Eger - hetilap, 1876

1876-02-10 / 6. szám

45 utolsó gyászszertartást a nagy halott felett érseküok, dr. Samassa öexja végezte. A szertartás „végeztével Ghyczy Kálmán még egy­szer lépett a koporsóhoz. 0 és József föhg mély megindulással hagyták el a temetőt. Az országos bizottság tagjai a koszorúkat, a kocsiról leszedvén, a kápolnába helyezték; azután elkészítvén s aláírván a jegyzőkönyvet a nagy halott htilt tetemeinek átvételéről, — a nagyszerű temetés d. u. 3 órakor véget ért. * (Deák Ferenc) nagy hazánkfia elhunyta alkalmából a lefolyt héten az egri székes föegyházban két, ünnepélyes gyászistentisz­telet tartatott; az egyik az egri egyházmegye részéről, f. hó 3 án, mint a boldogult temetése napján'; a másik, Heves és K. Szolnok megyék, s Egervárosa részéről, f. hó 5-én, szombaton. Mindkét gyászmisén a katonai s polgári testületek, valamint az intézetek és egyletek testületileg, s a lakosság közöl is, főleg a műveltebb osz­tályok köréből, számosán vönek részt. Az utóbbi gyászistentisztelet alkalmával a templomi gyászravatalra két díszes koszorút helyezett a hazafiui kegyelet. A koszorúk széles szalagjain arany betűkkel e szavak állottak ; az egyiken: „a heves-szolnok-megyei árva-ápolda- nöegylet Deák Ferencnek"; — a másikon: „az egri uj-casinói egyesület Deák Ferencnek.“ F. febr. 26-ára érsek-főpásztorunk őexja egyházmegyéje min­den templomában elrendelte hazánk dicsőült nagy fiáért a gyász- ünneplést. E napon tartja meg helybeli főgymnasiumunk is saját kebelében, az emlék beszéddel s egyéb ünnepélyessé­gekkel összekötendő gyászmisét. * (Egerváros képviselőtestülete) f. hó 6-án tartott ülésében elha­tározta, hogy az egri általános ipar-társulat által az önálló magyar bank, és külön vámterület létesítése iránt, az országos képviselő- házhoz intézett felterjesztést magáévá teszi, s ily értelemben, ugyan­csak a képviselő-házhoz feliratot intéz. * (Az egri izraelita hitközség) múlt vasárnap, f. hó 6 án tartotta imaházában Deák Ferenc elhunyt nagy hazánkfiáért az ünnepélyes gyászistentiszteletet. Ez úttal két emlékbeszéd tartatott a dícsöült halott felett. Egyiket magyarul, mondá Hahn Vilmos hitf. tanitó, a másikat, német nyelven a rabbi tartá. Az ünnepély alkalmából az izr. imaházat a résztvevők teljesen megtölték. * (A füzesabonyi ujább hangverseny.) A lelkes füzesabonyiak, í. hó 21-én, a vasúti indóház váróteremében, egy újabb, jótékony­célú, s táncestélylyel egybekötött hangversenyt rendeznek, és pedig a következő érdekes műsorral: 1.) „Midőn anyám . .“ dal Nyis- nyaytól, énekli Kocsis Pál úr F.-Abonyból. — 2) 27 Magyar ábránd Székelytől, zongorán előadja Paravicini Ernesztin urhölgy, Besse- nyőröl. — 3) A megfagyott gyermek. Szavalja V. Kovács Imre ur, F.-Abonyból. — 4) Románc „Kunok11 dalműből Császártól. Énekli Vecsey Tivadar úr Pestről. — 5) Honi emlék, Székelytől, zongorán előadja Vecsey Ti vadamé úrnő, Pestről. — 6) Morceau brillant de salon, Vieux-temps-tól, hegedűn játsza Loosi Béla úr F.-Abonyból ; — 7) Rákócy induló, zongorán előadja Paravicini Ernesztin ur­hölgy. — Kezdete 7 órakor. Személyjegy 1 frt; családjegy: 2 frt. Fölülfizetések köszönettel fogadtatnak. Jegyek előre válthatók: F.-Abonjban: a vasúti indóbáznál, Egerben Köllner L. gyógyszer- tárában. — Étkek és italok a vasúti igazgatóság által megszabott árakon fognak kiszolgáltatni. — A tiszta jövedelem fele részben az egri t ti zo lt óegylet, másik felében a f.-abonyi szegény iskolás gyermekek javára fog fordittatni. — A sok élvezetet Ígérő estélyt melegen ajánljuk mulatni szerető s zenekedvelő t. közönségünk pártoló figyelmébe. * (Báltudósitás.) A hevesmegyei nöegylet által f. hó 6 án, az ó-casinóban rendezett karton-bál és bazár, az idei Carneval egyik legpompásabb, legfesztelenebb és legsikerültebb estélye volt. Már a bál neve és jellege, valamint devise is az egyszerűség, a fény- és pompa-mellőzést, a keresetlen vigságot hirdette, s meg is felelt úgy nevének, mint jelszavának. Derült vidámság, majdnem házias, mondhatni : családias hangulat uralkodót ott, hol máskor a feszély szigorú és hideg tekintete hütötte le a pezsgő jő kedvet. Valószínű, hogy az egylet derék hölgyeinek nyájas, megnyerő, előzékeny szí­vélyessége, az egyszerű karton-ruhában oly szerényen és mégis oly hóditón megjelent szép ifjú hölgyek varázsa együttesen tette ezen vigalmat oly széppé, oly kedélyessé. Dacára a táncolók nagy szá­mának (a 2-ik négyest 72 pár táncolta) a síkos talajt nem bontotta ez alkalommal a foszlányok oly tömege, mint ez más alkalommal p. o. az úgynevezett e 1 i t e - bálokban történni szokott. Kivánaios lenne, hogy hölgyeink minéünkább gyakorolnák magukat az egy­szerűség ezen szép erényében. A kedv és rend a legkifogástala- nabb s a táncbuzgóság oly fölséges volt, hogy a reggel szürke vi­lága a csillárok tényét elhomályosította, már midőn az utolsó párok a teremből kivonultak. Gratulálunk tiszta szívből a nöegyletnek, hogy estélye ily fényesen sikerült, s gratulálunk főleg a füzértánc kitűnő és ügyes rendezője Tarnay Gyulának, ki a legbonyodalma­sabb alakzatokat és csoportokat, a legmssteribb katonai gyakorlott­ság és szabatossággal oldotta meg. S mit mondjunk a hölgyek bá­jos koszorújáról, mely a szépség, egyszerűség díszében a jótékony cél érdekében Kellner — óh pardon ! Hebe istenasszony sze­repére vállalkozott? Vagy mit a kecses, fürge táncosnőkről, kik a jó kedvet fokozva, csillogó szemeikkel, mosolygo ajkaikkal tündé­reknek látszottak, lenni ? Csak azt, a mit az egyszeri hadvezér builetin-jában : „Ok betöltötték helyüket; s csak’azt teszszük hozzá, — az Isten éltesse őket!! Közöttük, a nefelejts és éjszemek soka­ságában ki tudná megmondani, ki volt a királynő ? Hiszen oly so­kan tarthatnak arra igényt, és igazságos ily esetben vájjon ki tudna lenni? Úgy sorolom fel tehát őket, amint emlékezetem lelkem elé varázsolni tudja; itt láttam : Mészáros Ilonát és Cornélt, Brezovay Klárikát, Anders Boriskát, Mistéth Kornél, Pilisy J., Remenyik Gi­zella, Szuhányi nővéreket, Schier Ilona, Cseresnyés Irma, Hartl Vil­ma, Petravich Vilma, Stróbl Jozefine, Csernyus, Mednyánszky, Juhász Irén kisasszonyokat, Tolvayné, Petravichaé, Horváthné, Nánásy Gyuláné, Rózsáné, Polonkayné urhölgyeket. A bál összes jövedel­me megközelíti a 700 frtot, mi a mai szigorú viszonyok között min­den esetre örvendetes eredmény, s bizonyságául szolgál annak, hogy az egyszerűség többet ér, mint a suhogó, drága selyemruhák mes­terséges díszítése. Azon óhajtással zárjuk sorainkat, bár haladná­nak hölgyeink folyton az egyszerűség már megkezdett utján tovább, s