Eger - hetilap, 1876

1876-12-07 / 49. szám

Heti szemle. Az országos képviselőház a lefolyt héten a jövő évi költség- vetés részletes tárgyalásával foglalkozott. E közben érdekes és fontos felszólalások merültek föl. Múlt számunkban említettük, hogy az „osztrák-magyar bank11 ügyében a két kormány tagjai a bank felállításának alapelveibeu megállapodásra jutottak, s kölcsönösen elhatározták, hogy e meg­állapodásukat keresetül is fogják vinni. E jó hiszemben jöttek el a magyar ministerek Bécsböl. Tudjuk továbbá, hegy a szabadalma­zott osztrák nemzeti bank, melynek a két kormány az uj bank fel­állítására nézve, bizonyos tekintetből, a meghatározott elvek alap­ján, elsőbbséget kinált, az alapelveket egyszerűn elvetette. S ime! mi történik? Ahelyett, hogy az osztrák kormány, a megállapodá­sokhoz hiven, az alapél vekhez ragaszkodott volea, az osztrák pénz- ügyminister, Depretis ur, egy pártértekezleten oda nyilatkozik, hogy a két kormánynak a bankügyre vonatkozó megállapodásai nem olyanok, melyek némi technikai módosításokat meg ne tűrné­nek ! Az osztrák pénziigyminister e perfid eljárása rendkívüli bo- szuságot okozott nemcsak a magyar képviselöházban, hanem az egész hazában. A főváros politikai lapjai a bécsi ministerium bu­kásán agitáltak. A képviselöházban a kormányt mind a saját pártja, mind pedig a független szabadelvű párt interpellálta a bankkérdés­ben. E két interpellate egy kis zavart idézett elő az országházban. A dec. 1-ón tartott ülésben először a kormánypárt részéről beadott interpellate olvastatott fel, jóllehet a független párté elébb volt beadva. Az ügyet csak az hozta rendbe, miszerint Tisza minister- elnök kijelentette, hogy mindkét interpellation azonnal kész felelni. Az első interpellation azután ki is jelentette, hogy a magyar kor­mány az osztrák kormánynyal megállapított elvek alapján áll, s azokhoz tántorithailanül ragaszkodik. Ugyau ily értelemben nyilat­kozott másnap, szombaton, a független párt részéről Chorin képvi­selő által előadott interpellatióra is. A ház a miniszterelnök vála­szát tudomásul vette. E dec. 2-iki ülésnek egyébként még más érdekes részletei is voltak. Ez alkalommal került ugyanis tárgylás alá a közokt. mi­nisterium költségvetése, mely Trefort ministert egy párszor kihozta nyugodt hangulatából. Okot szolgáltatott erre főkép Schwartz Gyula támadása, ki a közokt. minister urnák erős szemrehányásokat tett azért, mert az állam-iskolai építkezések, az ország szomorú pénz­ügyi erejéhez képest, nagy fényűzéssel, s tetemes kiadással esz­közöltetnek. Ez ülésben Irányi Dániel is újból elővette kedvenc eszméit, s utasi tatni kívánta a kormányt, hogy rég adott szava beváltásával még ez ülésszakban terjeszsze be a vallásszabadságról és a polgári házasságról szóló tjavaslatokat. Tisza miniszterelnök Irányinak azt felelte, hogy a kormány részéről még a mait évben megvolt a jóaka­rat ép úgy, mint ma, a kérdéses tjavaslatok beterjesztésére; saj­nálja is a kormány, hogy ezt ez ideig nem tehette. Hogy pedig ezt még nem tette, annak fontosabb okok szolgáltak akadályul s nem, amint Irányi állítja, a papoktól való felelem, melytől ép oly kevéssé fél a kormány, mint holmi nagyhangú frázisoktól, melyek még ha nagyon szabadelvű eszméket hirdetnek is, nem helyes körülmények közt megvalósítva, sokszor a szabadság helyett ép az ellenkező ér­dek szolgálatában vannak. Záradékul a Rérvényi bizottság jelentésének folytában tárgya­lásra került a budapesti egyetemi polgárok kérvénye a képviselő- házhoz, melyben ennek támogatását kérik, hogy a török consulnak tervezett fáklyásmenetet megtarthassák. A kérvény támogatására Mocsáry Lajos emelt szót, s egy hat. javaslatban arra kéri a házat, hogy e tárgyban a hatóságok eljárását helytelennek mondja ki. Tisza miniszterelnök erre azt felelte, hory az ifjúság az egyetemi szabályok szerint nem képez testületet, s néhány joghallgató nem formálhat magának jogot, hogy az ifjúság nevében kérvényezzen. Ha a kormány e tüntetést megtűri, vétkes mulasztást követett volna el az ország belnyugalma ellen, mert az alkalmat nem hárította volna el, hogy az ország lakói két, t. i. törökbarát, és oroszbarát pártra szakadjanak. Mert ha az egyik megeagedtetik, nem lehet megtiltani a másikat. Ily izgató áramlatot pedig eltűrni a kormány részéről bűnös mulasztás lett volna. A bécsi alkotnaánypárt a bankkérdésben műt vasárnap, f. hó 3-án tartott népes értekezleten nyilatkozott, s Herbst indítványára kimondotta, hogy a két kormány által a baukügybea megállapított elvek elfogadhatlanok. A bankügyi válság alkalmából az osztrák ministerek, Depre­tis és Lasser, továbbá a közöspénzügyminister és gr. Andrássá Bu­dapestre jöttek, hogy király őfelségének jelentést tegyenek. 