Eger - hetilap, 1876
1876-11-30 / 48. szám
378 kit, mig a libéralisants a nemzeteket öntudatra ébresztve, a polgárokat cselekvésre serkentve, nemzetiséget alkot és léptet a sorompók közé, szabadon engedve mindenkinek a versenyzést, addig az orosz rendszer nem töri, hogy nemzeti öntudat lelkesítse a népeket, hanem ez egyetlen isteni és emberi törvényben : az Isten akarja, és a cár parancsolja" — központosítván minden erkölcsi és politikai öntudatot, egyesekkel úgy, mint egész népekkel egyedáruskodik, és minden szellemi és anyagi produetiv erőt fölemészt. Hogy Európának újjászervezése tervileg készülőben van, az hihető ; minek beigazolására mindjárt fölhozzuk érvül ama már régebben megjelent „Európa térképét," mely a forradalmi pártnak állandó programmját s azon elveket tünteti ki, melyek szerint az Európát „újjászervezni" szándékozik. E térkép főcíme: „L’ Europe g 1866." (Európa 18ö6 ban.) Mint látjuk, igen rövid határidőt tüzütt az ki a népek boldogitására, a természeti határok alapján. E természeti határok szerint a britt hármas királyság marad, a mint van. Úgy szintén Franciaország határai megmaradnak, kivéve Németország felé, hol azok a Rajnáig nyúlnak ki. Olaszország természetesen egy. Oroszország csak lengyel tartományait veszti el, mert a nagy lengyel királyság helyreállittatik. Azután Németország jő, „Etats Allemands" név alatt egyesülve; csak hogy amott a rajnai tartományok Franciaországhoz, Csehország pedig az üjszláv birodalomhoz csatoltatik. Ezen uj szláv birodalmat „Etats Slaves" név alatt alkotják a mai ausztriai birodalom tartományai, hozzá csatolván a tűrök szláv tartományokat. Magyarország és Erdély belefog- lalvák, s eltűnnek a föld színéről. Azután jő a román és görög birodalom. „Etats de Grèce et de Romanie." Igaz, hogy a kitűzött határidő elmúlt, de azért nem maradt el. A mint látjuk, Európának elméleti reconstructioja által majd mindenki nyer, csak a magyar vészit. Nem ingadozunk ezeket ábrándoknak nevezni, amennyiben még eddig nem valósultak, és Isten ne engedje, hogy valósuljanak : hanem azért a jelen legújabb európai constellátio s a harctéren rohamosan fejlődő események önkéntelenül eszünkbe juttatják a halhatatlan Shakespeare „Hamlet"- jének eme nagy bölcselőd elmélkedését: „Lenni vagy nem lenni!" Elég az hozzá: nagy események küszöbén állunk, s minden arra mutat, hogy ez év története nevezetes lapot fog képezni a világtörténelemben. Nekünk, magyaroknak, üstökös apáink hazát keresvén, meg is alapították ; mint utódoknak, kötél tiük azt föntartani, ehhez azonban legfőbb feladatunk az, miként belviszoúyainkat úgy rendezzük, hogy honunkban csak az legyen boldogtalan, kit saját bűne, vagy akármi egyéb, csak intézményei nem taszítottak Ínségbe. E nagyszerű munka véghezviteléhez pedig nekünk tartós békére van szükségünk, úgy is az újabb kornak egész folyamában, melyet a mohácsi vésznaptól számítunk, elég rettenetes és hosszú harcoktól látjuk marcangoltaim Magyarországot, s most, midőn az ujkorszak lelke a népegység képében uj életre ébresztett bennünket, ismét mások érdekei végett, ba csak nem kényszerittetlink, újabb bonyodalmakba lépni, reánk nézve minél nagyobb csapás lenne. Lörinczfy János. Ismét néhány szó a selyemtenyésztés ügyében. Minthogy e lap 14-ik, april 6-iki számában közzétett nyilatkozatom nem hangzott el nyomtalanul, s igy a selyemtenyésztés, e nem