fáradhatlan törekvéssel sikerülhetne számüzniök a divatos, hiú és annyira drága fényűzést akkor, midőn azt saját érdekük is minden tekintetben kívánatossá teszi. Zwkwtz. * (Egy osztrák ezredes). Mint a legnemesebb gondolkodás és érzés egyik kiváló példáját jegyezzük föl, fáma után, a következő érdekes és jellemző esetet. A helyben állomásozó hg. Wasa-gya- logsorezred őrmesterei — mint tudva van — a nagyszombati vak­rokkant katonák ápoldája javára táncest élyöket febr. 1-én vadának megtartandók. Ez időben a magyar nemzet legnagyobb férfiának, Deák Ferencnek ravatalánál gyászolt. A nevezett közös sorkatona­ság ezredese tehát magához rendelé a bálrendező tisztet, s azon óhaját jelenté ki előtte, hogy, miután a magyar nemzet, ez idő sze­rint nagy halottat gyászol, s a fővárosban a táocvigalmak, sőt a sor- katonaság részéről a zene is beszüntetvék, célszerű volna az őrmes­terek bálját is elnapolni. A tiszt körülbelől azt feleié, miszerint azon. körülményhez, hogy egy magyar civil ista meghalt, a hadsereg­nek semmi köze; különben is a bálrendezők részéről már minden előkészület meg van téve. „No ha úgy van, — szólt higgadtan az ezredes ur, — sa bált minden áron meg akarják tartani, nekem nem lehet ellenvetésem; de akkor keressenek magoknak zenét, mertebálban a katonai zenekar nem fog játszani." A bál erre, természetesen, einapoltaíott. — Mondják, hogy ugyan­csak az ezredes ur, midőn a korcsolya-egylet tagjai a febr. 2 ki jég­ünnepélyre a katonai zenét kérték, igy válaszolt : „Nem tudják önök, hogy a magyar nemzet nagy halottat gyászol? Ha önök nem gyászolják, gyászolom én. Zene nem lesz." Éz volt az oka a kor­csolya ünnep elnapolásának is. E humánus ezredes ur neve: Ger- 1 ach Hugó. * (Öngyilkosság.) Braun Kálmán helybeli ügyvéd, ifjúságunk egyik szép tehetségű s kedvelt tagja, e hó 3-án reggel öngyilkosság által vetett véget életének. A lövés fejét zúzta szét a boldogtalan­nak, ki még azután pár óranegyedig élt. Szerencsétlen tettének rejtélyes okául némelyek szerint reménytelen szerelme szolgált. Má­sok, megbízható források után, azt állítják, hogy amerikai’ párbaj­nak lett a boldogtalan áldozata. Temetése, közrészvét mellett, f. hó 4-én délután ment végbe. Mint az egri önkéntes tűzoltó egylet egyik buzgó tagját, a tűzoltóság egyenruhában, testületileg kisérte az örök nyugalom helyére. * (Az athletikai sport egy uj neme.) Az „egri commune" esti összejövetelei, az ó-casino éttermében, rendszerint igen élénk kedé­lyességgel szoktak lefolyni. Ebből láthatja a t. olvasó, hogy az „egri commune" nem valami világfelforgató petroleurök titkos ciubbja. hauem tisztes, komoly férfiak békés, barátságos összejövetele, mely elnökének, G. F. ügyvéd urnák tréfás commuoistikus elveitől vette elnevezését. Az estélyeket gyakran igen érdekes mozzanatok, s epizódok is szokták fűszerezni. Ily érdekkel birt közelebbről egy fogadás P. B. és G. G. ügyvédek között. G. azt állitá, hogy a casi- nó ói a soház utcában levü lakásáig bekötött szemmel el­megy P. tagadta ennek kivihetőségét. A fogadás — 100 írtban — megtörtént ; s a sport a lefolyt hét egyik estéjén ment végbe. A nyitott szemmel 10—12 perc alatt meghaladható útnak bekötött szemmel megtételére 2 órai időtartam tűzetett ki. A pályabirák

Next

/
Oldalképek
Tartalom