Eger - hetilap, 1876
1876-01-13 / 2. szám
11 Az egri dolog- és menház. (Kimutatás a lefolyt 1875. évről.) Mi egriek mindnyájan tudjuk, s most is borzadva emlékezünk vissza azon koldus-csoportokra, melyek utcáinkat a lefolyt év előtt elözönlötték, s melyeknek megszüntetése egyedül a dolog- 8 menbáz létesítésének köszönhető ; hogy mennyiben igaz ezen állítás, az alább látható számok tényleg igazolják. 1875. január 1-én a dologház megnyíltával, mini ha csak zorddá vált volna nálunk az éghajlat a koldusokra nézve, úgy elszéledtek , mert a néhány százra tehető koldúsok közül január havában 72 egyénnél többet a legszigorúbb eljárás mellett sem lehete összefogdosni. Ezzel úgy meg volt törve a koldulási vágy, hogy már februárban 7, martiusban 2, áprilisban 5, augustusban 2. szeptemberben 2, októberben 16, novemberben 24, és decemberben csak 3 fogatott el. Az október és november hóban látható magasabb létszámot 23 senyves nő száma emelte fel, kik ideiglenesen a szükség által kényszerítve, a legszigorúbb ellenőrzés és elkülönítés mellett helyeztettek el az intézetbe. Ehhez képest gondoztatott a nevezett intézetben múlt évben 148 egyén, — 64 férfi, 84 nő. Ápolási napok száma 15,310. A 148 egyén közül meghalt 13, és pedig 3 az intézetben, 10, a kórházban. Elbocsájtatott 104. Az intézetben maradt az év végével 34. Az intézetben elhelyezett egyének élelmezése a múlt évben naponta s fejenként 20 krjá- val számítva 2972 forintot tett ki ; a f. évi élelmezés azonban, miután annak kezelését az irgalmas nénék voltak szívesek magukra vállalni, és igy naponta, s fejenként — dacára annak, bogy a húsevő napok száma egygyel szaporítva van — 14 krba kerül, mi által a folyó évben jelentékeny összeg fog megtakaiittatni. Az intézetben elhelyezett egyének valamennyije saját ereje s ügyességéhez képest munkával vagyon elfoglalva, melynek múlt évi eredménye 220 frt 28 kr bevételt mutat. Az intézetben az egészségügy kedvező volt, az előfordúlt 13 halálesetet, részint az illetők agg korának, részint a már magukkal behozott nyavalyáknak, melyek rendetlen életmód, és iszákos előéletnek voltak következményei — tulajdoníthatók. Ez rövid vázlata az egri dolog- s menház 1875 ik évi beléle- tének, melyet a közönség tájékozásaúl nyilvánosságra hozni szükségesnek láttuk. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875 dec. 13-án Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Szolnok város képviselő testületének 1875 évi október hó 1885 8z. a. kelt azon határozata, melynél fogva a Szolnoktól az ottani vasúti indóházakhoz vezető utak kiépítési módját megállapító, a kiépítést árlejtés útján biztositá, és az ezen utak kiépítéséhez szükséges alapok megszerzése végett 16,000 frtnyi kölcsönt vesz fel ; olvastatott továbbá Szolnok város polgármesterének 4894 számú jelentése, melyben a hozott határozatok jóváhagyását kéri; és az állandó választmány, pénzügyi s közlekedési szakosztályok előterjesztésére. Tekintetbe véve, hogy Szolnok város képviselő testületének azon határozata, melynél fogva: „aNerfeldféle háztól a Gólya korcsmáig vezető út törtkö-ágyazat, homok-réteg és bazaltkö burkolattal kiépitessék, és ugyan ezen út mellett az elvonuló gyalog járda „kőburkolással^ elláttassék ; — valamint a molnár, fő, magyar és német utcák szintén kőjárdákkai elláttassanak, a közlekedés javításának és emelésének megfelelő; tekintetbe véve, hogy a többi utak kiépítésénél a már helybenhagyott tervezetektől eltérés nem történik ; és tekintve, hogy a gyaiog járdák kiépítéséhez megkívántaié anyag a város tulajdonában van, Szolnok város képviselő testületének az ezekre vonatkozó 1875. évi juiius 18-án kelt 75 sz. alatt kelt határozata helybenhagyatik, egyszersmind pedig utasittatik Szolnok város hatósága, hogy a városháznak felépítésére vonatkozó tervek a költségvetést az építés végrehajtása előtt, jóváhagyás végett mutassa be. Továbbá, minthogy a Szolnok városától az ottani indóbázak- hoz vezető utak kiépítése a közforgalom érdekébeu úgy a megyei törvényhatóság, valamint az államkormány által nem csak engedélyeztetett, de kiváiólag támogattatott is, és az államkormány a fedezethez is 10000 frt erejéig hozzájárult ; és minthogy úgy a m. k. közmunka 8 közlekedési minister 1873 május 12-én 3804 sz. rendeletében, valamint a megyei hatóság ugyanaz évi május 21-én 3564 szám alatt kelt határozatában már is kifejezést talált azon feltétel, hogy ezen utaknak kiépítése tekintetéből kölcsön felvétele lesz szükséges, mert más alap hiányában a kiépítés csak kölcsönpénzzel 14 én. MegbaTt III. András, az utolsó Árpád 1301. — A protestáns rendek Rákóczyt a kassai táborban Magyarország fejedelmévé választják 1644. 