Eger - hetilap, 1876

1876-09-21 / 38. szám

300 állami gazdagság, a Károlyi grófok : György, Gyula és Alajos, bé- kés-csongrádmegyei gazdaságaik részéröl egy-egy csapat tenyész­állat hiányoznék, ez esetben vajmi kevés látni való lenne az állat- kiállitáson. Hevesraegyéből egyedül br. Podmaniczky Géza vett tényleges részt az állatkiállitásban, ki egy csapat birkával képviselteti krak­kói gazdaságát, holott megyénkben oly jeles tenyészanyagok talál­hatók, hogy okvetlen magokra vonták volna figyelmét nemcsak a látogató közönségnek, hanem még a bíráló bizottságnak is. Hová maradt ifj. Fáy József kitűnő lovaival és figyelemre mél­tó porosz papineriájával ? Hol van br. Flötnich nagyszerű gulyabeli szarvasmarháival, valamint az egri fökáptalan nagy gonddal te­nyésztett porosz törzs-nyájával ? — Kár, hogy ezen urak, s ille­tőleg testületek, nem vettek magoknak fáradságot arra, bogy a föld­ipar ezen ágában hazai kiállításunk érdekeit jelentékenyen emeljék. Ezen osztályban összesen 32 kiállító a következő kiállított ál­latokkal van képviselve : A mezöhegyesi áliamgazdaság 3 darab félvér mén-, 4 db félvér és 2 db. telivér arab kancával. Ezek közt legkitűnőbb G id ran XXXIV. fél-arabs sárga mén, mely talaj viszonyainkhoz nagyon jó igába való lovakat állíthat elő, és Schag- ga nevű arabs kanca. — Gr. Károlyi Gyula Lucifer teiivér sötét­pej ménje, Favorit ésPoliantin két telivér barna kan­cája magokhoz bilincselik a szakértőket; látszik rajtok, hogy a nagy­károlyi csikós-kertekből kerültek a nemes gróf istállóiba. — Gr. Károlyi Gyula eme telivéreken kívül 4 db. félvér négy éves kancát állított ki még széaási tenyészetéből, melyek kettője barna, ketteje pedig világos sárga; keresztbe fogva a legelegánsabb négyes foga­tot állíthatna elő. Gr. Káról} i Alajos magócsi gazdasága 6 db. lo­vával, a nemes íenyészanyagot figyelemreméltólag képviseli, — s ezen kiállítók lovai elsőrendű kitüntetést nyertek. Vojnics Jakab 3 éves pej ménje (apja Palaestro, anyja Odalisk) a másodfokú kitün­tetésben részesült. A kiállítók közt van Scbváb Sándor és Károly gazdasága egy 5 éves félvér világospej kancával és egy csikós kancával, melynek szopós csillájától kezdve még összesen öt egymásután következő ivadéka a gondos és figyelmes tenyészetről tesz tanúságot. Állítottak még ki Krausz, Bierling és Zombory szegedi birto­kosok lovakat ; az első egy szép faj anyalovat, u második egy 3 éves sárga, az utolsó pedig egy 2 éves 16 markos pej mént; továb­bá Polyakovics Miklós Szabadkáról 3 éves deres fél vér mént; Or- dögb János Csongrádról egy 5 éves, egy 3 éves, és egy 1 */$ eves félvér pejmént; Wolford Miklós 2 éves félvér pej mént ; Wolford Pál 3 éves pejmént, melyek a lónevelés és lónemesités lendületéről ör­vendetes tanúságot tesznek ; Schvab Károly és Sándor, valamint Krausz testvérek kivételével mindannyian a 2-od fokú díjra érde- mesittettek. A gulyabeli marha nagyon silányau van a kiállításon képvi­selve a nagy marhatenyésztő széles alföldről ; s nagyon elkomoro- dik a szemlélő gazdáink feltűnő részvétlensége miatt. Gr. Csekonics János hajtatott be Zsombolyáról igen szép gu­lyabeli szarvasmarhákat, melyek között egy fekete szép 2 eves bi­ka kelt legtöbb figyelmet ; két tehén pedig két rúgott borjával iga­zolja a tiszta vérü tenyészanyagot. Utána következik Vojnics Simon Szabadkáról egy 6 éves szép magyar faj bikával, igen szép tehenekkel és ezek borjaival. Mind igen figyelemre méltó magyar tenyész fajú szarvasmarhák, oly gon­dos fentartásával a tiszta fajnak, hogy tulajdonosukat e kiállított tárgyakért csakis a legnagyobb dicséret illeti. Popper Mór, Hofmeister testvérek, Kolosvári, Vájná János Ha­lasról, Török Imre Makóról nagyon jó tenyészfajokat állítottak ki, melyek ha erősebb, mint pl, Csekonics- vagy Vojnicsféle gulyabeli fajokkal lennének keresztezve, igen szép ivadékot álliiauánafc elő; igy azonban, habár látszik rajtok, hogy rideg gulyabeli állatok, mégis gyöngék, s hústermelésre nem eléggé alkalmasak, és soha sem birnak producálni olyat, mint a gr. Csekonics kiállított két bí­zott ökre, melyeknek élő súlya 32 vámmázsa volt, s 500 írton vették még a bácsi mészárosok. Állított még ki a mezöhegyesi állami gazdaság igen szép gu­lyabeli szarvasmarhákat, ezek között egy 2 éves bikát, két fias, és két meddő tehenet, csakhogy elrontotta productioja egész hatását azzal, hogy a tenyészanyagok közé a gazdaközönség megbotránko­zására egy csiratehenet osztott be, mely eljárást nem tudjuk minek jellemezni, de mindenesetre a jeles államgazdaság jó hírneve miatt csak sajnálkoznunk lehet ez eljárás fölött. Vojnics, gr. Csekonics gulyabeli marháikért, Krausz testvérek Szegedről svájci (berni) teheneikért az első rendű kitüntetésben, Apróságok. A nikobári szigetek lakóiról a következő­ket Írja Vogel, ki 1875-ben a napfogyatkozás megvizsgálására ki­küldött expedilio tagja volt : „Anglia 1868-ban, a dánok által a bergaü öbölben elhagyott szigeteket elfoglalta, s azok egyik legnagyobbikán, C o m o r t á n, fegyencgyarruatot alapított. A sziget lakói világosbarnák, fekete hajzattal, barna szemekkel, széles orral. Gyermekeik természetes kifejlefü fejét deszkák közt szokták laposra szorítani, s ajkaikat betelrágássai torzitják el. Füleiket kifúrják, s mindent e füllyukba dugdosnak, amit ajándékba kapnak. A bajadonok 13—lő éves ko­rukban férjesülnek, s férjeiket önmaguk választják. A uászhozo- mányt sertések, kókuszdiók, s pandanuszfák képezik. Legérdeke­sebb szokás az, bogy nem a nő megy a férjéhez, hanem ez viszi ha­za férjét, s igy történik, hogy családok házai, melyekben csupa üuk vannak, idővel teljesen megürülnek, mig az oly családok, melyeket a gondviselés sok leánygyermekkel áldott meg, idők folytán, házas­ság által ugyancsak felszaporodnak. A nö egyébiránt nem rabszol­gája férjének, mint az keleten divatban van. Remény teljes állapotban nemcsak a nö, de férje is minden foglalkozástól fölmentetnek. Hűt­lenség, házasságtörés a legritkább esetek közé tartozik. Közigaz­gatási szervezetűket tekintve, felsöbbséget, alattvalókat, rendőrsé­get s adót nem ismernek. Azon kérdésre, mit csinálnak gonoszte­vőikkel ? azt válaszolák : „Nekünk gonosztevőink nincsenek,“ — s azt jegyzék meg, hogy nálunk, európaiaknál igen sok rósz ember­nek kell lenni, hogy annyi katonára s ágyúra van szükségünk. Rit­kán eléforduló aprólékos viszályokat köztök barátok és rokonok szoktak elintézni. Vallási fogalmaik igen kezdetlegesek. Napnak és holdnak tit­kos erőt tulajdonítanak. Hisznek a rósz lélekben is, melynek náluk Jovi a neve. Számos hittérítő föláldozó fáradalmainak sem sükerült a nikobáriakat a keresztény hitnek megnyerni. Nemzeti öltözetök egy szál keskeny övből áll, a derékon s a lábszárak közt átkötve. A nők övszalagja szélesebb, mint a férfiaké. Testök egyéb része mezetlen. Azonban derck-szalagjokhoz az illem egész szigorával ragaszkodnak. „Ökör -menuet" a neve Haydn József hírneves ze­neszerző (1732 —1809) egyik szerzeményének. Mint kapta e zene­mű e sajátságos nevet, a következő adoma beszéli el. Haydnt egy­kor egy mészáros lepte meg látogatásával. A jámbor husmérö, ki az ökörbögésen kivül a szép zene iránt is kiváló fogékonysággal birt, a maga módja szerint ily őszinte kéréssel járult a hirneves zenész­hez : „Uram, én tudom, bogy ön igen jó és szívélyes ember. Azért egész bizalommal fordulok kegyedhez. Uraságod sok pompás zeue- müvet irt, s ön a zenemesterek közt a legelső. Azonban nekem leg­jobban tetszenek menüettjei; Én igen szeretnék egy ily egészen uj és csinos menüettet leányom lakadalmára, melyet e napokban fo­gunk megtartani. Nagyon kérném önt, hírneves zeneszerző, hogy kí­vánságomat ne vesse meg." A jó szivü Haydn elmosolyodott az e sajátságos kérelemben nyilvánuló hódolati kifejezésre, s megigéré, hogy a kívánt menüettet bárom nap alatt elkészíti. A kitűzött határ­időre a jámbor mészáros pontosan megjelent s örömteljes bálálko- dások közt vette át a pompás zeueszerzeményt. Néhány nap múlva Haydn füleit, lakása előtt, zenehangok ütik meg, s az ablaka alatt eljátszott darabban saját legújabb szerzeményű menüettjét véli föl­ismerni. Kitekint ablakán, és sajátszerü jelenet tárul szemei elé. Ott áll erkélye előtt egy pompásan felkoszoruzott s felszalagozott ökör, aranyozott szarvakkal, körűié egy vándor zenekar. A mészá­ros pedig mesteri diszöltönyében Haydn elé járul, s virágos szónok­latban ád újabban kifejezést a nagy zeneszerző iránti hálájának ; dietióját e szavakkal végezvén ; „Azt hiszem, bogy, mint mészáros mester, nem fejezhetem ki jobban a szép menüettért elismerésemet és köszönetemet, mint midőn önnek, nagy férfiú, szivességeért ökre­im legszebbikét ajánlom fel. Kérem egész tisztelettel, legyeu oly jó ez ajándékomat kegyesen fogadni." — S a jámbor mészáros nem is tágított addig, mig Haydn a különös ajándékot el nem fogadta. — Innét nyerte a kérdéses zeneszerzemény az „Ökör-menüett" elnevezését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom