Eger - hetilap, 1876
1876-11-02 / 44. szám
XV. ér-folyam. 44. szára, 1876. november 2 án Előfizetési dij : Égés* évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . i ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegad.' fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lycenmí nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr ft Eger, nov. 1. 1876. A hevesmegyei honvédegylet az 184% iki bajtársakhoz e napokban a következő felhívást intézte : Bajtársak! Midőn 18*8/49-ben nemzeti függetlenségünkért vívott szabadság-harcnak az orosz túlnyomó erő által leveretett s sok honfi-társunknak hazáját elhagyni kellett ; — a török nemzet vala, mely a hontalanokat baráti vendégszeretetébe fogadva, pártfogása alá vette, s meggátolta, hogy az ellen még több áldozatot hozzon baszkjának. Most, midőn azon rokon nemzet létért az élet-haláiharcot vívja, és gyermekei ezrenként esnek áldozatul, — vájjon feledhetnők-e mi magyarok, és különösen mi, volt honvédek azon nemeslelkü vendégszere tetet és védelmet, melyben menekültjeink ezreit, és azok között hazánk legnagyobb fiait a török részesítette? Nem! a magyar mindé g háiadatos volt jóUevöi iránt ! s épen a bálával párosult nemes lelkesedés vezette a honvéd országos bizottmányt, midőn a török sebesültek részére tépés és sebkötelék gyűjtést rendezett, és arra a honvédegyleteket országszerte felhivta. Kövessük tehát országos bizottságunk példáját, tömörüljünk mi is a kegyelet zászlója körül, s tehetségünk szerint tegyünk meg mindent nemes leik üsző tnszédaink s barátainkért; könnyítetik nekik rokonszenves szeretettel és kegyelettel nemzeti létünkért vivőit s vívandó csatájukban nyert sebeik beheggeszthetését, — rendezzünk részökre gyűjtést, — hogy azonban ez minél nagyobb eredményre vezessen, felkérünk benneteket, szíveskedjetek f. évi nov. hó 4-ik napján este 6 órakor Egerben a „Gólyau cimü vendéglő emeleti termében tartandó közgyűlésre, melynek a már kijelelten kívül tárgyai lesznek Derszib Ferenc halálával megszűnt alelnöki állás betöltése, az országos honvédgyülésre képviselők választására, megjelenni. És hogy a vidékünkön már úgy is kevés számmal élő volt honvédek ez életben talán utoljára kezet szoríthassanak — a közgyűlés után egy barátságos estély rendezhetik, kik tehát ez estélyen részt venni akartok — melynek részvénye mérsékelten 1 írtban van megállapítva — sziveskedjetek személyesen vagy Írásban jelentkezni és a részvénydijat f. évi nov. 1 -ső napjáig a rendezéssel megbízott választmány elnöke Cserey Ignác ezredeshez beküldeni. Eger 1876. október hó 21-én. Heves megyei honvéd egylet választmánya. Reformjaink veszélyes kinövései. Korunkat, melyet sok rövidlátó, vagy elfogult, vagy szolgalel- kft a polgárosulás, és a politikai érettség koraként magasztal, két irtózatos szennyfolt bélyegzi : az ámitás és a ferde nevelés. Amazzal, — csak szét kell tekintenünk Európában akár általában a reform zászlótartóinak során, akár különösen a diplomatia cselszövenyes szín falai között, akár még különösebben a párttusák kűzdterén, — azonnal találkozhatni. Emez napröl-napra szaporodó példákkal riasztja föl a jobbérzetet a társadalom minden rétegében. Az ámitás nagyravitt mestersége az elerkölcstelenités szomo- ju művét már annyira vitte, hogy az emberiségnek hozzá illő töké- lyesbülése csaknem kétségbe ejt. A ferde nevelés eredménye, mint rém. vérfagylaló jelenségekkel riasztgatja föleszmélésre a társadalmat, ha avégképeni elsaínyú- Jás és Bülyedés örvénye elöl menekülni még némi hajlammal bir. Erről, — korunk, ez irtózatos szennyfoltjáról akarok egy pár szót szólani, •— bár ne sikertelenül a pusztában ! Ha az életuntság már azon kedélyekre is rájok borul, melyek az életet még alig ismerik, — a hibának a társadalomban kell rej- Lenie, — és ezt kifürkészni, s ha ráakadunk, földeríteni kötelesség. A dologgal könnyen végezni akarva, azt állitaní, hogy a lélekrázó tény a légben rejlő kóranyag eredménye a vétkes babonaság, restség a gondolkodásban, és bűne a társadalom jóléte és dísze iránti közönyöseknek. Azt mondani, hogy a divat szüleménye, badar hazugság, és káromlás a lélekerö, a keresztény érzelem, és az eréay rovására. Soha se szégyeneljük bevallani, — biz ez a fonák nevelés siralmas következménye. — Tetszik, nem tetszik, de az. Nézzünk csak a rémnek szeme közé. Mind a törvényhozás, mind a társadalmi törekvés, mind egyesek nemes erélye elég buzgó az iskola és nevelésügy előmozdításában. De mint minden az újabb korban a modern eivüizatio ujjmn- tatása és tana szerint, úgy e buzgalom is csak a külszinre vonatkozik, s a bensöséget, a lényeget gondján kivtil hagyja, vagy alárendeli. Innen van, hogy iskola-ügyünknek és nevelési rendszerünknek egész légkörén egy rettenetes métely ömlik el. És ez a roszul értett, még roszabbúl magyarázott, s annál fogva károsan alkalmazott szabadelvüség. Nézzünk szét iskoláinkban. Maga a törvényhozás gondja csak oda terjed ki, bogy az ifjúság tanulhasson. Arra csak van gond, hogy tanuljon is, mert kevés kivétellel a tanítók gondossan választatnak. De a gyermek erkölcsi és vallásos életére, a belső ember nevelésére, — arra kevés gond fordittatik. A fegyelem iskoláinkból csaknem kiküszöböltetett, s helyére többnyire fejetlenség, vagy a legjobb esetben a közöny lépett. Mind a szabadelvüség álcája alatt. Mert a dicséretes elvet, miszerint a nevelést szabadelvűén kell eszközölni, ma igy divat magyarázni : félre minden kényszerrel ; hagyd szabadon az egyéni fejlődést; a kényszer a kényuralom embertelensége. Innen van, hogy az emberiség barátjának szive szorul annak láttára, hogy 12—16 éves fiaink, illemet és gyengédséget alig ismerve, naphosszát a kávéházakat lakják, az estvéket pedig a sör- és borházakban kártya-asztaloknál vagy színházban édeleg- ve, vagy más vészes helyen testi és lelki nyomorba rohanva töltik. Gunytárgyul szolgáló gyáva, ki nem szivaroz, az apa maga szoktatja rá ; ki nem tud cifrán káromkodni; az apa is gyönyörködik benne; ki uem járja a kolouokaf, az atya maga ösztönzi ; ki nem pipe- rézkedik és nem udvarol, az anyjuk maguk buzdítják ; ki nem ismer minden sikamlós színdarabot, nem dudolgatja a szokottabb operák dallamait, ki tankönyvek helyett nem regényt olvas; mert ez a müveit társalgás követelménye. És igy hacsak a fin nem különös áldotta a geniusnak, a tanulás háttérben, a belső ember nevelése pedig éppen elmarad ; ki az örömök és élvezetek netovábbját már zsenge korában elérte, mi marad a törekvésnek hátra? Az életuntság. Sőt mi még szomoritóbb : a kormány az iskola-osztályok síugrásában, a tanitók a vizsgák szigorában engedékenyek, és igy a rósz tanuló ott fenn pártolásra talál, s itt lent pedig a kávé, bor és sorházakban, a káriya-asztaloknál az uzsorásoknak és alkuszoknak egész serege ólálkodik, s a jobbmódu ifjaknak a könnyelműség órájában, ruhanemű, óra, gyűrű s egyéb zálogra szinte tolakod-
