Eger - hetilap, 1876
1876-07-20 / 29. szám
ságos vásárbérlö úrtól, mind egytől egyig megfizette a tiz kraj cár adót. S ez igy történik (no persze az én csekély személyemmel megejtett mula'ság kivételével) minden vásárjain Égernek. A közönség érdekében szükségesnek láttam e dolgot nyilvánosságra hozni, s figyelmeztetni a tisztelt megyei hatóságot, hogy az érintett határozatnak érvényt szerezni szíveskedjék. Tisztelettel Vári József közs. jegyző. Heti szemle. Az osztrák-magyar és porosz császárok találkozása Salzburgban tegnap történt meg. Ferenc József ö felsége még f. hó 18-án, Vilmos császár pedig 19-én, tegnap érkezett Salzburgba, honnét ez utóbbi uralkodó e hó 21-én utazik Gasteinba. Az uj „közös" nemzeti bank, mint egy bécsi lap irja, a jövő 1877-ik év második negyedében fogja működését megkezdeni. A kamatlábat ezentúl a pesti és bécsi osztály igazgatóiból alakult bizottmány fogja megállapítani. A bankjegyek magyar és német szöveggel, s magyar és osztrák címerrel lesznek ellátva. Stratimirovit8, osztrák nyugalmazott tábornok, a szerb hadsereg egyik vezére, Tscrnajeff szerb fővezérrel összekoccant. E miatt Stratimirovits állásától elmozdittatván, Szerbiából kiutasittatott, s miután önként nem akart menni, erőhatalommal kisérték ki Belg- rádból. így menesztetett a tábornok ar Zimonyba, hol azonban a magyar kormány rendeletére azonnal elfogták. Innét Újvidékre fogják kisérni. Alkalmasint megkérdezik tőle, hogy a magyar-osztrák nyugdijat élvező rokkant tábornok, mit keresett a birodalmunkkal békében élő török állam ellenségeinek táborában ? A törő k-s z e r b harctérről érkező hirek legoagyobb részt a szerb hadak vereségéről szólnak. Legújabb tudósítások szerint a tőrötök jul. 14-én a Kis-Zwornik melletti szerb erődöt megtámadták, 8 9 órai véres harc után a szerbeket teljesen tönkre tették. — Már előbb a widdini török sereg verte szét a szerbeknek a Timok mellett működő táborát, s azt a folyón átüzvén, a widdini parancsnok 2000 emberrel Szerbiába nyomult. E szerint a szerbek, győzelmi hireik dacára, mindenütt visszahúzódnak. Harctéri tudósítások szerint a szerb katonák kitartása s bátorsága ellen nincs panasz; de a hadvezérek, s tisztek, sem a kül- semJa belföldiek nem bírnak elég képesApróságok. A fiatal bajor király különcségéről sok érdekes apróságot beszélnek. 0 felsége ez idő szerint a starnbergi tó mellett fekvő Berg nevű fejedelmi nyaralóban mulat — egyedül. De néhány nap óta már nem étkezik — mint eddig egyedül, azaz hogy nemcsak jgyedül az ő, hanem most már rendesen 12 személyre terítenek a fejedelmi asztalnál, habár 11 teríték rendesen — üres marad' — senki se foglalja el. Ezért azonban all üres helyet is épen úgy kötelességük az inasoknak kiszolgálni, tányérokat, evő, és ivó eszközöket változtatni, étkekkel kínálni, mint a 12-iket, melyet a király foglal el. — Még különösebb mulatsága ö felségének az, hogy éjfél felé rendesen fölkel, becsengeti komornyikját s megparancsolja, hogy nyergeijenek, mert Nymphenburgba fog lovagolni. A cselédek ismerik már a parancsot ; a lovász fölnyergeli a király kedvenc paripáját, s bevezeti a palota lovarkörébe. Ö felsége lovagló öltönyében csakhamar megjelen, fölveti magát a paripára, végig nyargalászsza a köröndőt, aztán kivonja óráját, s ha letelt annyi idő, mennyi a nympheDburgi lovagsétához megkivántatott, leszáll, s termeibe tér vissza, hol az éjét aztán többnyire ébren tölti. — Különös fejedelmi szórakozások ! Aki mindig nyer. A francia tisztikarnál a következő mulatságos adoma van ez idő szerint forgalomban : Verdier hadnagy az egész helyőrségben ismeretes vala azon szerencséjéről, hogy minden fogadást megnyer. Tiszttársai, a biztos veszteség tudatában, már nem is mertek vele fogadni. Nem rég Verdier más ezredhez tétetett által. Fogadásnyerö szerencséjének híre megelőzte őt uj ezredénél, melynek tisztikara a megérkező tiszteletére, bajtársi estélyt rendezett. Poharazás közben egykor igy szólt hozzá uj ezredese : — Tehát csakugyan való, bajtárs, hogy ön minden fogadást megnyer ? — Igen, ezredes ur ! — válaszolt a hadnagy. — Az ördögbe, hát hogyan lehetséges az ? — Nagyon egyszerűn. Éu jó arcismerő vagyok, s csak akkor fogadok, ha fogadásom tárgyáról teljesen bizonyos vagyok. séggel. E miatt folyvást egyenetlenkednek egymással, s a fegyelmet alig ismerik. A folytonos vereség, betegségek, élelem- s ápoláshiány miatt a szerb katonák közt is mind nagyobb mérvet ölt a demorali- 8atio. Némely csapatok gyáván megfutnak, mások megtagadják a harcba menetelt. E miatt közelebbről Tseruajeff egy csapatot meg- tizedeltetett, mi ismét nagy elkeseredést szült a táborban. Dólma- gyarországból jött hirek szerint, azon önkéntesek, kik innét a szerb táborba mentek, lassankint visszaszókdösnek, mert megunták azt a dicsőséget, hogy mindenütt csak őket küldték előre. — Legközelebb a skuptina két mérsékeltebb tagja ment acsupriai táborba, s kérték a fejedelmet, szüntesse be ez áldástalan harcot, melyet a nép akarata ellen kezdtek, s mely az országot végveszélybe dönti. Válasz helyett a két képviselő hadi törvényszék elé állíttatott sfőbe lövetett. — Beígrádban az elkeseredés a legfőbb fokra hágott s a kormány a iegroszabbtól tart. Úgy látszik, a törökök egyelőre összes erejöket Szerbia ellen fordítják, s csak seregük teljes beérkezését várják, hogy a támadó hadműveletet megkezdjék. Az egyesült török hadak első döntő csatáját Nisch mellett f. hó 17-re várták. Stambulban a szerbek által hangoztatott fegyverszünetről hallani sem akarnak. Itt el vannak határozva a harcot végietekig folytatni, mindaddig, míg a szerbek teljesen meg nem aláztatnak. A kleki török tábor is erősen tartja magát. F. hó 14 én a felkelők s montenegróiak egyesült hada már harmadszor támadta meg az kiecki erődöket, de csúfosan visszaveretett. A törökök egyebek közt három ágyút is zsákmányul ejtettek. Hire járt, miszerint Miián szerb fejedelem, fegyverszünet ki - eszközlése ügyében az orosz cárhoz fordult. A szerb kormány részéről azonban e hírt alaptalannak nyilatkoztatták, azon kijelentéssel, miszerint a szerb fejedelem annak kieszközléseért forduic II. Sándor cárhoz, hogy a török katonák ne gyilkolják le továbbra is a legkegyetlenebb módon a védteleneket az általuk elfoglalt községekben. A lapok erre azt jegyzik meg, hogy a szerbek, kik a harctéri tudósítások szerint, hasonló eljárással nem kisebb mértékben vádolhatók, legbölcsebben tennék, ba e tekintetben magok mennének jó példával előre. Nyomára jöttek a szerbek, hogy Karagyorgyevics, az elűzött herceg, Szerbia ellen a törökkel titkosan szövetkezik s ez utón akar ismét a szerb trónhoz jutni. Miközben azonban előkészületeket tet— Ön arcismerö? No jó, — hát mondja meg, mit olvas ön most ki az én arcomról? — Azt olvasom ezredes ur, hogy az ön sebe a bal combján fölujult, s ez önnek igen nagy fájdalmat okoz. — Bolondság ! — kiált az ezredes, — nekem a baicornbomon. soha sem volt sebem. — Bocsánat, ezredes ur, — de — — Semmi d e, uram, ha mondom. — Talán nem akarja ezredes ur, hogy e sebéről mások is tudjanak, — lehet, talán valami párbaj eredménye — ki tudja ? — No, ha ön jobban tudja, mint én, fogadjunk, — mi áll ? — Amit ezredes nr akar. — Ötszáz frank ! — Ötszáz frank, tartom ! — Ez urak a tanuk ! — mond az ezredes, s e szavak közt fesztelenül, mint egykor Suwaroff, levetette kimondhatatlanját, s a tüzetes szemvizsgálat csakhamar teljesen kiderité, hogy az ezredes testén semmiféle golyó- vagy kardsebnek nyoma nem födözbetö fel. — Ón vesztett, hadnagy ur ! —• kiáltá az ezredes győzelmesen. — Valóban, vesztettem, — monda a hadnagy lebangoltau. Tévedtem. íme az ötszáz frank ! Az ezredes mosolyogva tette zsebre a nyereményösszeget, tollat, papirt vön, s Verdier előbbi ezredparancsnokának, régi bajtársának, azonnal megirta a hadnagy kudarcát. „Kedves barátom! A ti Verdiertek nyerő szerencséje humbug ! Épeu most fogadott velem 500 frankban, hogy lábam felső szárán sebem van. Természetesen elvesztette!" — Nem sokáig kellett a válaszra várnia, mely következőkép hangzott : „Kedves cimborám ! A te gyermeteg örömed valóban megható. Ötszáz frank nyereséged nekem készpénzben 2000 frankomba került. Ily összegben fogadott velem Verdier, miszerint megérkezése estéjén az egész tiszti tábla előtt tégedet kényszeríteni fog, hogy kimondhatlanodat levesd, g e tényről enge- met 8ajátkezüleg tudósíts !“ (P. V. után.)
