Eger - hetilap, 1876
1876-02-24 / 8. szám
XY. évfolyam. 8. szám. 1876. február 24 én. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadc fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 16 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a ljcemni nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Hogyan állunk? Úgy a kormányt s kormánypárti köröket, mint az azonkívül álló politikusokat a fővárosban főleg két magas politikai problémacsomagnak miként történhető s végzetszerüleg beállhaló megoldása nyomja és foglalkoztatja aggasztólag; u. m. egy részről: Az Ausztriával való bank- és vámkérdés megoldásának, vagy ketté vágásának actiója, ennek kimenetele és az erre következhető vagy következni kellő újra alaku'ásnak sokszoros válságai, vagy épen a min is te rv á 1 s á g eléállhatása ; és másrészről : A török — görög — egyptomi állapoté k lo^ á és mivé fejlődhetése, kiszélesbedése s elmérgesedése. A T i s z a-k o r m á n y „léteiére" nézve minden tekintetben nagy horderejű és rerdkivül eriiikus feladat s kényes, sőt valósággal élet-kérdés: a bank- és vámkérdésnek miként eszközlendö megoldása. Épen eme kettős kérdés volt az , melylyel Tisza és pártja a legtöbbször és legalaposabban ölte s vágta az előtte nüködött mi- nisteriumokat ; épen eme kettős kérdés volt az, a belügyi reform mellett, amelyekre nézve azt tette fel a nemzet Tisza Kálmánról és pártjáról: miszerint kiválólag ök képesek és hivatvák arra, hogy a bank- és vámkérdést minél inkább a magyar állam érdekeinek s önállóságának megfelelőiig fogják megoldani tudni, ; s azok tekintetében ök fognak a magyar állam számára minél több vívmányt és pénzügyi s nemzetgazdíszati előnyt kimódolni. Eme szorosan financiális kettős kérdés tekintetében : az osztrák főurak, minist erek, törvéDytudók, nagy és kisiparosok, kereskedelmi kan arák, ipartársulatok stb. mindenféle agitaliót elkövetnek, minden hatalmukban álló tényezőt mozgásba hoztak, hogy azok által lenn és fenn, künn és benn minden irányban hatni tudjanak és erőt gyűjtsenek ; mert hiszen Ausztriára nézve is nagy fontosságú s nagy horderejű kérdés, a bank- s vámügy miként való eldöntése, alakulá sa. Nálunk pedig azok, úgy a mostani ministerium, mint a magyar államiság létére nézve egyenesen életkérdések s az államiság fenmaradásárak és további megélhetésének kérdése. Vajmi nagyon könnyű az önálló bankot és vámteiületet peti- tionálni és azok mellet szóval és papiron harcolni; — hanem mindazt, a nálunk sokkal számítóbb, vagyonosabb és hatalmasabb Ausztria és ennek erőteljes és nagyszerű tényezőkkel s külföldi összeköttetésekkel bíró s rendelkező batalcmvivöi, pénz- és iparos-urai ellenére érvényesíteni és keresztülvinni tudni és az alatt s az által az országot s ennek egész pénzügyi állapotát alapjaiban megrendítő válságnak nem tenni ki: ebhez már sok eszélyesség, bölcseség, tapintat, diplomatiai és szakjártasság szükségeltetik. Elmondhatni : hogy előttünk is özönvíz, mögöttünk is özönvíz ! A dolgok mélyéig alábatolni tudó állambölcseség, a szenvedélyesség kábultságaitól és szilajkodásailól ment s az okosság sodrából ki nem jövő hidegvérüség és a számitó s józanul mérlegelő genia- litás lehet ily nehéz körülmények közt a legbiztosb és legszeren- csésb irányzó és vezérlő. Az azonban a megélhetés tekintetéből elengedbetlen feladat: hogy az önálló bank jótéteményei és segélyei Magyarország számára a „paritás jogelvei" szerint minden esetre biztosíttassanak ; és hogy lehetöve tétessék : iparunknak s a magyarországi ipar tényezőinek az