Eger - hetilap, 1877

1877-04-12 / 15. szám

XVI. év-folyam.

1877. április 12-én

15. szám.

Előfizetési dij

Egész évre . . 5 ft — kr.

Félévre . . . 3 ft 50 kr.

Negyed évre . . 1 ft kr.

Egy hónapra . — 4 > kr. Egyes szám . . — 13 kr.

Hirdetésekért

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai .s vf!fiy«ss tartalmú

hetilap, meísjelenik minijeit csiiiftriöKőu.

Kiadó hivatal: a iyccnoii nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr

Igénytelen eszmecsere

a tervbe vett egri i parkiál litás ügyében.

Őszinte, igazi benső örömmel olvastam e lapok hasábjain, begy az egri általános ipartársulat, az ugyanitteni katb. legény- egylettel karöltve, még a f. évi augusztus hó folytán egy, mütár- lattal egybekötött ipar- és terraénykiállitást szándékozik rendezni, melynek helyiségeti! az egri érseki lyceum épülete vagyon kiszemelve.

A terv kétségkívül igen szép és igen praktikus, mely az egri általános ipartársulat, mint kezdeményező s tervező testület életrevalóságáról, s emelkedettségéről teszen tanúságot. Növelték örömömet az ugyané lapokban megjelent idönkintí értesítések a szervező bizottság megalakulásáról, s a terv sükeres kivitelére célzó eddigi ténykedése- s lépéseiről. Ami azonban a tervezett kiállításnak az alapszabálytervezetben megjelölt keresztülviteli módozatait, s magát a kiállítási szervezkedést illeti, ezekre nézve vannak némi igénytelen észrevételeim, melyeknek — az illetők, s különösen a t. szerk. ur szives engedélyével — itt, a nyilvánosság terén, e sorokban óhajtók kifejezést adni.

A tervezett kiállitás gyakorlati célját tekintve, mindenekelőtt annak egyoldalúsága, helyesebben szükkörüsége ellen vannak kifogásaim.

Mi a célja ezen, s általán az ilyetén kiállításoknak ? Kétségkívül az, hogy nemcsak egyes vidék, pl. Eger, vagy Hevesmegye környéke, baEem minél nagyobb, szélesebb kör közönségének kedvező alkalom nyujtassék arra nézve, hogy — ez esetben, Eger városának és vidékének — termesztményeivel, ipari s egyéb műtermékeivel megismerkedjék, ezen termékeknek más vidékek, sőt a külföld termékeivel egy színvonalra emelkedését, vagy azok fölötti előnyeit, versenyképességét belássa, s jövőben termény- s iparszükségleteinek beszerzésére nézve e vidékhez nemcsak kedvező előnynyel, de egyszersmind teljes bizalommal forduljon. Csak az esetben, ba a kiállítás iránt sükerült minél nagyobb és szélesebb körű közönség érdeklődését felköltenünk, érjük el a megjelenő közönség mérvével aránylag a kiállitás sükerét egyrészt, s másrészt azt, bogy a belépti dij kívánatosnak, sőt szükségesnek látszó csekélyre szabása melleit is, a kiállitás mindenesetre nem jelentéktelen költségei e dijakból fedezhetők lesznek.

De mi által keltjük föl s biztosítjuk a kiállitás számára egy szélesebb körii, szóval az általános, a nagy közönség érdeklődését ? Mindenesetre az által, ha a tervbevett kiállítást mi is, viszonyainkhoz képest minél szélesebb körűvé, minél általánosabbá tenni igyekezünk.

Lássuk tehát, mik e cél elérésére nézve a mi igénytelen nézeteink, s erre nézve az „Eger“ f. é. 10 és 11 számaiban közzétett alapszabálytervezetböl indulunk ki.

Legelőször is alapos kifogásom van a tervezett kiállitás cime ellen, ugv, amint az idézett szabályzat élén olvasható : „Az egri

k a t h. legényegylet, és az egri ált. i p a r társul a t által 1877. évi aug. havában tartandó ipar-, mü- és ter- méuykiállitás.'1

Hogy e két derék egyletünk kebelében sztilemlett meg a kiállitás eszméje, az igen szép, és dicséretes dolog; hogy a kivitel érdekében szintén ezek tették meg az elsölépéseket, az is csak méltánylandó. De bogy a tervezett kiállításra nézve e két társulat tűzte ki a címszerepet, ez, szerintünk, sztiklátkörtiségböl származott, s egy kissé elhibázott dolog.

Szívesen kérjük a t. olvasót, ne értsen bennünket félre. Nincs nekünk e két életrevaló társulat, mint a kiállitás hathatós tényezői ellen sem mi kifogásunk. Azonban úgy látjuk, hogy midőn a kiállitás e két derék egylet cégét viseli, könnyen egyoldalúsággal, korlátoltsággal leszen vádolható. A címzett két társulat ugyanis, csak az ipartermékeket van hivatva képviselni, s a kiállítást illetőleg is csupán az ipar műtermékeinek kiállítására terjeszkedhetik ki. Azon kivül a kath. legényegylet, mely pedig a tervezett kiállitás címében, az egri általános ipartársulattal szemben, az elsőbb rendű helyet foglalja el, ennek, t. i. az ipartársulatnak, mint kiállítási factornak, már természeténél, viszonya, s állásánál fogva is, csupán mint alárendelt, mellékeszköze szerepelhet, nem is emlitve, hogy roszakaratú, elfogult egyének részéről, a kiállitás jellegére nézve, könnyen balmagyarázatokra nyújthat alkalmat, s ez által magának a nemes célnak is ártalmára lehet.

Miután pedig a tervezett kiállitás nem akar egyoldalúiig pusztán iparművek kiállítása lenni, hanem célja egyebek közt terménytáríatot is magába ölelni, más részt azonban szándéka, magasabb igényekre nem számitó vidéki jelemét is megtartani: azt hiszsztik, legalkalmasabb és legcélszerűbb eljárás lenne, ha egyszerűen „egri“, vagy talán még helyesebben „hevesmegyei i p a r- és terménykiállitás“ cimmel ruháztatnék fel.

Ennek kapcsán kívánatos volna továbbá, hogy ama comité, mely a kiállitás életbe léptetésére hivatva van, e célnak megfele- löleg alakíttatnék, s illetőleg égé szittetnék ki. Korán sem akarjuk mi kétségbe vonni, sőt nagyon is elismerjük azon t. urak szakértelmét, ügy buzgalmát, készségét s hatáskörét, kik e lapok hasábjain, mint a kiállítást intéző bizottság tagjai vannak megnevezve. De, szerény nézetünk szerint, még igen sokan vannak, kiknek, e bizottságban, mint mellözhetlen fő tényezőknek, szükségkép helyük van, s kiket annak kebelébe elkerülhetlenül meg kell hivni. így nem látjuk a bizottságban képviselve Hevesmegyét, s Eger városát, mint hivatalos testületeket; nincsenek ott képviselői a megye tekintélyesebb uradalmainak, a jelentékenyebb közbirtokosságnak, a megyei gazdasági egyletnek, az egri s a megyei bortermelés kiválóbb coryphaeusainak stb. Pedig e fontos tényezők erélyes, áldozatkész közrehatása nélkül alig jósolhatunk kívánatos síikért a célba vett kiállításnak.

Mindenekelőtt óhajtandó tehát, hogy a kiállítási bizottság a mondott alapokon szerveztessék, illetőleg kiegészíttessék, s az ab-