Eger - hetilap, 1876
1876-11-23 / 47. szám
371 megmelégítjük a tejet üstben (vasfazék) izzóitizön 26—30 R°- kig, folytonos keverés után bele tesszük a tejoltót, ekkor levesszük az üstöt a tűzről és a ruhával letakart tejet nyugalomban összemen- ni hagyjuk. A zsiros tej nagyobb, a soványabb kevesebb hőmérsékletnél ol- tatik be; a tej és a tejoltó minémtisége szerint az összemenés néha gyorsabban, néha pedig lassabban 80—90 perc alatt áll be. Ha a tejanyag jó, akkor a tejoltónak nem szabad gyorsan működni és a hőmérsékletnek nem szabad az összemenésnél 3 R° alul szállani. Ha azonban a tejoltó hidegebb tejbe tétetik, akkor a sajtré- szeeskék tökéletlenül képződnek, s sajt lágy és taplós lesz. Ha pedig magasabb hőmérsékletű tejbe tétetik a tejoltó, akkor kemény és törékeny lesz, mely hamar meg is érik. Sok vagy rothadt tejoltó a sajtnak kellemetlen izt ad. Az ösz- szement tejet kihűlése után fakéssel erősen messiik kereszt- és ha- rántékosan, hogy a savó a tömegből kiválhassék, és a felszínre jöhessen. Megemlítendő még, bogy a jó savó tiszta zöldes ; zavarosnak vagy fehér szintinek épen nem szabad lennie, Annyit, mennyi lehetséges, lemérünk a savóból kihűlése után, a sajttömeget pedig egy erre zsacskó alakban készített ruhába öntjük, s pár perezre, még róla a savó lefolyik, felakasztjuk. Ezután a még nedves, de már összefüggő sajttömeget alakba tesszük, mely bükkfából 28—32 □ cm. hosszú és 42—56 cm. magasságban készíttetett, de ezen alakot fúrt lyukakkal lássuk el, melyeken a savó kifolyhasson. Az alakot megtöitetése után lécekre helyezzük, mely által a savó kifolyását eszközöljük. Az egyszerűen lezárt sajt-tömeg felső lapjára súly teendő, s többször megfordítandó. De midőn semmi savó nem jő le róla, s a sajtnak elég tömöttsége van (24—36 óra alatt), akkor 4—4 napig légvonatszabad setétes helyre szalmára tegyük. Ekkor a sajt néhányszor körösköritl finom száraz sóval bedörzsöltetvén, élére állítva elkészített helyen megérés végett (mely killönfélekép áll be) felrakandó. Időközönkint azonban szorgalmasan kell forgatni és mosni, hogy kiszáradás és elolvadás, penészedés és pondrósodás ellen megóvás s ék. Érett- és szalonnádnak nevezzük a sajtot, ha — légenygazdag — sajtállománya légköneges összeköttetésbe megy át, mely alkalommal a többi anyag is változást szenved. Penészedéstől megóvjuk a sajtot lekefélés és vajjal való be más tollaival dicsekszik. Voltaire szabadkozott. Ekkor elöszóliták az angolt, ki a költeményt újra szóról szóra elszavalta, s azt saját szerzeményének állitá. A megszégyenült Voltairet csak a király felkacagása, s a titok felfödözése szabadította ki veszélyes zavarából. Egyébként jó szóemlékezö tehetségre szorgalmas gyakorlás által is szert tehetni, kivált ha némi bajiam is járul hozzá. Cato öreg korában tanult meg görögül. Egy kereskedő 50 éves korában tanulta meg az angol nyelvet. Simonidesröl, az ismert görög költőről beszélik, hogy egy rendkívüli esemény által jutván annak ismeretére, mily jeles személy-, hely- és néyrmlékezô tehetséggel bir, e körülmény indította öt arra, hogy az emlészetnek Görögországban első művelője legyen. Az eset következő : Simonides egykor Krotonában, egy thessáliai városban, valami Scopa nevű gazdag embernél volt lakomán. Étkezés közben tudósítják a költőt, hogy küuu két ember várakozik reá, kik beszólni óhajtanak vele. Simonides rögtön kiment, küuu azonban senkit sem talált. Épen vissza akart térni, midőn a ház, melyben a vendégség tartatott, szemei előtt összeomlott s a bennlevöket romjai alá temette. Miután a romokat széthányták, s az érdeklettek odajöttek, hogy rokonaik s barátaik hulláit eltakarítás végett elvigyék, de a szétzúzott bullákban senki sem vala fölismerhető a szerencsétlenek közöl : Simonides, emlékező tehetsége segítségével, a vendégek közöl mindenkit névszerint megjelölt, ki hol tilt. A XVIII. századból egy Hannoverában élt vak tanitóról tesznek említést az egykorú krónikák, ki 50 éves korában fáradság nélkül ezer szót nemcsak a feladott rendben, de visszafelé is hiba nélkül el tudott mondani Magliabecchi, ugyancsak a XVIII. század elején, florenci könyvtárnok, szintén egyike volt azoknak, kik csudás szóemlékezö tehetséggel birtak. Ifjú korában, mint kertész segéd, sokat olvasgatván, feltűnt az által, hogy az olvasottakat szorul szóra el tudta mondani. Egy könyvkereskedő előtt rendkívüli tehetsége feltűnvén, magához vette, s taníttatta öt. Később próbára akarván tenni, vájjon néhány év elteltével megtartotta-e még ritka emlékedörzsölés által ; kiszáradástól nedves ruhába betakarássai ; elolvadás, lágyság és rothadástól, ha sziksóval — soda-kevert faszénnel az állvány deszkalapjait behintjük. A megkeményedett sajt, ha, megfőzött meleg árpaszalma közé hordóba tétetik, 14 nap múlva ismét lágy és jóiztí leend. A pondrót szorgalmas lekefélés, erős sós vizzel való mosás és az állványok forró vizzel való lesúrolása által, de ecet és kénfüsttel is kiirthatjuk. A t e j o 1 t ó. Sükeres sajfgyártásboz mindenek előtt jó tejoltó szükségeltetik. A tejoltónak a legkevesebb 8 napos, tejjel táplált borjú gyomra veendő; a gyomorban levő tejet kieresztvén, belét megsózzuk ; a felvágott helyen elkötvén, felfuvjuk és mérsékelt melegen megszáritjuk. A borjugyomrot vizben megmosnunk nem szabad. Habár az ilyen gyomor néhány nap múlva tejoltónak használható, a már néhány hónapos még is célszerűbb. Tejoitókivonatot úgy készitbeiünk, ha a megszáradt gyomrot kis darabokra metszve 2—3 napig 1/i liter langyos sólébeu áztatjuk. A nyert folyadék átszüretvén, 4—6 hétig hűvösebb helyen eltartható. 7 Q cm. jól készített tejoltó kivonat 70—85 liter tejet egy óra alatt összemeneszt. A tejoltó kivonatnak jósága felismerhető, ha egy cseppet fejés után kanálba vett tejbe öntünk, melyet azonnal összefüggő tömeggé tesz, s kiöntés után semmi szakadást nem képez, s nem ömlik szét. Legnagyobb íőtörvénye a tejgazdaságnak a tisztaság; s azon esetben, ha a tej bárminemű jelét mutatja a betegségnek, a tejedények és a tej helye legnagyobb szorgalommal kitisztítandó. A tej bet egsége. Ha a tejen betegség jelei mutatkoznak, a tehenuek teje egyenkint külön edénybe teendő. Ha azután a tejet megvizsgáljuk, fellelhetjük azon tehenet, mely a beteg tejet adja ; megtörténik azonban az is, (de csak igen ritkán), hogy az összes tehén tején betegség látható A tejbetegscgnél gazda-asszonyaink megijednek, pedig ezen igen sokszor egyszerű szerekkel segi ihetünk. A vizes tulajdonságú tej legtöbbnyire a megfagyott gyöknövények étktil adásából, ritka tönköly, fü, vizesrét és hasontartamu (vizet tartalmazó) tápanyagoktól — melyek az emésztő szerveket is meggyöngitik — származik ; ez a tápanyagok változtatása által könnyen meggyóitbató, ha nem a tehénnek betegségétől van, mint : gyöngykór, üzekedés és az emésztő szervek megromlása, zetét, egy kiadásra váró terjedelmes kéziratot adott át neki figyelmes átolvasás végett. Pár nap múlva a könyvárus tettetett ijedséggel emliti az ifjú Magliabecchi előtt, hogy a kézirat elveszett. „Soh’ se búsuljon, uram — mondja az ifjú — s pár nap alatt emlékezetéből szóról szóra leírta a kérdéses kéziratot. Az ide vonatkozó följegyzések több oly rendkívüli emlével biró egyénről is tesznek említést, kik az egész szentirást könyv nélkül megtanulták. Ilyen volt a 30-as években egy skót földművelő Stirlingben, s egy pór suhane Vetteranban, kik a szentirást bármely helyen szárúi szóra elrecitálták. Ilyen volt náluuk, a tudományos műveltsége-, s eleven, élces kedélyéről ismert Sebestyén Gábor, ki a szentirásban való gyakorlottságának egykor fényes jelét adta Pannonhalmán, midőn az ottani könyvtárban egy biblia-codexet mutattak neki. „Innét egy vers hiányzik — mond Sebestyén, egy helyre mutatva; azután a hiányzó verset elmondván, — az utánnézés csakugyan kiderítette a hiányt. Az azonban már nem tartozik a rendkívüli esetek közé, hogy némely jeles emléjtt emberek egyes hosszabb müveket, például valamely nevezetes hősköltemónyt atb. efélét szórúl szóra megtanulnak. Sokan találkoztak már olyanok, kik Tasso „Megszabadított Jeruzsálem”, Ariost „Orlando fnrioso”, Homer „Ilias”, „Odyssea11, vagy Vergil „Aeneis" költeményeit stb. könyv nélkül tudták. A rendkívüli hely- és dologemlékező tehetségnek ritka példáiként némely hírneves sakkjátékosok tűnnek föl, kik a nélkül, hogy a sakktáblákra tekintenének, csupán emléjök segítségével, egyszerre 8 —10 játszmát is játszanak s legtöbbnyire győzelmesen. Kitűnt ezek közt egy világtalan ifjú, (kár, hogy nevét a krónika elfeledte följegyezui), ki 1837-ben az akkori idők egyik leghíresebb sakkjátszóját, Labourdonnay-et verte meg. Újabb időkben e téren Mourphy és Paulson tűntek föl. Ez utóbbi nem rég Londonban, sakktábla nélkül egyszerre 10 játszmát játszott, csaknem mind a 10-et diadalmasan. Nálunk Budapesten Cseresnyés István, egy korán elhunyt író, birt e tekintetben kiváló képességgel, ki szintén *