osztrák ipar melletti fönállbatása, állandósítása és tovább fejlesztése. Mi azt hiszszttk, áttekintvén minden irányban s mindkét oldalon az állapotokat, a tényezőket és eszközöket : hogy a bankkérdést jóval köunyebb lesz sükeresen s hazánkra nézve előnyösen megoldani, mint a vámkérdést. Az eléggé ismert dolog: hogy a Magyarország területén létező, jelente kenyebb forgalmú, s nagyobbszeiü ipartelepeket legtöbb- nyire nem magyar emberek, hanem külföldről ide szakadt, beszármazott emberek állítják, emelik fel s fejlesztik ki azokat fokozatosan. A magyar születésű mesteremberek s iparosok minden na- gyobbra-törés, messzebb való számitástétel és vállalkozási, okulási s terjeszkedési törekvés nélkül igen kis körben mozogva, tengődnek egynaprói a másikra, és szinte petrifikált módon vegetálnak egyik évről a másikra ; nem törődnek azzal, s nem törekednek arra, bogy az eddiginél jobb, szebb s olcsóbb iparcikkeket állítsanak elő. Csak magában Egerben nézzünk körül. Az itt üzlet-forgalmi- lag nagyobb szerepet játszó kereskedők s iparosok legtöbbnyire más vidékről és számosán az osztrák tartományokból szakadtak ide; az egri születésű mesteremberek rendesen csak az ősileg megszokott fél-iparos, fél-gazdálkodási, báz utáni, földmivelési körben, mindé n vállalkozási szellem és tökéletesedési törekvés 8 tanulmányozás nélkül tipegnek-tapognak, s hagyják magokat az eszélyesebb s vállalkozóbb iparosok által lulszárnyalfatni. Ha belépünk városunkban bármelyik kereskedésbe, — a vaskereskedéseken kivül, — ott valósággal mesterség valamely Magyarország teiületén készített árucikket felfedezni; és eredeti magyar árucikkekből egyetlen egy egri kereskedő sem tudna megélni. E tekintetben az osztrák üzleti s ipaiosélet ugyan jobban áll; de annak kedvezőbb állapotját is nagyon jelentékeny részben : nem osztrák embereknek, hanem a külföldről oda beszakadt porosz, belga, francia, angol, svájci és olasz származású iparosoknak és vállalkozóknak köszönheti. Több évvel ezelőtt Bitínn hatalmas ipartelepei közt, gyáros cicerónénk felsorolta, hogy Skene-n elkezdve, a brünni Dagy gyárak alapitói s tulajdonosai legtöbbnyire idegen országból szakadtak oda. A Skene apja francia jövevény, Sigl Berlinből Becsbe költözött, egyszerű gépgyári munkás volt. Amilyen ügyetlenek, s hódítani, haladni s terjeszkedni nem tudók a magyarországi iparosok s gyárosok az ausztriaiak ellenében, épen olyan élhetetlenek az ausztriaiak, a porosz, belga, francia, angol, olasz és svájci gyár és n tiipar terjedékeny működése ellenében. Ez okon most arra törekesznek az osztrák nagy-iparosok: hogy egyfelől a magas vám-tarifa decretálfalása és a külföldiekkel fenálló kereskedelmi szerződések felmondása által sok részben rósz, drága, avult és Ízléstelen mintájú termeléseiket a külföldi gyár-ipar versenye kizárásával biztositsák ; másfelől a magyar birodalom területéről is a külföldi gyártmányokat kirekeszgzék, azoD az osztrák gyártmányok versenynélküli forgalmát állandósítsák ; sőt azok után még a fogyasztási iadót is ök tegyék zsebre; és még a pénzt- s kamatlábút is kizárólag az osztrák matadorok regulázzák, „massregelezzék", (mint épen most is a magyar kormány beleegyezése nélkül a nemzetibank a kamatot feljebb emeltej, hogy igy a magyar ipar mindenféle segédeszközöktől teljesen meg legyen fosztva. Ily, épen nem egyenlő közgazdászai állapot, közreműködés s viszonyok közepeit: csupán a külön osztrák és külön magyar vámterület létesítése által lehet az osztó igazság minőségére s mérvére nézve valahára tisztába jönni
