Eger - hetilap, 1876
1876-03-02 / 9. szám
67 nek fölkarolása miatt a múlt országgyűlés óta az egész nemzet által magasztalt Széchenyi István, az „erdélyi óriás1* b. Wesselényi Miklós, a nyelv és nemzetiségnek ismert apostola INagy Pál, és más jelesek által. (Vége köv.) Szellőztessük az eszméket! A testvériség, a testvéri szeretet, a világ kerekségén mindenütt egyforma ; és a testvéri szeretet rendesen abban határozódik s abban kulminál : bogy az eszesebb, a ravaszabb és anyagilag vagy szellemileg erősebb testvér, a gyengébb, együgytibb és tehetetlenebb testvér viszonyait s egyéni gyarlóságait minden lehető módon kizsákmányolja. Az osztrák és magyar tartományok közt. azon időtől fogva, amikor ugyanazon egy uralkodó hatalma alá kerültek, soha sem uralkodott testvéries egyenjogúság; hanem a magyar korona-orszá gok felett a német-osztrák hatalmi tuLulyt az osztrák ministerek szakadatlanul érvényesíteni s uralkodtatni mesterkedtek és tudták is. Az 1867-ki kiegyezés, az osztrák-magyar lartvmáDyok közt, a háromszáz szanvedésteljes év leforgása alatt különféle fokozatok leszálló vagy felemelkedő változatai szerint maion ía juttatott jogbi- torlásoknak rakott legelőször szobatosan köiülirott korlátokat; hanem nagyon együgyű és gyenge felfogású magyar politikus volna az, aki azt hinné, hogy ama kiegyezés olyan testvériesen igazságos és tökéletes diplomatikai mii lenne, hogy az által az osztrák és magyar tartományok közt a valóságos testvéri egyenjogúság mrg- valósitása és keresztülvitele teljes mérvben foganatba vettetett volna. A német-osztrák birodalomrész és ennek kormányzata lévén az állami e's nemzetközi jogok s jogviszonyoknak már százados gyakorlattal tényleges birtokában s gyakorlásában : az ekként birtokukban volt állapotokból és előnyökből minél többet igyekeztek a maguk számára elsajátiani, illetőleg visszatartani annál inkább, mivel mi magyarok az állami önállóság legbiztosabb és legbatalmasb Következik az alkotás kora, — melynél dicsőbb és fényesebb korszak lehet hazánk ezredéves históriájában, — de szebb, lélekemelőbb, a jövendőt biztosítóbb bizonynyal nincs. Ezen korszakban kezdődik Deák Ferenc működése. „Az 1836-iki v. 1840-ikí pozsonyi országgyűlésen vagyunk,— Írja Tóth Lőrinc a Magyar szónokok és Statusférfiak könyvében, — hazafiui részvéttel kisérjük a nyilt szőnyegen forgó, s ismét a szőnyeg megetti dolgokat. A liget litis árnyaiba, kora reggel vagy nyájas esti órákban egy csoporí követet, mintegy a görög sétáló iskola bü tanítványait, látunk valaki körül táborozni ; szemeik egy férfiúra kegyelettel vannak függesztve, szomjasan lesik el ajkairól a szavakat: örül, ki legközelebb közelébe juthat, vagy izmos karjába kapaszkodhaíik. Látjátok azon egészséges kinézésű, erős, teljes testalkatú, piros, szabályos arcú, jámbor, de eszes arckifeje- zésti, lelkes szemű 30—40 év közti férfiút, fekete öltönyben, mely tiszta, csinos, de távol áll a divatos szabástól, hófehér mellényben, mely széles magas mellét mindenkor fedezi, szájában illatos szivarral, — kezeiben elefánt-csont fejű vastag sétaboííal. Ez Deák Ferenc, Zala követe. Deák Antal kit az ország tisztelete kiséri kora sírjába, haza ment a hosszú országgyűlés meddő vitateréröl, s e miatt busuló elvtársainak azt mondá : „Küldök én nektek egy fiatal embert, kinek kis ujjábán több ész s tudomány van, mint egész bennem öregebb bátyjában. * E fiatal ember kevés idő múlva, az országgyűlési alkotmányos s nemzeti érzelmű ellenzék elösmert, senki által kétségbe nem vont vezére lett. Mert senki sem bírt a pártvezérségre oly ki- tűnöleg alkalmas tulajdonokkal. Az éles logica, a dolog lényegét s bibéjét mindenkor eltaláló ész, a gazdag ösmeretkincs, egyesülve bölcs mérséklettel, páratlan szerénységgel s önzetlenséggel, saját személyének elfeledése, midőn ügyről van szó, szeretetre méltó kedélyes egyényíség, mely a jó tréfát, talpra esett anekdotát szereti, s valódi magyar szellemmel fűszerezve tudja előadni, ezen tulajdonok, mikkel ö nem keresve, nem akarva, önkénytelentil vezérszerepre s ekkorig senki által eiöködve is el nem ért befolyásra emelkedett. így jellemezte Deákot Tóth Lőrinc 1851-ben. eszközeivel és erőteljes tényezőivel nagyon kis mérvben vagyunk felruházva. Nevezetesen átalában véve az osztrák tartományokban : 1. Van elegendő számú jól s alaposan kiképzett munkabíró egyén a községi s állami hivatalok, a birósági állomások, a katonai s diplomatiai tisztségek szakértelmes betöltésére. 2. Az osztrák ipar- és mezőgazdászat a fejlettség s verseny- képességnek magasb fokán állanak annál inkább, mert itt olcsó a pénz és a munkaerő. 3. Az osztrák pénzügyi és kereskedelmi összeköttetések s intézmények már meg vannak szilárdulva ; azoknak nemzetközi egy- befüződései és a hitelviszonyok messze kiterjednek. 4. A közlekedési eszközök napról-napra tökéletesbiilnek és terjedelmesiilnek ; és a világ-kereskedelmi összeköttetéseket minden irányban sokkal ügyesebben ápolják, mint a magyarországi üzlet-emberek. Ily körülmények közt nagyon természetes azon alárendeltség, amelyben Magyarországnak hasoníeladatu intézményei és viszo nyai folyvást vergődnek sőt nagyrészben tespednek. Másfelől teljesen észszerű Magyarországnak azon törekvése, miszerint állami, diplomatiai és szövetkezési viszonyait akként igyekszik rendezni, kijavitgatni, kiszélesíteni : hogy az osztrák-magyar testvériség minél inkább e g y e nj o g u v á fejlesztessék kis emelkedjék fel. Ez azonban azon az utón és módon, amint egy felöl az osztrák, másfelől a magyar politikusok és hírlapírók jelentékeny része működik, alig lesz megközelíthető. Az osztrák magyar monarchiának két külön alkrésze közt feDÍorgó kérdések nem annyira belpolitikai, mint inkább magasb politikai, nemzetközi és állarogazdászali kérdések, amelyek megoldása csak akkor érhető el igazságosan és a viszonyoknak jogosan megfelelőiig, hogyha az azok megoldására irányzott, munkálatoknál a jogérzet a méltányossággal és becsületességgel párosul; hogy ba mindegyik fél prókátoriravaszkodás nélkül igyekszik s működik közre a kérdések tisztázására szükségelt adatok s tanulmányok ösz- 8zeállitásánál, előterjesztésénél, megrostálás ánál s összeegyeztetésénél. Hogy a magyar államférfiak az államadóssági és közösbáz tarAttól félek, van ki azt gondolja, miért idéztem e jellemrajzot, — abban semmi uj sincs, azt mindenki tudja. Ep ezért idéztem szóról-szóra; épen az mutatja Deák egyéniségéhez bü-, működésében consequens nagy ságát leginkább, hogv bármely korából vett élei- s jellemrajza, reá illik egész életére. Ô soh' sem változott, csak az események körülötte. Szeretetre méltó kedélyességét, nyugalmát mindig megtartotta, nem ragadta el soha a szerencse, erős lelkét a csapások nem verték le. Politikai ellenei voltak, de hazafiságát senki kétségbe nem vonta ; nagy szelleme előtt mindenki meghajolt. Befolyása békés időszakban mindig állandó volt. s e befolyás nemcsak a nyilvános pályán, de a magánéletben is, s ott, ba lehetséges, talán még erősebben érvényesült. Mint hazafit, vagy mint embert bámuljuk-e inkább, nehéz eldönteni.-— Arcképének jövedelmét az árváknak adja. Társasággal jön éjjel a körből. Az „Angol királynő" mellett koldus-gyermek alszik, tenyerét (már megszokásból) fölfelé fordítva. Deák megáll, 2—3 hatost tesz kezébe mosolyogva; példáját követik társai, úgy mennek tovább. Deák ismét megáll, tréfás komolysággal mondja : elveszik a pénzét, meg is verik érte ; visszafordul, felkölti az alvót: kelj föl fiam, pénz van a markodban. Képzelhetni szegény gyermek örömét, meglepetését, — mi Deáknak véghetlen jól esett. Részvét, kedélyesség, jó szív: főfö jellemvonásai. Adomázni rendkívül szeretett, s voltak adomái a nyilvánosság, de még nagyobb számmal felnőtt férfiak számára, melyeket nagy részben maga csinált, s véghetetlen kedves jó kedélylyel tudott előadni. Rögtönözve oly találó élcet mondott, mely lehetetlenné tette a visszavágást, — elnémult az, kire alkalmazta; de tréfái soha nem sértettek, mások érzékeny oldalát mindig megkímélte. Bármennyire volt munkával elhalmozva, tréfálni mindig reá ért; de valamint tréfáiban kíméletes, — modorában egyformán szerény, igénytelen, minden praetensiotól és pressiotól ment vol t népszerűségének s páratlan befolyásának tetőpontján is.
