Eger - hetilap, 1876
1876-09-21 / 38. szám
XV. ér-folyam. 38. szám. 1876. szeptember 21-én. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 l't — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr. — 13 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely ntán 6, bélyegad'’ fejében minden hirdetéstí l 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyceuml nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Népirodalmunk. Szellemileg századok óta elhanyagolt népünk érdekében szorgosan kezdi legújabb irodalmunk teljesíteni magasztos kötelmeit, íróink, kik hivatást éreznek magukban slikerrel munkálkodni e há- ladatos mezön, mindent elkövetnek, hogy tanulságos olvasmányt adjanak a nép kezébe. E célra — bála a gondviselésnek, napjainkban — vállalat keletkezik vállalat után. Méltán az ellen sem emelhetünk panaszt, hogy a népirodalom termékeinek ára tetemesen nagyobb, mint a külföld termékeié ; de ba sokkal nagyobb volna is, azt kell tekintetbe vennünk, hogy a külföldi irodalom meszszebb hatáskörre terjed, mint a mienk, mert mig pl. a német müvek a nagy német birodalomban olvastatnak, sőt külföldön, Angliában, Franciaország , sőt Amerikában is vásároltatnak : addig a mi termékeink a sokkal kisebb terjedelmű Magyarhonban kevés mennyiségben olvastatnak. Sokkal több példány készíttetvén egy műből, könnyen magyarázható, hogy ilyképen mérsékeltebb áron adhatják, mintha egy műből negyedrésznyi számú példányok nyomatnak. De mi oka mégis, hogy a n épirodalom oly csigalassan terjed az alsóbb néprétegben? — A kérdés méltó, hogy közelebbről hozzá-szóljunk, s ámbár távol tőlem a hiú gondolat, miszerint azt kimeritöleg tárgyalni volnék képes, legalább eszmecseréül közlöm igénytelen, de miként hiszem, életből meritett gondolataimat. Okai népirodalmunk lassú terjedésének részint a népben, részint Íróinkban rejlenek. Vegyük először a népet, miként van, minőnek az élet mutatja. Ki olvasmányban élvet keres és talál, nemde a műveltség bizonyos fokán kell állania ? Már pedig bevalljuk mindnyájan, hogy népünk mindamellett, miszerint az újabb kor e tárgybani igyekezetei nem maradtak egészen foganatlanul, a műveltségben nagyon bátra van még. Hogyan keressünk tehát ösztönt benne, miszerint szellemi élvekben gyönyörködjék, midőn sajnosán tapasztaljuk, hogy sokan hazánkfiai közűi, kik végig járták az iskolákat, kik a műveltek közé számitják magukat, kik megbántásnak vennék, ha valaki kétségbe vonná műveltségűket, oly keveset gondolnak az irodalommal, könyvre oly ritkán költenek, s idejöket úgy töltik, miként azt ecsetelni nem akarom? Nem kívánhatjuk, hogy a nemzet merő tudósokból, a szó szorosabb értelmében, álljon; de ha sokan azok közül, kiktől telnék könyvet venni és olvasni, elfordulnak az irodalomtól, kivánhatni-e, hogy a nép, mely erre eddigelé nevelve nem volt, könyvben gyönyörködjék? — És ne feledkezzünk meg a nép foglalkozásáról. A nép kora tavasztól késő őszig nehéz fárasztó munkával tölti idejét. Talpon találja a korány hasadása, talpon hagyják még a lenyugvó napnak végsugárai. S igy tart az egész héten. Mikor legyen hát olvasásra ideje ? Vasárnap és más ünnepnapokon? Azt pedig könnyen elhihetem, hogy törődött testtel, minő népünké is, egész heti terhes munka után, szellemi munkássághoz nem nagy a kedv, és igy nem csodálom, hogy a nép vasár- s ünnepnapokon pihenni óhajt, hogy a következő héten újult erővel járjon gazdasága körül. S e két ok már untig elegendő, hogy gátolja népünk közt az irodalomnak oly hőn kívánt terjedését. Da hátra vaunak úgye a téli napok, esték, amidőn mégis többet tehetne, mint tesz, szellemi érdekében a nép? S itt, noha tudom, hogy akkor sem henyél úgy népünk, miként azt sokan kiírtölik, bevallom mégi.', miszerint szelleme nemesbítésével gondolhatna, s e végre többet lendíthetne a nemzet azon osztálya, mely itt szóban forog. Azonban itt ismét tisztelet becsület, de igazság is, Íróink akasztják meg legtöbbnyire az ügyet.