Eger - hetilap, 1876
1876-02-03 / 5. szám
3-6 rándítanunk az embereket azon élői téletböl, mely azt tartja, hogy a fizetési eszköznek Magyarországon és Ausztriában egyenlőnek kell lenni. A fizetési eszköz lehet különböző mind névértékiieg, mind belértékét tekintve, és hazánk állami existentiáját gazdasági fejlődését e körülmény legkevésbbé sem fogja megzavarni; sőt inkább ha az országnak saját papírpénze és ércpénze leend forgalomban, akkor ennek minden bajait és hibáit a bőséget és a hiányt egyaránt önmaga orvosolhatja; mig a jelen közös pénzzel Magyarország a baj orvolására semmit sem tehet, mert a pénz osztrák. Az osztrák bank-szabadalomban rejlő akadályt tisztán formai és nem lényegbe vágó akadálynak tekinti a világ. Ezt elenyész- íetketi a magyar pénzugyminister úgy szólván néhány udvariassági frssissal. De egészen más term észetü a közös lebegő adósság, közös államháztartási, szóval a közös pénzügyben rejtő akadály. E kérdéseknél nem lehet habozni ; a közösügyeket el kell különíteni külön magyar és külön osztrák ügyekre, akár lejárt a szerződésileg stipulált idő, akár nem, a törvényhozó testület intézkedése jogát az legkevésbbé sem alterálja, a fő dolog csak az, hogy ezen közös ügyekből leendő kibontakozás ne történjék erőszakosan, azaz a birodalom másik felének méltányos igényei megsértésével. A közös lebegő adóságot el kell különiteni. A négyszáz millióra korlátolt adóságból 100 milliónak elvállalást aráoyszeni összegét az évi járulékban fizeti Magyarország; a fenmaradó 300 millióból tehát reája az államadósági felosztási hányad szerint 23 százalék vagyis 69 millió esik ; a többit Ausztria tartozik kivonni a forgalomból. Az elkülönítés elvének elfogadása után Magyarország azt teheti az államjegyekkel, a mit legüdvösebbnek vél. Vagy magy. államjegyekkel cseréli ki, vagy bankjegyekkel, vagy teljesen kivonja a forgalomból s fizetési eszközt csak bank által bocsáttat forgalomba. Ezen alternatíváknak megfelelöleg különböző elvek szerint történik a kivonás. Magától érthető, hogy az elválasztás után egyik állam lebegő adósági jegyei a másik állam területén többé nem képeznek valutát. És hasonló módon a múltból eredő adóságokat, vagyis a közösnek ugyan nem tekintett, de Magyarországra még is fizetési kötelezettséget hárító osztrák állandósított jegyekből is el kell különiteni Nem tudom szavakba burkolni érzelmeimet, de azt tudom, hogy teljes erőmből boldoggá akarom öt tenni. Menyegzőnk, ha kifogásuk nem lenne: Három-királyok napján tartanók meg, névnapomon. Ez képezi második kérésemet, melyet azonban egészen alárendelek urambátyám bölcs akaratának stb. Tószéky Menyhért. Most pedig Linka halványodik el, és Tinka arca pirúl ki. Zalay nem tépi, hanem szakgatja a harmadik levelet. „Kedves urambátyám! Zeng az erdő a madár dalától, Hegyek között látom kelni a napot. Ifjúságom vágyi teljesültek . . . És én mégis mélán hallgatok. Szellő játszik lovam serényével, Mint azt hajdanában, régen képzelém. Fölöttem lomb, körülöttem pázsit . . . S magam oly árvának érzem én. Vidám arccal köszönt, akit látok, ,S utánnam is még oly tisztelettel néz. Nem tudja, hogy mily élesen sebzett, S könnyűm visszatartni mily nehéz. Nem tudja, hogy vidám arcot látni Egy vérező szívnek bánatos dolog . . . Nem tudja, hogy vidám arcát látva Saját bánatomra gondolok. S fáj, mégis kéj megsebbzett szivemet Egy-egy rövid percre áttekintenem. . . . Mim hiányzik? . . . Isten tudja . . és én ! Csak egy. De ez volna mindenem! Igen! cssk egy hiányzik------és ez egy: kedves urambái yámnak bájos, imádott leánya : Mi n k a. Ez egyet adja meg nekem, és en esküszöm, hogy Vizkeresztazt a részt, mely a magyar évi járulékuak megfelel és arról magyar államadósági járadék-jegyeket kell Kiadni. Mindezek következtében a magy. állam oly helyzetbe jut, hogy fizetési kötelezettségeinek saját értékeivel (Vo!utájával) is eleget tehet. És ezen feltételek alatt oly viszonyok állanak elő, hogy a független magy. bankrendszer a forgalmi viszonyok megrázkódtatása nélkül nemcsak életbe léphet, de sőt ép és erőteljes magy. pénz és hitelügyet is fejleszthet. A sokat emlegetett nyolcvan millió bank adóságból Magyar- ország közmdomás szerint egy krajcárt sem tartozik kifizetni, de a ki nem fizetés nyomasztó hatása alól csak ngy menekülhet, ha fentebbi mód szerint az oszt. pénz-közösséget, illetőleg gyámságot levetkezteti magáról. Ha azonban e közösséggel felhagyni nem akar, akkor hiába hivatkozik a magy. kormány és törvényhozó testület bármiféle politikai önállóságra, az egész országnak gazdasági és különösen pénzügyi tekintetben örökké függésben kell maradnia Ausztriától, s mintán a magáa életben is csak az valóban független, ki rendezett pénzviszonyokban él — politikai jogaink (melyek úgy is csak coa- erét gazdasági viszonyok kifejezései) igen könnyen csorbát szenvedhetnek, ezea financiális közösség által. Nem akarunk többet mondani, akiket illet, megértenek azok igy is. L'órinczfy János. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875 dec. 13-án Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak: Olvastatott Mersits Nándor okleveles gyógyszerész folyamodványa, melyben az „Őrangyalhoz4' címzett gyöngyösi gyógyszertár jo- melyet az ezen gyógyszertári személyes jogot nyert testvére Mersits János reá ruházott, részére megadatni kéri. Ennek kapcsán olvastatott a közigazgatási szakosztály jelentése. napja oly szerető, hálás fiává fog keresztelni, milyen még nem volt a világon stb. Tószéky Boldizsár. Tinka elrejti lángoló arcát, hogy ne látszassanak a keserű könyek. Minka felegyenesedik. — Ha nem tudnám, hogy kérőink képesek volnának inkább elvágatni nyelveiket, mintsem egymáshoz szóljanak, — azt hinném : egy nemtelen összeesküvés áldozatai vagyunk mindhárman. Azonban ismerem a közöttük meggyökerezett gyüíölséget, mely saját boldogsága árán is képes volna a másik boldogtalanságát elősegíteni, s innen magyarázom ki azt, hogy Gazsi, ki ezerszer esküvé, hogy engem szeret, s kinek nyílt arca élő bizonyság volt szavainak valódisága mellett — megkéri Linka kezét, kit Mengyi minden komolyságával imád, — Mengyi megkéri Tipkát, ki miatt Bódi versírásig megzavarodik, — és Bódi kadentiáit vesztegeti miattam. Egymást ha boldogtalanokká teszik, az ö dolguk, de hogy minket is, kik becsültük, hogy ne mondjam szerettük őket, boldog- talnobká tegyenek csak azért, mert nekik tetszik egymást bosszantani, ez nem emberi, ez nem nemes! Én tehát részemről a három levelet még egy-egy kosárból álló feleletre sem tartom méltónak. Menjenek vissza a csengös szánok válasz nélkül, s ök érteni, érezni fogják megvetésünk súlyát. A mama belyeslöleg int; a papa a leveleket lépdeli. — Én ellenkezőleg vélekedem — kezdi a szót a még mindig halvány Linka — ők boszú végrebajtókú! minket szemeltek ki, nem gondoiva meg, hogy ugyanakkor, midőn egymást és önmagukat sújtják, talán minket leginkább sújtanak. Ezt voltak ök képesek minden esküdött, fogadott szerelmük dacára tenni! Én tehát mindháromnak igennel válaszolnék, tudva azt, hogy ez „igen" sújtani fogja őket sírjaink és sírjaik bezártáig. Zalay meglepetve tekint fel leányára. . . Zalayué szemében villám játszik, mintegy azt jeleutve: ilyen voltam én is ! (Vég« köv.) • 1
