Eger - hetilap, 1877
1877-04-05 / 14. szám
107 Az éleiben előforduló polgári ügyirat-föltevények. Egyszerű és tizedes törtek, kamatkiszámitás, társaság- és vegyítés szabály. Mértan elemei stb.“ Ezek mind oly dolgok, melyek az életbe kimenő 11, 12. 13 éves, —- de nem a középtanodába lépő 9—10 éves gyermeknek valók; — de nincsenek is nekik szánva, mert ezek a gymnasium alsó osztályaiban, sőt némelyek a felsőbbekben sem fordulván elő, csak hasztalanul tömetnek az azt kellőleg megemészteni sem biró 4-ik osztályú 9—10 éves tanonc agyába. — Sőt kár okoztatik általa, mert ezen tantárgyak összehalmozása elveszi az időt a gymnasium, vagy reál-tanodába készülő tanonctól a neki egyedül s okvetlen szükséges olvasás,- irás,- értelemfejtés, nyelvtan és a számtani 4 alapművelet kellő, alapos megtanításától s begyakorlásától. Ha tehát az egri belvárosi iskolákban a népiskolai tanfolyam a törvényszabta módon nem 4,- hanem 6 évig tartana, s a középtanodákba a 4-ik (mostani 3-ik) osztályból lépnének az oda jól előkészített tanoncok, a még hátralévő 5-ik 6-ik osztály, — tehát 2 évi tanfolyam, — kapcsolatban a 16 éves korig terjedő ismétlő (vasárnapi) iskolával, elegendő, -— sőt a polgári iskolánál alkalmasabb — volna hazánk jelenlegi viszonyai szerint életrevaló, nagyobb képzést adni mind a kézműves pályára készülő tanulónak, mind a több képzést óhajtó földmivesnek. Zsiga Sándor. Jegyzéke az april 9-én tartandó közigazgazgatási bizottság ülésének. 1. ) Az 1876. VI. t. c. 15. §-a értelmében a közigazgatási ágak állapotáról szóló március havi jelentések. 2. ) A magyar királyi belügyministernek a közigazgatási bizottság hatáskörét megszabó rendelete. 3. ) A földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszternek a távir- dai hivatalnokok fegyelmi ügyére vonatkozó rendelete. 4. ) A közmunka és közlekedési ministernek a vasúti és hajózási felügyelőség részére kiadott utasítás meg nem küldhetése tárgyában kelt leirata. 5. ) Az alispán hivatalos jelentése a hivatalától felfüggesztett füzes-abonyi bírónak fegyelmi ügyében hozott határozatról, 6. ) A m. k. belügyministernek 9907. sz. a. közlekedési zavaroknak a katonai hatóságokkal leendő közlésre vonatkozó rendelete. 7. ) A m. k. közmunka s közlekedési ministernek 2386. számú a gőzkazánok idöszakonkinti vizsgálatára vonatkozó rendelete. 8. ) A m. k. pénzügyministernek 14536 sz. Gotlieb Herman egri lakos fényüzési adó-kirovás ellen közbetett fölebbezését elintéző rendelete. 9. ) A m. k. pénzügyministernek 15262. számú Eger városa tulajdonát képező tisztilak után fizetendő házbéradó iránti rendelete. 10. ) A m. k. közmunka s közlekedési miniszternek 1925. számú, a bevesmegyei államutakra szállítandó kavics értékének utalványozása iránt. 11. ) A megyei számvevőségnek előterjesztése Latko Gyula vállalkozó kavics-szállitásának első érdem kimutatására. Sugár szemöldöke vagyon, Illik az enyémhez nagyon. A két lény szive, lelke egybeforrt; de szerelme büszkeségében szereti a legény is nyalkaságát feltüntetni: Fehérváron hires gyerek vagyok én, Kilenc szélű gyolcsgatyát viselek én; Hegyes orrú, magas sarkú a csizmám, Szeretőmet, egy városér nem adnám. De rövid ideig tartó, gyorsan múló a földi boldogság, s ki mondbatlan, meggyógyithatlan fajdalom hangzik felénk nem sokára a dalból, melyben a hü szerető kedvese halálát kesergi: Rozmaring nyilt a dabólci temetőn, Ott alszik az én volt igaz szeretőm; Könveimmel borulok le porára, Szép koszorút tlizök le bus sírjára. Sírva járok a dabolci temetőn, ügy gyászolom az én igaz szeretőm; Virágokkal megrakom a fejfáját, Kérem reá a jó Isten áldását. Gyászolj, gyászolj, kedvesemnek sirhalma! Te miattad van szivemnek siralma; Olyan hívet nem is lehet keresni, Ki a sírig oly híven tud szeretni. Ha ez nem szép és természetes, nem csak tartalmilag de alakilag is: akkor tagadjuk meg a szépnek természetességét s a természet szépségét. S ez áll nem csak az ütemes, de a mértékes verselésröl is ; csak a tartalom kifolyása legyen mindig a külforma s nem megfordítva. Körülbelül és általánosságban tán elmondhatjuk: hogy a trocheus lábak komoly, csendes, méltóságos gondolatoknál használandók ; a jambus közelebb áll a közönséges beszéd hangjához, azért az elbeszélő s különösen vidorabb tartalmú költeményeknél van helyén ; a dactylus hangzása mintegy a hadi zene Utenyeit s a hösköltemény ropogós eszméit utánozza; vegyítve a bús, komolyabb hangzású nehézkesebb spondeussal. Az anekreoni versszakok igen alkalmasak a bor- és szerelmi dalok eszméihez; a glykoni az elegia-szerü busongó, de a megadás hangján elmondott érzelmek festéséhez; az alkaei a feddés nyelvéhez simul stb. Korántsem lesz ezen alakok használata sem erőltetett s természetellenes, csak művészileg járjon el a költő megválasztásukban és elég változatosságot öntsön beléjök; mert a már sokszor elmondott szavak is, új alakban egészen újakká, újat jelentőkké lesznek, s mert olyan ez, mint a lélekzés, mint a szívverés, mint a habütés; tehát legtermészetesebb, minthogy azt nem is tanulhatá mástól az ember, mint a természettől *). Természetes, hogy a nem hivatottnak, sőt néha még tán a művésznek is nehezére válik a helyes megválasztás, kivitel stb.; de nem is tartunk azon rigoristákkal, kik az alakot még az eszme föláldozásával is megtartandónak mondják; noha bizonyos, hogy a hivatott müvészköltö mindkettőt tökélyesiteni, és helyesen egyesíteni harmóniába hozni bírja. Itt is, egyik költő a mértékek, másik az ütemek, vagy pompás rímeknek mestere, de mindig a nélkül, hogy ezeknek a gondolatot feláldozná, vagy csak ennek rovására is keresné. így, hogy tekintélyre hivathozzuuk, Vörösmarty, dramaturgiai értekezéseiben, Shakespeareröl igy szól: „Ha folyó beszédben irt jeleneteiben a legkisebb árnyalatig hiv s utól- érhetlen cbarakter-festönek kell is öt ismernünk, de mi öt nagy- gyá, rendkívülivé teszi, az mind nagyszerű gondolataihoz illő versekben van Írva **). Különben bizonyos, hogy mig egyrészt némi nehézséget okoznak is az alakok, másrészt — márcsak az alak tekintetéből is — kényszerítve van a költő, hogy minden kimondandó szót jól megvizsgáljon, mi ismét a széphangzatnak és hangfestésnek épen úgy szolgál előnyére, mint az ékes és szabályos irálynak. S igy lesz a költői nyelvből, melyet Vörösmarty „a beszéd virágának“ nevez, díszes koszorú, mely a természetesnek tökélyeit fogja felmutatni inkább, mint hiányait. Hogy erre születni kell, hogy mind erre isteni adomány, „lázas álom, szent hevülés, fél jóslat“ szükséges, miként Arany a költői lelkesedést nevezi: tán fölösleges említenünk ; mert Petőfiként: Szent a költő lantja, A föld működését, Csillag-táborából Őrszemekkel néző Isten adománya. Schiller pedig igy zeng a költőről: Er steht in des höheren Herrn Pflicht, Er gehorcht der gebietenden Stunde; Wie in den Lüften der Sturmwind saust, Man weiss nicht, von wannen er kommt und braust, Wie der Quell aus verborgenen Tiefen, So des Sängers Lied aus dem Innern schallt. (Vége köv.) *) Erdélyi: A népköltészetről. **) Munkák, XI. 302 1.
