Eger - hetilap, 1876
1876-02-10 / 6. szám
XV. ér-folyam. 6. szám. 1876. február 10-én. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 t't — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 50 kr. — 45 kr.- 12 kr. EGER, Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadé-hiratal : a lyeeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereske dése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Hová jutunk? (Sz. I ) Rövid, alig pár heti idő lefolyása alatt, már a második gyászos öngyilkossági esetet kell városunk statist, adatai közé registrálnuck. Még el se hangzott a közsajnálat gyászdala ama kedves ifjú hölgy fölött, kit ádáz végzete arra vitt, hogy önnön életét kioltsa, — s már a múlt héten ismét egy szép reményekre jogositó, tehetséges, és kedvelt ifjú kétségbeesése keresett az öngyilkosságban menekülést. Mi vezetheti az észt, az akaratot ez iszonyú elhatározásra ? Ki tudná megmondani? A psjchologia, mely törvényeit a tapasztalásból vonja le, itt, a 8ubjectiv szemlélődés homályában, csak sejtve tapogatózik. De midőn a statístika merev számítással jegyzi föl e terén száraz adatait: a számitó ész mély megilletödéssel, s gyászos sejtelmekkel állapodik meg az elrettentő eredmény előtt! Valóban megdöbbentő ama rendkívüli arány, melyben az öngyilkosok száma, főleg a civilizált államokban, évröl-évre növekedik. S ha azide vonatkozó népmozgalmi egybevetéseket vizsgáljuk: sajnosán kell tapasztalnunk, hogy hazánk, nemzetünk fiai, ha egyebekben nem, e gyászos körülményben mindenesetre elég ügyekezetet fejtenek ki, hogy a modern müveit államok színvonalát elérhessék. A modern erkölcsi kórok közt, melyek a társadalmi élet szivébe fészkelték magokat, s a valédi bumanismus magasztos elveit s céljait vég kiirtással, megsemmisítéssel fenyegetik, — egyik sem oly veszélyes, mintáz orgyilkosság mániája. P( dig napjainkban egyik sem terjed oly ijesztő mérvben, mint ez. Már is egész d i- vatos járványnyá nőtte ki magát. Nemcsak a férfi ör- jöngö elméje, hanem az ifin blazirt kedélye, a gyöDge nő oktalan szenvedélye, sőt a gyermeki elcsenevészett, kificamított hig agy- velő is önmaga ellen fordítja már ma a gyilkos fegyvert ! Hová satnyulr, hová aljasult növelésünk, melynek egyik első s legszentebb feladata: megtanítani a serdülő nemzedéket: mint kell megbecsülnie, s mint kell becs ülésre méltóvá tennie legnagyobb földi kincsét : az életet. „Lehet, — úgymond egy jeles lélektudós, — hogy az öngyilkosság a legtöbb esetben a nyers erő, az anyagi bátorság, helyesebben : vakmerőség egy magasabb fokát tételezi föl ; de tagadhatlan az, hogy minden esetben csak erkölcsi gyávaság eredménye." Tapasztalás bizonyítja, miszerint egyének, kik gyilkoló fegyverek kezelésében jártasak, s e gyakorlottságuknak mások irányában kihívó, mondhatnék : arcátlan merészséggel iigyekeznek érvényt szerezni : számtalan esetben, ha meggondolatlan cselekvésük, kicsapongásaik, erkölcsi sülyedésük, vagy balsorsuk elodázhatlan következményei váratlanul lepik meg Őket, s egész súlyúkkal nehezülnek gyarló vállaikra, határozott jellem és elvek hiányában, teljesen elvesztik önmaguk iránt bátorságukat, s a nyers erő vakmerőn gyakorlott keze, önmaga, az erkölcsileg gyáva ellen fordítja gyilkoló fegyverét. Nincs, nem lehet oly válságos helyzet, mely az öngyilkosságot a tiszta józan ész, s a magasabb ethikai érzület előtt, nem alaposan támogatni, de csak elfogadhatólag is védelmezni képes legyen. Az élet bonyodalmas utjain tagadbatlanul fordulhatnak, s fordulnak