— Jó akaratukról, buzgó törekvésükről: emelni szellemileg a népet, távolról sem kételkedem ; de a népnek irni nem tudnak. Mi nem is lehet máskép. Azt vélik ugyanis, hogy a nép közé néhányszor elvegyülve, ha beszédbe erednek falusi hazánkfiaival, ennek gondolkodásmódját tökéletesen kipuhatolták ; holott a százados viszonyok, melyek a tisztesbek s a nép között fönállnak a haza területén, a népet, mi hazaszerte tudva van, oly bizalmatlanná tették amazok iránt, hogy nyelvét még most is gondolatai elpalástolására használja, és hosszú idő kívántatik még ah hoz, hogy kölcsönös bizalom kösse össze a két osztályt. Innen, bogy t. i. a nép valódi gondolkodásmódját tökéletesen kiismerni fölötte nehéz, magyarázandó a tétova, mely szerint népiróitk egy része butábbnak, a másik része fanúltabbnak tartja a népet, mint a minő, s a szerint vagy oly dolgokat magyaráz, melyeket a józan észnél fogva tud, vagy oly tárgyakat fejteget, melyek túlemelkednek a nép ismereteinek színvonalán. Népiróink továbbá majd közvetve, majd közvetlenül oda irányozzák törekvéseiket, hogy gazdagsága okszerű kezelésére ösztönözzék, rábírják a népet. À cél oly szép, oly annyira nemes, hogy gáncsolása nemzet elleni bűn volna. De vegyük ismét a népet, úgy amint van. Neki nincs módja az ajánlott elméletekkel kísérleteket tenni; ilyesmitől, conservativ hajlamát nem is tekintve, annálinkább idegenkedik, minél bizonyosbb, hogy egyazon határnak is különbözik minőségében a földje s a nép régi gyakorlat nyomán jól tudja, melyik földben milyen termény, s minő feltételek mellett terem legjobban. Csodálkozhatunk-e tehát, hogy falusi polgártársaink könyv szerint, miként ők mondják, gazdálkodni vonakodnak s Íróink ide célzó cikkein mohón nem kapnak ? De hogyan is kapjanak oly tanácson, melyet az illető cikk irója részint ballás,részint pedig könyvekből búvárkodás által közöl. Nagyon félreértenének azonban azok, kik azt vélnék, hogy elméleti tanácsot irodalom utján is nem óhajtók méltó népiróink által nyújtatni a népnek. Kell, hogy az is történjék, de nézetem szerint módjával, s ne ajánltassanak oly gazdálkodási módok, melyek külföldöu sükertilbettek ugyan, de hazánk földén még problematicusok. Szerintem, mint mondom, igen ajánlható, hogy az irodalom gazdálkodási cikkek . Ital nyújtson e téren is fölvilágositást a népnek ; de úgy hiszem, hogy sorrendet kellene tartanunk, mely szerint elébb olyanokat nyújtsunk élvezetül a népnek, mely által az az olvasmányokat megkedveli, s igy aztán a többieket. Lehetnek még a nép irodalom lassú terjedésének más okai is, de azokon felül aligha ártand becses figyelmükre méltatniok népi- róinknak szerény nézeteimet is. Érjenek a mennyit érhetnek. S ha figyelemre méltót mondanom sükertilt, népiróink soha sem fognak kifogyni anyagból, miket a népnek szánt könyvekben fejtegethetnek. Ott különösen a hazai történelem, a morál tág mezeje, melyen áldással munkálkodhatnak, ott az előítéletek kopár ösvénye, melyet járhatóvá tenni oly szép feladat. Szóval: annyi népünk szellemi szüksége, hogy egy jó időre mindig van anyag öt fölvilágosítani. Lörinczfy János. Jegyzéke azon hivatalos Ugydarabokn ak, melyek Heves megyének, 187G. September hó 25. s következő napjain tartandó rendes évnegyedes közgyűlésén el őterjesztendök lesznek. 1) Az alispán, számonkéröszék, árvaszék, föpénztárnok, főorvos, főmérnök jelentései. 2) Törvények kihirdetése. 3) A jövő közgyűlés napjának kitűzése. 4) Az 1875 évi VI. törvénycikk által felállittatni rendelt közi-