jelentéktelen iparág fölkarolásának reménye dereng felém ; és mert azt hiszem, hogy nem szabad hallgatni annak, ki honának bármi téren használhatni vél : hajlandó vagyok ismét fölszólalni és az érdekletteket, — s vájjon kit nem érdekelne hazánk iparának-4 T Á R C A. 1^ Petronella néném asszony. Petronella néném asszony ! Hova gondol kelmed ? Hej mikor a legény után Tekintni se kellett — Mégis lépen ragadt szépen ? Csillag is más, asszony is más Ragyogott az égen ! Néném asszony, tudja, mikor A palotás járta ? Hogy libegett, hogy lobogott Az aranyos párta! Holló-fürttel elrepült, el Párta, tánckedv régen — Csillag is más, asszony is más Ragyog már az égen ! Néném asszony, hej még akkor Soh’se vettük számon A kosarat; most már késő A nagy szánom-bánom. Háztüz-nézni, leányt kérni Nem járnak már régen — Csillag is más, asszony is más Ragyog most az égen ! Néném asszony, azt a ruhát Ugyan minek varrja? — — Menyasszonyi táncba, fiam, Vár a halál karja. Ebbe várom napról-napra Beköszöntő végem — Csillag is más, asszony is más Ragyoghat az égen ! Homunculus. Az emlészetről. E lapok múlt számában, rövid vonásokban, ismertettük azon férfiakat, kiket a krónika, mint kiváló emlékező tehetséggel birókat jegyzett föl. Előrebocsátjuk, hogy ez ismertetés korán sem volt teljes. Részletesebben kiterjeszkedni e tárgynál, valamint ezzel kapcsolatban, annál is, melyről most szinte röviden szólni akarunk, e lapok más irányban is elfoglalt s igénybe vett, korlátolt kerete bizonyára nem engedné meg. A tárgy, melyről ezúttal, főbb vonásaiban, s illetőleg érdekesebb részleteiben, röviden szólni akarunk, az úgynevezett e m 1 é- s z e t (muemotechnika), vagyis: az emlékező tehetség mesterséges fejlesztésének tudománya, mely, úgy bisz3zük, nem lesz érdektelen e lapok t. olvasói előtt. Rövidre kényszerülvén szabni jelen értekezésésünket, nem terjeszkedhetünk ki mindazon számos szabályok és módok ismertetésére, melyeket a mnemotechnika emlékezetünk gyakorlására, s fejlesztésére, mint mechanikai eszközöket elénk szab. Itt tehát csupán némely kiválóbb, s a gyakorlati életben is érvényesithetőbb, vagy némely tekintetben felvilágositóbb módokra szórakozunk. Mellőzzük tehát mindenekelőtt ama számosabb szabályokat, s eszközöket, melyek a szóemlékezést elémozditják, s melyeket gyakran egész sereggel magok alkotnak azok, kik erre utalva vannak, mint például a szónokok, kiknek hivatásukban áll hosszasabb beszédeket gyakrabban tartani, de kiket emlékezötehetségök e foglalkozásuk közben gyakran cserben hágy. Hogy az ilyenek többnyire azon eszközhöz folyamodnak, miszerint beszédök egyes részleteit az előadási terem bizonyos tárgyaihoz, például: oszlopai-, bútoraihoz stb.kötik, azt hiszem, ismeretes dolog. Kant Immánuelről, a nagynevű königsbergi bölcsészről beszélik, hogy bölcsészeti előadásainak egyes részleteit mindig ama torony részeihez szokta volt kötni, mely az előadási terem ablakán át épen felé tekintett. S e körülményhez a nagy bölcs annyira hozzá volt szokva, hogy egyszer, midőn az illető torony tetőzetét javítás alá vették, s rajta munkások dolgoztak, annyira zavarba jött, miszerint előadásainak zürjébből a nagy tudós elmeháborodásától kezdtek tartani. Mihelyt azonban a toronytető teljesen elkészült, az előadások érdekessége újból a régi kerekvágásba tért vissza. Az is alkalmas mód, ha az ember emlékezőtehetségén főleg