15- én. Cassanova feifedezi Konstantinápolyból a Zrinyi-össze- esküvést 1670. — A kínzó vallatás eltörlése Ausztriában 1776. 16- án Bem Gálfalvánál elveri Puehnert 1849. 17 én Szabácsnál István vajda tönkreteszi a törököt 1475. 18- án Lipót császár kedvezéséből Frigyes felveszi a király cimet, Poroszországban 1701. — (I. Vilmos német császár 1871.) 19- én Ausztria benyújtja a nómetszövetségi bad tervezetét 1818. 20- án. Az országgyűlés megszünteti a törvényszéki párbajokat 1492. — Meghalt Csokonai Vitéz Mihály 1805. — Hofer András elfogatik 1810. — A magyar cpria visszaállítása 1861. 21- én (XVI. Lajos francia király kivégeztetése 1793.) — Sze- beni csata 1849. 22- én Hofer András egyonlövetik 1810. — Tarcali csata 1849. 23- án Segur tábornok 10,000 emberrel megadja magát az osztráknak Passaunál 1742. — Kemény János erdélyi fejedelem elesik Kucsuk basa ellen 1662. — Kisfaludi csata 1849. 24- én Corvin Mátyás királylyá választatik 1458. 25- éu. Ceglédi osztrák vereség 1849. 26 án Karlovitzi béke a török és osztrák között 1699. — Sardinia az angol-francia szövetséghez csatlakozik 1855. 27 én. Lázadás Nápolyban 1848. — Pénzváltozások befejezése 1857. 28 án II. József császár visszavonja rendeletéit 1790. 29 én Felirat a hadszervezési pátensre 1866. 30- án Született Görgey 1818. — (Meghalt Ypsilauti a szabad- ásgliős 1828.) — Tokaj-rakamazi és szelindeki csaták 1849. 31- én Született Bajza József 1804. A majmok dalárdája. Az amerikai majmok közt van egy, ott igen ismeretes és elterjedt faj, a Mycetes, melyet dalos természeténél fogva bőgöncmajomnak neveznek. — A bögöccök középnagyságú majmok, csúcsos kontyos fejjel, siirti börszakáilal, fényes, sima szőrrel, 8 hosz- szú, hajlékony farokkal. Külsejük eléggé csinos, de tekintetök visz- szataszitó, ravasz. Nagy seregekben lakják Guyana, Brazília őserdőit, s a világfolyamok martvadonjait. A kedvezőbb évszak derült, holdas éjein nagy csapatokban szoktak az erdőség valamely pontján összejőni, s órák hosszáig eiétekelgetnek kórusban. Az idegent, ki e sajátságos kardalt először hallja, valami különös, remegéssel párosult érzés fogja el. Azt hinné: az újvilág ős- cépének egy eddig ismeretlen csoportja rejtőzik itt az áttürhetlen vadon legsűrűbb rejtekeiben, s ide jő, hogy az éj csöndjében, mikor üldözői alszanak, vad énekével tisztelje azt, mit legfőbb lényül imád. S ha a majmok ismert utánzási ösztönét tekintetbe veszszük, méltán támadhat bennünk a kérdés : vájjon a bögöncök csakugyan nem Amerika ős népeitől tanulták-e el érzéseiknek ily sajátszerü kardalokban való kifejezését ? Maga a feardalolás módja is e sejtelmet látszik igazolni. A serenadeot a bögöncök egyike, — hihetőleg valamelyik öreg majom, ki társai között a fökántor, vagy a karmester szerepét viszi, — kezdi egy solo-recitativo-val. Majd belevág a kórus, vad, zűrös liármoniábac, hol piáno, bol forte, anélkül azonban, hogy a zenei fület érzékenyebben sértené. Majd elhallgat a kar, mig pár perc múlva ismét a föénekész kezd rá egy áriát, mélyet ismét a kar fejez be. így tart ez fölváltva, — mint mondók — gyakran órákig, s a hallgató, ki, félelmét elodázva, kiváncsi figyelővé leszen, olykor-olykor megdöbben, midőn a bőgöncök kardalába a vadon-mocsárok óriás-békája is belévegyül irtózatos, megrázkódtató mély hangjával. Van még a bögöncnek egy figyelemre méltó tulajdonsága. A határtalan szabadságszeretet ösztöne. Az indiánok, Ízletes húsa miatt, vadászszák a bögöneöt. Azonban a legritkább eset, hogy csordáikból csak egy is élve kerüljön kezeikbe. Sőt a megsebzett majom, ha érzi, hogy üldözői elöl élve nem menekülhet, végeröfeszitéssel kúszik föl a fák legmagasabb Badaraira, ott egy ágon összebogozza farkát, s élettelenül csüng alá a fáu, hogy még hullája se kerüljön üldözőinek kezei közé. * i