is elő rendkívül kétségbeejtő, dílemmatikus helyzetek, melyek a fölületes észlelőt az ÖDgyilkosság jogosultsága fölött zavarba hozhatják. A fiú készebb véget vetni életének, semhogy édes atyját, — anyja gyilkosát — a bitónak adja át. Rüdiger, a német eposz-irodalom gyöngye, a „N i b e-1 u n g e n“ egyik hőse, ha megtagadja Atillának a fegyveres segélyt, hűbéri esküjét szegi meg ; ha pedig ezt megtartja, saját vérei ellen kényszerül fegyvert ragadni. Rüdiger e kétséges helyzetből öngyilkosság által menekül ! Fenékig üritetted az élet örömseriegét. Megcsömörlöttél tőle. Barátság, szerelem, boldogság : ezeknek még gondolatára is borza- dály, undor fog el. Alig vagy még 24—25 éves, s már — megvé- ntiltél. Rövid kora ifjúságod ballépéseinek szomorú következményei napról-napra súlyosabban nehezülnek meggörnyedt, erőtlen válla- idra. Homlokod tar. Pár éve még bodor fényes fürteidet kitépte — nem az agy fárasztó munkája, hanem — a kimerült életerő. Nem rég tide, eleven kedélyedbe mélyen befészkelte magát az ifjú kor legvészesebb, legpusztitóbb modern nyavalyája: a — blazirtság. Életed megunt, elviselhetlen teher. Szabadulnod kell tőle. Hogyan? Golyót röpítesz ellágyult, tehetlen agyvelődbe. Üldöz a sors. Csapást csapásra mér fölötted. Keserűn csalódtál szerelemben, barátságban. Bizalmad, rokonszenved lángja az emberek iránt teljesen kibamvadt szivedből. Terveid egy szép, boldog jövö iráDt, végkép megsemmisültek. ínség, nyomor, kétség- beesés, mint rémes árnyak, kisérik lépteidet. Őrjöngő képzelődésed sötét jövő ijesztő képét rajzolja lelked elé. Az életvihar hány- kodó, nehéz hullámai már-már összecsapnak árva fejed fölött ; s te, életed ingatag hajóját, a bősz orkán között is, erélylyel, türelemmel, nemes küzdelemmel, lelki bátorsággal kormányozni — nem tanultad. Hol keresed a menekülést ? Az öngyilkosságban. Mint az üde csermely jótékony árja, szelíd, csöndes nyugalommal, becsületben s munkásságban folytak napjaid. Egy önfeledt pillanatban föltámadt benned a szenvedély szunnyadó ördöge. Az élet ezernyi lappangó zátony-szikláinak egyikében megbotlottál, s föltartóztathatlanul merültél az örvénybe alá. Hibát, bűnt követtél el, nagyot, belyrebozhatlant. Megzavart képzeleted azon hiedelmet rajzolja eléd, hogy életed nyugalma, becsületed, mindened örökre veszve van. Lehetetlen, nincs többé ut a visszatérésre. S a kétség- beesés egy öntudatlan pillanata őrült rohammal ragad a halál — az ÖDgyilkosság sötét karjaiba. Tehát e válságos, ez iszonyú helyzetekből csakugyan nincs nem lehet más menekvés? Az emberi lélek két, végtelenül fenséges, isteni sajátsággal, bir: tiszta észszel, s tiszta erkölcsi érzettel. E tulajdonok csirája benn van a legfejletlenebb, a legfásulíabb kebelben is. És tincs, nem lehet oly kétségbeejtő helyzet, oly válságos körülmény, melyeknek rohamos folyamában ne volnának pillanalok, midőn a lélek ez elfojtott bár, de ki nem irtott tulajdonai föl-föl villannak, s megszólalnak a kebelben. Ekkor hallgass reájok ; ekkor kérj tőlök tanácsot, s biztos lehetsz benne, hogy meg fogják mutatni a menekvés, a szabadulás ösvényét, s a gyilkos fegyver helyett bizonyára az élet és becsület mentő horgonyát fogják kezeidbe nyújtani! Mertakielmerült, aki elbukott, az még fölemelkedhetik; de aki meghalt, az nem kél föl többé soha! Csak lelketlen, vagy mélyen sülyedt kebel mondhatta azt: miszerint az embernek csupán két előnye van az állat fölött ; az : hogy nevetni, s magát meggyilkolni képes.*) *) Lamettrie: nL’ homme machine."
