Eger - hetilap, 1876

1876-11-16 / 46. szám

363 Megyei élet. Heves megye 1876. szeptember 27-én, Beöthy Lajos főispán el­nöklete alatt folytatva tartott rendes évnegyedes közgyűlésén kö­vetkező ügyek tárgyaltattak : A küldöttségi jelentésben hangsúlyozott azon köiülmény, hogy ama terület, melyre az áttelepítés céioztatik, bérbe van adva, a bérlet csak öt év múlva jár le, a bérlő pedig a megkivántató terü­letet előbb kibocsájtani, vagy a bérlettől visszalépni nem hajlandó, az áttelepítést nem gátolhatja, mert egy községnek a legszembe- szököbb nagymérvű veszélytől való megóvása a közjó érdekében van, s azt a hatóságoknak nem csak előmozdítani, de még áldozatok árán is létesíteni elcdázbatlan kötelessége, s ha máskép nem le­hetne, kisajátítás útján is eszközlendő, mi a mint a jelen esetben és pedig kölcsönös megegyezés alapján csere által történik, ily ese­tekben pedig, ba a föld tulajdonosa a kisajátításba önként bele­egyezik — a minthogy a szathmári püspök azt készségesen felaján­lotta— az 1868. LY. t. c. 38 §. szerint „haszonbérlők igényei a kisajátítás folyamát nem gátolhatják, és csak a kártalanítási ösz- gzeg, jelen esetben a csercbe nyerendő földterület, haszonvételeire terjedhetnek ki“ — a 39. §. szerint a bérlő legfeljebb csak a bérlet megszüntetését kívánhatja, mire pedig a tulajdonos püspök hajlardó és kész; ennél fogva a m. k. közmunka s közlekedési miniszterhez a kisajátítás ügyében felterjesztés intéztetik, és égj úttal a tett eljá­rásról a m. k. belügyministerhez jelentés tétetik. Miről Halász község értesítése végett Recsky László szolga- biró, valamint a szatbmári püspök meghatalmazottja Mosóczy János ügyvéd s megyebizottsági tag értesittetik. Olvastatott Siskovics Lajos szolgabirónak 2343 sz. jelentése, melyben a kéménysepretésnek járása községeiben leendő biztosí­tása tekintetéből, a megfelelő intézkedéseket megtétetni kéri, miu­tán a kéményseprő mesterek és a községek közt létrejött szerződé­sek a szabályrendelettől némileg eltérnek. Ennek kapcsán olvastatott a közigazgatási szakosztály elő­terjesztése. A megye által megalkotott, a m. kir. földmivelés- ipar s keres­kedelmi minister által 1875. nov. 24-ik 25300 sz. a. helybenhagyott, kellőképen közhírré tett szabályrendelet 27. §. szerint, a kémény- sepretés után fizetendő dijjak meghatározása, minden körülmények közt a felek kölcsönös egyezkedésének van fentartva, minél fogva a dijjak megállapítása a hivatalból nem eszközölhető. — A jelen szabályrendelet 26. §. sem jogosítja fel az iparhatóságot arra, hogy az illető háztulajdonosok és a kéményseprő mesterek közt alkut létesítsen, hanem csak arra, hogy ba a bejelentésekkel, a ki- vánt cél, — a tüzrendőri tekintetek megóvása — el nem éretik, a sepretés ellenőrzésével bizhat meg egy kéményseprő mestert, s a körülményekhez képest, ennek dijjait állapíthatja meg. Ezeknél fogva a i özségek és kéményseprő mesterek közt meg- indúlt alku iránt hatósági határozat nem hozható; miről Siskovics Lajos szolgabiró ntasitással a jelzett szabályrendeletre és különösen annak 29. §-ára, mely módot és eszközt nyújt a mulasztók rendre­utasítására, az iratok visszaadásával értesittetik. Olvastatott Káál község kérvénye, melyben a saját úgy Ká­polna, Kompolt, Zsadány, Bed és Erdőtelek községek s az ezekhez tartozó puszták nevében, Káálban mint központban egy gyógyszer- tár felállitbatására engedélyt kér. Olvastatott továbbá Lenhard Ferenc verpeléti gyógyszerész­nek és Yerpelét község képviselőtestületének folyamodványa, mely­ben a kérelmet mint káros következményűt és feleslegest visszauta- sitattni kérik. Végre olvastatott a közigazgatási szakosztály vé­leménye. Tekintve, hogy a gyógyszertár felállítását kérelmező községek léleks'/áma a 12,C00 meghaladja, melynek orvosi segélyre és gyógy­szerekre tömérdek esetben van szüksége ; tekintve, hogy az 1876. XIV. t. c. 142. §-a szerint e területen legalább két körorvosi állomás lelállitása céioztatik, mely körül­mény a gyógyszertár gyakoribb igénybevételét jelenti s igy annak n inéi közelebb találhatását teszi kívánatossá; tekintve, hogy a n egballgatott megyei főorvos a kérelmet szintén indokoltnak s an­nak teljesítését a közegészségügyi törvényből kifolyólag és közér­dekben levőnek találja; tekintve, hogy Káái s vidéke az utóbbi időben előnyösen elő- baladt, bogy Káál mint vasúti állomás élénk forgalommal s fejlő­désnek irdúlt iparial bir, hogy Kápolnán a kir. államdobánybe- váltó hivatal, Kompolton pedig a gróf Károlyi György-féle debröi uradatom iotisztsége és felügyelősége vau, hogy ezen községben es Erdőteleken s a hozzá tartozó pusztákon számos és müveit osztá­lyokhoz taitozó egyén lakik, mind oly viszonyok és körülmények, melyek egy gyógyszertár felállítását kívánatossá és annak fentart- hatását alapossá teszik ; tekintetbe véve, hogy a közegészségügyi törvény 134. §. sze­rint az engedély csak akkor tagadható meg, ba kellően kimutatta­Lásd, mivé tett rövid pár nap ! Ismersz-e még? szeretsz-e még? — De ne szólj te ! Az, hogy itt vagy Már felelet, s nekem elég ! S nem is fogsz távozni többé ! Nézd, mint tér vissza az élet ! Szivem dobog, kezem forró, S nem is fáj már, ha beszélek ! A rémképek tovatűntek, Felnyithatom most már szemem. . . . Hajolj ide, mert azt hiszem, Hogy ezt is csak úgy képzelem ! . . . De mit! hol vagy? — Óh, hasztalan Nézek oldalt és előre . . . — Haha — haha ! — kacag a rém — Most megy ő az esküvőre! Egri csendélet. Ha úgy folytatják a budapesti lapok, mint ahogyan elkezdtek bennünket a múlt héten emlegetni, még megérhetjük, hogy „hirös város“ leszünk, mint az alföldön Köcskemét. Közelebbről azt olvas­suk a lapokban, hogy Eger városa egy nagy laktanyát épittet, s azt a honvédelmi minisztériumnak ajándékozza. Az egész igaz közle­ményből csak azon egy csekély körülményt feledték a lapok megemlíteni, hogy hol fogjuk ama laktanyát épiteni ? — A leve­gőben. * * * „Isten csodája" cim alatt valamennyi fővárosi lap közölte ama hajmeresztő eseményt, hogy egy asszonyság, két kis­ded unokájával Eger felé utazván, Füzes-Gyarmat közelében a nyitva feledett coupée-ajtón az egyik kis unoka kibukott, mire a megrémült nagyanya utána ugrott, majd pedig a nagyanyát a má­sik unoka is követte. S ime, isten csudájára, mindhárman életben s épségben maradiak. Való igaz az egész történet, azon csekély különbséggel, hogy a dolog nem Füzes-Gyarmatnál, hanem Fiizes- Abony és Eger közt történt, mely szárnyvonalon f. hó 2-áu egy vasúti szolga anyósa jött unokáival. Az unoka csakugyan kibukott, s az anyós utána ugrott. Egyiknek sem lett semmi baja, csak a kis lánynak karcolta föl a homok az arcát. Egy kicsit megijedtek, ennyi az egész. Láttuk mindkettőt, midőn megérkeztek. De ez eset­ben senki sem fog valami nagy csudát találni, aki ismeri az egri szárnyvonal gyorsaságát, melyről valami kópé egyszer azt merte állítani, hogy fogadásból egy sánta szamaras taligán kész vele ver­senyt futni; — s melyet még fényesebben föltüntet a következő mese: Valamelyik télen a Füzes-Abonyból Eger felé indult szárnyvonal egyik konduktora a nagy hidegben elálmosodva, elaludt, s a kucs­mája mindjárt F.-AboDy alatt leesett, maga pedig Makiár táján bu­kott le a kakasülöröl. A vonat már elhaladt, midőn a fagyos hóban fölébredt, s észrevette, hogy nincs kucsmája. Kapja magát, vissza­futott Abonyba a kucsmáért, 8 mikor ezt megtalálta s fejébe nyomta, megfordult, dupla lépésben iramodott a vonat után, s még jóval az egri állomás előtt szerencsésen be is érte azt. Si non e verő, e ben trovato. * & * De vágatunknál, amint illik, még gyorsabb és szerényebb a távírdánk. Itt ugyanis egy nov. 3-án déli 12 ó. 20 perckor feladott távsürgöny a 2 mfdnyi távolságra fekvő Füzes-Abony állomásra délut. 2 ó. 20 perckor érkezett meg, honnét, sürgősségénél fogva küldönccel továbbittatván az oda 'fa mfdnyi távolságban fekvő Bessenyöre, a kérdéses sürgöny épen esti 6 órára érkezett meg rendeltetése helyére. Tehát azon sürgöny kézbesítésére, me­lyet egy gyalog posta 3 óra lefolyása alatt kényelmesen kézhez jnt­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom