Eger - hetilap, 1876
1876-10-12 / 41. szám
XV. ér-folyam. 41. szám. 1876. október 12 én. Előfizetési dij : Egész évre . . 3. ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Megyocl évre . 1 ft 30 hr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 13 kr Hirdetésekért. minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegsdf fejében minden hirdetésről 30, nyilttérben egy porit Borhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr A burkus kultúrharc áldozatai Egerben. Az angolkisasszonyok intézete Németországban több mint kétszáz év óta üdvösen működött a nőnövelés és tanitás terén, teljesen kiérdemelvén e tekintetben a katholikus szülök bizalmát és méltánylását. így Fuldában is száztizenöt éven át dicséretesen működtek az angolkisasszonyok mint tanítónők, és rájuk bízatván a városi leányiskolák, azokat a város teljes megelégedésére nemes hivatásuknak megjelelő híven és buzgón kezelték; és jóllehet a multévi májusi zsarnok burkus törvények értelmében a tanítással foglalkozó egyházi testületeknek szétoszlatásukra négy évi határidő engedtetett, mindazáltal a berlini cultusz-miniszterium a négy évet sem várta be, hanem folyó évi junius hó 10-dikén kelt határozatnál fogva visszavonhatlanul kijelentette az angolkisasszonyok intézetének mihamar bekövetkező szétoszlatását, és hogy azon tagjai, kik eddig mint állami tanítónők alkalmazva voltak, folyó évi oktoberbó elsejétől állásuktól elmozdíttatnak. A berlini kormány e szivteleu rendeleté következtében az angolkisasszonyok lemondásukat irásilag beadták kormányuknak, melybeu a többi közt igy nyilatkoznak : „Hallgatunk azon érzelmekről, melyeket egy hatalmas állam ily szegény gyámoltalan szerzetesnek irányában tanúsított bánásmódja bennünk előidézett. Eltekintve minden figyelem mellőzésétől az egyes tagok további megélhetését illetőleg, kik majdnem kizárólag eddigi n üködésök körében találták megélhetési módjukat, és kik közül eokan öreg koruk és gyöngélkedésök miatt minden más önkeresetre krpíelenek lévén, ápolásra szorultak, azon intézkedés folytán oly szerencsétlenség fenyeget bennünket, melynél súlyosabb és szomoritóbb nem érhetne; bisz oly hivatástól mozdíítatunk el, melynek kedves intézetünk egy évszázadnál tovább szentelte minden erejét az ifjúság kiképzésére, és amely oly drága nekünk, hogy életünk áldozata sem esnék oly nehezünkre, mint azon kötelékek széttépése, melyek szerzetesi fogadalmunknál fogva Istenhez a legszorosabban és a szent felebaráti szeretet által a legbensöbben oly békére íüztek össze, minőt a világ nem adhat. A legmélyebb fájdalom súlya alatt a legőszintébb bálájukat fejezi ki a magas tanodái hatóságnak az alázatosan alóiirt tanítónők azon nagy kegyességért, melynek mindenkor örvendhettek, kérvén tisztelettel, hogy közeli kiutasításukat tekintve, a teendő intézkedés végett helybenhagyni szíveskedjék, ha ezennel kinyilatkoztatják, hogy folyó évi augusztus hó 15-ig itteni tanítói állomásukról, melyet a városi plébániai leánytanodánál elfoglaltak, lemondanak." így is lön. Augusztus hó 28-án az angolkisasszonyok fnldai intézete csakugyan 105 éves fenállása után megszűnt lenni. Az intézeti tagok nagy része hazánkban talált működési tért ; igy a pesti angolkisasszonyok intézetében 3, a veszprémiben 6 angolkisasszony és 3 laiea, és az egriben 3 angolkisasszony, névszeriot: Jutmann Aloizia, Nau Bonifácia és Müller Cicelle kisasszony, és két laica: Etzel Márta és Kiüber Monika nyertek alkalmazást, mig a Fuldában maradtak magán házaknál tartózkodnak. Az említett napon 9 óra 13 perckor történt elindulásuk. Megható jelenet volt az. A hálás növendékek pompás virágcsokrot nyújtottak elváló tanítónőiknek, könyezve búcsúzván el tölök. Midőn végül a vonat megmozdult, számos hölgy és iskolameutes leánynövendék hangos zokogása tört ki, kiknek szemeiből a szeretett tanítónőik elvesztése fölötti fájdalmuk könyözönt sajtolt ki, amidőn az összesereglett férfiak háromszor éljenezték a kultúrharc áldozatait. Még távozásuk előtti napon, a fuldai főpolgármester, Rang, a városi tanács nevében megragadó szónoklatot tartott a száműzött angolkisasszonyokhoz, átnyújtván nekik egy ajánló levelet, melyben a fuldai női ifjúság nevelése körül szerzett érdemeik igazságos méltánylásában háláját fejezte ki. A tartalma ez: „Valamint az 1861-dik évi október hó 24-én a városi hatóságnak örvendetes alkalmul szolgált, hogy az angolkisasszonyok intézetének százéves fönállása alapján Fulda város nevében hálás elismerése mellett a legdicséretesebb bizonyítván}t állította ki az intézet a városi leánytanodában nyújtott oktatásbani áldásdús működéséről, úgy most 15 év lefolytával a valamennyi fuldai előtt annyira becses intézet feloszlatása következtében egy más fájdalom, fölötte szomoritó ok adta magát elő, hogy azon elismerést és dicséretes bizonyitványt teljes meggyőződésből és legöszintébb hálával ismételjük. Bár elviselhetőbbé tenné Fulda város elismerése és hálája az intézetnek nem érdemeit sorsát, melynek áldozata lön; hadd erősítse tagjait azon öntudat, hogy Csak jó ügyért fáradoztak, és Istenben helyezvén bizalmukat, szolgáljon az nekik vigaszúl, midőn szeretett hazájokról és müködésökröl lemondani kéuytelenittemek." A fuldai várostanács nevében Rang a főpolgármester az ajánlólevelet alá is irta ; de mivel részvétnyilatkozatában kimondani bátorkodott, hogy a város mélyen fájlalja azon meg nem érdemlett szomorú sorsot, mely a derék intézetet érte . . ezért most a királyi rendőrség felszólítást intézett a polgármesterhez állítása igazolása végett; mert különben az államügyész kezébe kerül, akkor pe dig jaj neki. Tehát a burkus májusi törvény szerint még részvétet és hálás elismerő: t sem szabad szavazni, még a bála érzetét is el akarná fojtani, holott azt az oktalan állatban is nagyra becsüljük. Üdvözöljük a burkus kultúrharc hozzánk menekült áldozatait, és szívből kívánjuk nekik, hogy nagy veszteségük ért körünkben méltó kárpótlást találjanak. F. Többet észszel, mint erővel. Nincs nagyobb hiba és szánandóbb esztelenség, mint a magunk és mások bolonditása, az oktalan elbizakodás, túlzó hányko- lódás s a másokat kisebbítő és szakadatlanul szidalmazó házsártos- kodás. A különböző politikai és nemzetközi állapotok s életkénysze- rüségek és az európai áliam-alakulások alapzatául szolgáló történelmi jogok elkeriilbetlenné s mintegy megmásitbatlanná teszik azt: hogy az osztrák tartományok és a magyar korona birtokai kifelé, Európa állam-csoportozata közepeit s azzal szemben egy államként szerepeljenek. A történelem egyes, sokat jelentő korszakai elég meggyőző tényeket szolgáltatnak a tekintetben ; hogy ha az osztrák és magyar birodalom-részek lakosai egyült lógták a dolgot,— a politikai végzendőket s nemzetközi viaskodásokat : akkor, többnyire kedvező eredménye volt igyekezetüknek, és volt sikere együttes akaratuknak. A történet lapjain nem akarunk messze visszamenni, csupán az 1848-ki események menetelére s körülményeire utaluuk. Hogy Magyarországon az 1348-ki forradalom márcziusban annyira „vérnélkül" s a magyar áliamjogra nézve nagymérvüleg sikerült, és az bat, hónapon át olyan jelentékeny erőre tudott Kapni, — mindezt kiválólag azon kedvező állapotnak köszönhettük s tulajdoníthatjuk : hogy az osztrák tartományok lakosai, főleg pedig a bécsi közvélemény és állam-tényezők nem csak nem voltak a magyar szabadság és önálló állami törekvések ellenségei, de
