúl szóval közlekedni, s társalogni is lehetend alkalmunk.

Ezek azonban, — mint mondók — ez idő szerint még mindössze is csak jámbor óhajtások, föltevések, melyek egyébként ma már nem tartoznak a képtelen állítások, a lehetetlenségek és humbugok sorába azon kísérletek után, melyek e tekintetben a telephonnal újabban tétettek.

A távhangzó elmélete s szerkezete egyébként nem uj találmány. Az újabb kísérletek mindössze is csak módosításai, javításai a korábbiaknak. Az első e nemű kisérletet, tudtunkra, 1861- ben Reiss M. friederichsdorfi természettan-tanár tette majnai Frankfurtban.

Ami magát a beszélő telegraf, vagy távhangzó szerkezetének titkát illeti, az igen egyszerű s könnyen érthető.

A hangtovaszállitó készülék egy fából készült négyszögü szekrényből áll, melynek felső része finom kifeszitett hártyával van behúzva. Tehát úgy néz ki, mint egy négyszögletű dob.

E dobszekrény egyik oldal-felületéhez egy tágas hangcsö vagyon alkalmazva. A hang, a szó vagy dal e hangcsö nyílása előtt történik, a cső fölfogja s továbbvezeti a hangot, mely, a szekrény resonanz-falai által erösbittetvén, rezgésbe hozza a hártyát. E rezgésbe hozott hártya kiindulópontja a továbbítandó hangvezetésnek.

E finom hártyára egy kisded érenylap (platinalemez) vagyon alkalmazva, mely a hártyával egyidejűleg jő rezgésbe. Minden egyes rezgő hullámzásnál ez érenylap egy másik hasonló platina-lemezzel jő érintkezésbe, mely utóbbi egy villambuzallal áll összeköttetésben, s ezen a villamfolyam mindannyiszor átrohan, valahányszor a két éremlemez érintkezésbe jő. Így áll a szerkezet a kiindulási állomáson.

Lássuk most a megérkezési állomás készülékének szerkezetét, Itt ez egy hegedüszerü készülékből áll, melyen mint húr, egy körülbelül 30 centiméter hosszú vastíi van kifeszitve. E vashúr selyemmelkörülfont rézhurral van körülsodorva. Ebből áll az egész hangelfogadó készülék. A hegedű-szerkezet a vastünek reso- nanz alapjául szolgál. A távsodrony, a tü közé csavart huzattal van összeköttetésben, s minden egyes villamroham alkalmával, az ez által megdelejzett tü rezgésbe jő, s a kiindulási állomáson esz- közlött valamennyi rezgés viszonoztatik az elfogadási állomáson. A dobhártya felfogja a hang hullámot, s a vastíi reprodukálja azt.

Page és Henry természettudósok kísérleteinek alapján a tü rezgésbe-hozatalát annak az egyes villamrohamok által eszköz- lőtt gyors delejzése, s delejtelenitése idézi elő, s az ekként rezgésbe hozott tü hangot ád, miként ezt a szilárd alaphoz ütött hangvillánál tapasztaljuk. A villanyfolyam minden egyes rohama a tüt delejes állapotba kozza, s a villamfolyam megszakadásával a dele jes állapot is megszűnik. így keletkezik a hang.

Ebből érthető már, hogy a tü rezgése a dobhártya rezgésével teljesen összevág, s e szerint a tü ugyanazon hangot adja, melyet a hártya a hangcsövön át nyert, felfogott, s rezgése által a villám- sodronyon tovább vezetett. A hang mélysége, vagy magassága, s a zenei rythmus és szünetek ez által teljesen vissszaadatnak, úgy, hogy a felfogott dallam a megérkezési állomáson eléggé tisztán kivehető. Az igy keletkezett hang ércszerün dongó, minek oka a vastü csekély hangterjedelmében rejlik. E miatt a philadelphiai világtárlaton bemutatott telephonnál a v a 8-t ü helyett vaslemezek alkalmaztattak; Kästner M. Frigyes pedig ugyanott egy hasonszerkezetü orgonafélét mutatott be, melynek sípjai lánghullámzás által hozattak harmonikus hangzásba.