9 fel­sége elnöklete alatt ministertanács tartatott, melyről eddig csak any- nyit Írnak, hogy nem vezetett eredményre. A hét egyik legfontosabb eseményét képezi Bismark hg. nyi­latkozata a keleti kérdésről, egy általa a bírod, gyűlés elnökségé­nek tiszteletére adott ebéden. E beszédben a porosz államkancellár kijelentette, hogy a háború Orosz és Törökország közt elkerülhet- len ; de ebben Németország teljesen semleges fog maradni, s arra törekedni, hogy e háború a két hadakozó fél közt localisáltassék. Német ország — úgymond Bismark — soha sem gondolt rá, hogy német-osztrák tartományokat kebelezzen be. Németországnak ér­dekében áll megtartani Ausztria barátságát, és ha e monarchia ne­talán életveszélyesen megsebesittetnék, akkor Németországra nézve beállott azon lehetőség, hogy Ausztriát támogassa. Igen téves nézet kiesinyelni Ausztria Magyarország belső erejét veszély ese­tén. A kiegyezési nehézségeket túlozzák. O, részérői, meg van győződve, hogy ha Ferenc József császár-király feiöiti a houvédru- hát és bevonul Budapestre, akkor az egész nép, tultéve magát az alkotmányos nehézségeken, lelkesedéssel fog az uralkodó körül seregelni. A keleti kérdésben a hatalmak conferentiáját ismét elhalasz­tották. Hir szerint csak e hó 15-én fog az összeülni — ha igaz, s ha addig a háború ki nem tör. Salisbury kijelentette, hogy mihelyt a conferentián Bulgária elfoglalása szóba hozatik, azonnal elhagyja az értekezletet, s az an­gol hajóhadak tüstént bevonulnak Konstandaápolyba, ennek és a Bosporusnak védelmére. A porta egyébként elhatározta, hogy az alkotmányt, mely az ozmán birodalom összes területére ki fog terjedni, még a conferentia összeülése előtt kibirdeteadi. Ez alatt Oroszország haderejének mozgósításával már csak­nem teljesen elkészült, s két felöl szándékozik Törökországba törni, t. i. Oláhomág, és a Kaukázus felől. Törökország feladta azon ter­vét, hogy a berontó muszkákat Oiáhországbun fogja magtámadni, miután előnyösebbnek tartja az oroszokat a jól megerősített déli török váraknál fogadni. Hir szerint Angolország azon esetre, ha az oroszok Bulgáriát elfoglalnák, azon ajánlatot tette Ausztria-Magyaroi szágnak, hogy ez meg foglalja el Belgrádot. Hirfüzér. * (A hevesmegyei jótékony nöegylet) uj, a szürke nénikék keze­lésére és gondozására bízott árvaházának fölszentelése é3 ünne­pélyes átadása, mint előre jeleztük, a műit vasárnap f. hó 3 án, tel­jes ünnepélyességgel és a nagy sár dacára is igen számos és dí­szes közönség jelenlétében ment végbe. A szürke nénikék külön­ben is oly ékes temploma s csín és tisztaságtól ragyogó szeretet- háza ünnepi díszt öltött, örömiinnepét ülvén benne a keresztény szeretet, midőn ez alkalommal egy uj hajlék nyílott meg előtte, hogy abban boldogító kebelére ölelje az árvákat. E valóban igen megható ttnnrpályt Danieük János püspök ur Öméltósága végzé, ki 8 év előtt ugyanezen egylet előbbi árvaházát is fölszentelé. A Szentlélek segélyül hívása és ünnepélyes szentmise után pontifikáló püspök ur rövid beszédet intézett a jelenlevőkhöz, melyben a nő­egylet azon intézkedésének helyességét, hogy árvaházának keze­lését és gondozását a paulai sz. Vince nővérekre bizta, két szem­pontból bizonyította be, a mennyiben ezen intézkedése által árva- házát emberileg a lehető legcélszerűbben biztosította, és pedig mind azon magasztos cél elérése tekintetében, melyet az árvák fölkaro­lása által maga elé tűzött, mind pedig magának az intézet taríósabb fönmaradásának tekintetében is. Az első szempontnál mélyen meg­világító vonásokban rajzolta a nővérek sikeres tevékenységét nem­csak a betegápolás, hanem a nevelés terén is. A másik szempont­ból illetőleg igen megragadólag emelte ki, hogy nincs e világon ha­talom, mely föntartás tekintetében az egyházzal mérkőzhetnék, mert ez, midőn föntart, alapot biztosit a lét és ennek kifejlődése szá­mára. E kenetteljes beszéd végeztével őmlga a me’lyen meghatott közönséget a csinosan berendezett és földiszitett uj árvaház lakosz­tályába vezeté és a növendékpapok szabatos négyhangú éneke kí­séretében végezé a ház-szentelés magasztos és lélekemelő szertar­tását. Kedves emlékű lesz mindig ez ünnepély a jelenvoltaknak s városunk történelmének lapjain sem lesz jelentéktelen a nap, mely az árvaházat ily biztos és szilárd alapokra helyezé; * (Báljelentés.) A szárnyaló hírekkel szemben van szeren­csém a in. t. közönség becses tudomására hozni, hogy a „jogász- segély-egylet“ javára évenkint rendezni szokott táncvigalom 1877 január 10-én fog megtartatni. A rendező bizottmányt az egylet, Danielik János püspök s igazgató úr ö mlga jelenlétében s jóváhu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom