Eger - hetilap, 1876

1876-03-16 / 11. szám

82 Ezen körülményeket, a azt, hogy egy és ugyanazon földterü­let, ha jobb maggal vettetik be, sokkal többet jövedelmez, mint ha selejtessel úgy angol, mint német földbirtokosok figyelembe vevén, az utóbbi években Amerikából új, kitűnő burgonya-fajokat nagy, mennyiségben importálva, ezen gazdasági ágnak uj lendületet ad­tak. Ezen ujitók között kiváló helyet foglalnak el Gröling Frigyes és Busch A. németországi nagy birtokosok, kik nagy anyagi áldoza­tokkal a legkitűnőbb uj fajokat behozva, a közép-Európában virág­zásnak indult burgonya termelés előmozdítóivá lőnek s jelenleg Európa nagy részét kitűnő vető-maggal látják el. Én két barátommal drága pénzért Gröling úrtól 1874-ik év tavaszán 4 faj amerikai burgonyát rendelvén, jelen soraimban rö­viden vázolni akarom azon eredményeket, melyeket ezen uj fajok által elértünk. Rendeltük nevezetesen : 1- ször. A korai rózsa-burgonyát. (Early rose.) Ez kitűnő korai faj. Bresee ur által hozatott 1869-ben először forgalomba, s impor­táltatott 1870 ben Európába. Azóta a legnagyobb mérvben elterjed­ve, általános elismerésnek örvend. Hosszúdad, rózsaszínű, fehér hú­sú, igen korán érő, dús liszttartalmú s gazdagon fizető. Néhány perc alatt megfő. 2- szor. A késői rózsa-burgonyát. (Late rose.) Ez Thornton ur által 1871-ben termeltetvén, Európába 1872-ik évben Bumh A. ur által hozatott be. Ez az Early rose egy alfaja. Azonban 2—3 héttel később érik, mint emez; nagyobb, dúsabb iiszttartalmú, s a burgo­nya-betegségnek egyátalán alávetve nincs. 3 or. A Peerless-t. Ez szintén Bresee ur által 1871-ben termel­tetvén először, Európába 872-ben hozatott be. Fehér, gömbölyded, igen jól íövö, lisztes és felette parázs. Na­gyon nagyra nő, úgy, hogy l'/2 fontos példányok nem tartoznak a ritkaságok közé. Augusztusban érik. 4-er. A koraiak királyát. (King of the Earlies.) Igen korai faj. Alacsony szárral ; nagy, gömbölyű hússzinü gumókkal. Húsa fehér, lisztes, jó fövő s kitűnő izü; egyik érdeme szárainak alácsőnyságá, minek folytán sűrűbben lehet ültetni, mint más burgonyát, b'íven ter­mő, s a gumók mind egyforma nagyok. Mind a 4 faj liszttartalma 23—24% között váltakozik. Ezen 4 fajból a kedvezőtlen 1874-ik évben mintegy % vékát ültettem s nyertem 6 vékát. 1875-ben 5 vékát ültettem s nyertem 103 vékát, ami bámulandó eredmény. Megjegyzem, hogy ezen bur­gonyákat a legkülönfél ébb talajú földekbe ültettük, s kevés különb­séggel az eredmény egy volt. Rothadást ezen burgonyákon épen nem észleltünk. Jelenleg Amerikából uj fajokat, nehogy az ott állítólag pusz­tító Coloradó-bogár behozassák, Németországba importálni szabad nem lévén, kétszeresen kívánatos a meglepő kitűnő fajok lehető nagy mérvbeni elterjesztése. — Épen azért az idén is rendeltem újólag néhány már Európában meghonosított, általam nem birt fajt Gröling úrtól, s az eredmén yröl e lapok t. olvasóit annak idején, a szerk. ur engedelmével értesitendem. Megjegyzem végű 1, hogy a hozatalnál társaim Belánszky Mór ügyvéd és Braun Károly cukrász egri lakosok voltak, s hiszem, hogy ök is szolgálhatnak vetőmaggal. Az elért eredmény s azon tudat, hogy az itteni burgonya-ter­melésnek némi lendületet adhatni én is szerencsés voltam, bőven jutalmazza a hozott áldozatokat. Eger 1876. marc. 11-én. Kempelen Béla, _________ ügyvéd. Vá rosi ügyek. 1876. mart. 8-án Eger városa részéről tartott k épviselöi ülésben kö­vetkező ügyek tárgyaltattak : (Folytatás.) Felolvastatott a m. kir. pénzügyminisztériumnak f. évi 1251 számú, s az alispáni hivatal utján megküldött körrendeleté, mely­ben az általános jövedelmi adóról szóló 1875 évi XLVII. t. c. vég­rehajtása körüli teendőkre a községeket figyelmezteti. Ugyanez alkalommal olvastatott az egri adóhivatalnak f. év február 24-ről kelt 858. számú átirata, mely mellett az 1875 évi 47 ik t. e. mikénti végrehajtásra vonatkozó utasitást megküldi, s egyszersmind a vá­rosi hatóságot felhívja, hogy miután a törvény éf-telme szerint azon munkálatok, melyek az adó összeírás, és kivetés körül eddig a kir. 4 T A R C A. Emlék beszéd Deák Ferenc fölött. (Elmondatott kettősmegyénk egyik nagyobb községének easino-lielyiségeiben köze­lebbről tartott Deák-emlékünnepélyen.) (Vége.) Az absolutismust csak hatalom tarthatja fenn, — főleg oly nagy alkotmányos múlttal biró, ellenséges érzelmű, és a hazasze­retet , kiállott közös szenvedés által consolidált — elnyomott nem­zettel szemben, mint hazánk volt. A hatalom hanyatlott, tekintélye, fénye elhomályosodott, — engedni kellett az absolutismusnak. És csoda-e, ha a nemzet, mely tizenkét évi üldözés-, szenve­dés elnyomott fájdalmát hordozta keblében, — a demonstratiók ál­tal is fölizgatott szenvedélylyel, — nemcsak a rendszer bukását fogadta ujjongó és jogos kárörömmel, — de kereste az alkalmat, hogy boszut állhasson, — hogy megtorolhassa szenvedéseit, és szakítson, ha lehetséges, örökre a hatalommal, a mely azt okozta. — Három század meghiúsult küzdelme- és csalódásainak minden gyá­szos emléke fölujult lelkében. Lehetett e várni roszabb helyzetet, mint milyenben nemzetünk ez időben volt ; nem volt-e teljesen jogos a boszszú, a megtorlás Indulata; nem volt-e észszerű, ha a nemzet lehető leg roszabb hely­zetén, minden áron, — és mert másban nem volt remény, — fegy­veres kézzel is változtatni akart. Csak alkalomra várt, s mutatkozott az alkalom : Olaszország­ban föl volt fegyverezve a magyar légió ; — az emigratió fejei ta­nácskozásban állottak III. Napóleonnal, — de a tanácskozásnak, már hányadszor, ismét nem lett ered­ménye, — a légió nem érkezett: fegyverteleu kézzel magunkra maradtunk. Ekkor jött ki 1860 October 20-án az octoberi diploma, a nem­zet gunyjára, 1861 feb. 14-én a királyi meghívó levél az april 2-án megnyitandó országyülésre. Mit lehetett várni az országgyűléstől, ilyen előzmények után, a melyek a békés kiegyenlítésnek reményét is megsemmisítették, és a végletekig vitt nemzetet csak keserítették. Izzó láva volt az egész nemzet, csak kitörésre várt ; de volt egy férfiú, kit nem hagyott el a remény, a türelem, nein ragadott el a boszú, — nem fárasztott ki szenvedés-, vára­kozás; nem hagyott el a nyugalom-, a rendületlen hit a nemzet jövőjében, joga és igazsága diadalában-, a fejedelem jó akaratá­ban; — ki, midőn a nemzet óriás többsége a boszura, szakadásra, a fegyverre gondolt, — fegyverül a törvényt, ösvényül a béke-, engesztelödés útját választotta, — csak rendkívüli férfiaknak adott olyan szilárd elhatározással és erkölcsi bátorsággal, — mely miután saját lelkiösmeretét megkérdezte, — útjáról sem fejedelmi kegy­gyei, hatalom szavával, — sem népszerűséggel vagy polgártársai haragjával el nem téríthető. — Az értekezésre összegyűlt képvise­lők általános véleménye ellenére, kezében a törvénykönyvvel, egye­dül megy föl Budára, az országgyűlés megnyitására, ha más nem követi, — mert ezt, mint képviselő, törvényben gyökerezett haza- fiúi kötelességének tartja; — de épen ily rendületlen a nemzet al­kotmányos jogainak védelmében a fejedelemmel szemben. Deák Ferenc nyilvános pályája legdicsöbb korszakának kez­deténél vagyunk. Óh ! bár volna képességem bármily kis mértékben megköze­lítő hűséggel jellemeznem nagy alakját, vázolnom a nagy esemé­nyeket, hogy a lelki gyönyör mely eláraszt, midőn derült emléké­vel foglalkozom, — tanulságossá lehetne. Megnyílt az országgülés 1861. april. 2-án. Ghyczy Kálmánt látjuk az elnöki emelvényen; körülötte Ta- nárky Gedeon, Csengery Imre, mint jegyzők és társaik, mind a régi gárda kitűnőségei ; Kazinczy Gábor, Szalay László, Eötvös, Bartal, Csengery Antal, Andrássy Gyula, Deák Ferenc, Teleky László , Tisza Kál­mán, Zsedényi, Várady, Nyáry Pál, Madách Imre, Révész. A leg­jelesebbeket sem sorolom mind elő a képviselők közül ; neveikre emlékszünk mindnyájan, — hánynak emlékét gyászoljuk azóta. Az igazolások befejezte után kezdődik a küzdelem a felirati és határozati párt között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom