Eger - hetilap, 1876
1876-09-14 / 37. szám
290 vélyes üdvözlésekre P u 1 s z k y Ferenc válaszolt. Az elölages tisztelgéssk után a diszes menet, számos nemzeti, s a város zászlaja elővitelével, a diadalkapun át, lovasbandarium és zászlósorok közt, zene kísérete mellett az őskori temetkezési halyre mmt, mely a város keleti oldalán azon dombon található, hol 1525-ben Verböezy alatt országgyűlés is tartatott. Az ásatások azonnal megkezdettek. E'öször csak a munkások dolgoztak, később azonban, amidőn a hamvvedrekre találtak, a tudós urak vették át a munkát, a legnagyobb gonddal bonták ki saját kezeikkel, gondosan félre rakták még a legkisebb talált csont vagy cserép-darabokat is. Az eredmény igen fényesnek mondható, a meglepetés öröme a tudományos urak arcairól is olvasható volt. Kiásatott 11 sir , — melyek mindegyikében 3—5, sőt egyben 12 db. hamvveder találtatott. A hamvvedrek különféle alakúak és nagyságúak voltak, s egymás mellé, egymásba vagy egymás hegyé voltak helyezve. A tudós kutatók örömeiket a néppel is óhajtották megosztani, mely okból egy francia az összes pék- és cukor-süteményeket, a jelenvoltak legnagyobb mulattatására, a nép közé szórá; egy másik a lovas bandériummal lófuttatást rendezett, s a nyerőt 10 frtal jutalmazta stb. Az ásatások 4 óra felé értek véget, mely után a leletek becso- magoltatván, az őstörténelmi congressus rendelkezésére adattak egy kis urna kivételével, melyet az amerikai képviselő Amerika részére kivánt megszerezni. A rendezőség részéről,mint Magyarország aján- doka legnagyobb készséggel át is adatott. Ásatások után a kirendelt fogatokon a vendégek a vasúti állomásra szállitattak, hol mint a megye és város vendégei fogadtattak és láttattak el. — Alkalma volt ott a congressusi tagoknak megizlelni a hires hevesmegyei dinnyét s a vidéki jelesb borokat. — Volt apci, visontai, egri s végre képviselve volt Janikovits Alajos hatvani bora, mely a világtárla- ton is kitüntetésben részesült. — Ebéd alatt, leginkább francia nyelven, számos tetszéssel fogadott toaszt mondatott. Különösen meglepé a társulatot egy helybeli, Kókai Ferenc, tolmács által közölt fölköszöntése, ki poharat fogva, az ebédlők közé lépvén, mondá: Polgártársaim nevében poharamat emelem az összes őstörténeti congressusi tagok egészségére ! Fogadják köszönetünket a közművelődés érdekében tett fáradozásaikért. Kisérje utaikban a szerencse és megelégedés. S ha egykor visszatérnek hónukba, emlékezzenek meg szívesen a magyar néprői.“ Ebéd után táncvigalom rendeztetek, malyen a tudós régiségbarátok a csinos kisasszonyokon kívül a magyar polgárlányokat is derekasan megforgatták; a nők pedig nemcsak collegáikkal, hanem a daliás magyar legénynyel is szívesen táncoltak. Egy szóval oly lelkes . fogadtatás, közöröm, megelégedés és vigalom volt ez, melyhez hasonló csak ritkán fordulhat elő, csakis a rokonszenves és mesterkéletlen lelkesedés állíthat elő ehez hasonlót. — A nagy lelkesedés még a harmadszori csenditést is elnémító, csak ezután kezdődött a buesuzások hosszú sora. — Mikor a vonat elindult, a Rákóci-induló megzendült, a tarackok eldördültek, s zászlóerdö és fehér kendők lobogtatásával a jelenvolt sokaság viharos éljenzéssel kisérte a kedves vendégeket, mire azok minden ablakból, mig a vonat el nem tlint, fehér kendők lobogtatásával (az amerikai az urnácskával) viszonzás a szívélyes tisztelgéseket. Távgyaloglás Egerből Miskolcra. (Vége.) Diós-Györ méltán nevezhető még ma is igy, mert az egész város kertje tele van diófákkal. A város elég csinos, s egyik nevezetessége egy mogyorófa, mely fa törzsének átmérője 180 centiméter. Megtekintettük omladozó várát, melynek szemlélésekor emlékünkben felvillant a régi kor emléke és nagysága, megjelentek az ősök Nagy Lajossal élükön, s elmerengve a múlt nagyságán, midén azon lelkesültünk, sóhajtva gondoltunk a jelenre, s fájó szívvel és terhes gondolatokkal távoztunk. A fürdő terebélyes fáival kedves benyomást tett reánk, hol a zene hangja és miskolci bará tűink kedves köre lelkesitöleg hatott reánk és feledtető fáradalmainkat. */< ed órai pihenés után a miskolci tagtársak társaságában vig dal. trombita-szó és élénk beszélgetés mellett teljes rugékony- sággal s katonai gyorsasággal folytattuk utunkat g a miskolci vám- házhoz pont 6 órakor érkeztünk. Pár percnyi pihenés és rendezkedés után, több miskolci tag- társ csatlakozása mellett, fáradhatlan trombitásunk könnyítő dalia4 T A RC A. „Csak ütni kell.“ (Tréfa.) (Folytatás.) Feri bácsi nem győzte elegendőképen beletalálni magát új helyzetébe; szokatlan világ volt az neki. A város csordultig tele emberekkel, élénk, harcolni és meghalni vágyó emberekkel ; asszonyokkal, kik már ravatalon látták férjeiket, és hogy megadják a módját, meg is siratták. Auslagnak ide festek egy hőst, neje leírása után ; tegyen ez tanúbizonyságot a sereg szelleméről. — Lá'ja kigyelmed, én már úgy tekintem magamat, mint az özvegységre maradt; mert hát az én emberem rettentő mértéken- felül való vakmerő povéta ! Csak gondolja kigyelmed, a minap éjszaka zörgés támad a pádon, hát nem kiugrott az ágyból, hát nem felment mingyárt a padra? felment az, látja komámasszony ; ba még puskája lett volna, de egy szál árva fokossal ! — Felment ?! Hát oszt' mit talált ottan? — Mit mást; tolvajt talált, a kinek ördöge volt; már az oldalszalonnát is levette a szelemenről, s lelkemadta, a mint az uramat megsejtette, mindjárt fekete macskává változott. — Soh’ se bizon ! — Nem is volt ö igazi állat, mert hát mért szaladt a fokos nyelére, mikor hozzá ütött az uram ; nosza neki sem kellett több, messze elhajította a fokost magától, aztán utcu ! szaladásnak, hármat lépett egy helyett, le is jött volna ő a lyétrán hamarosan, de elcsuklott a lába, hát az orrán érkezett le, még most is varas neki. Máskülönben mértékenfellil makverö, én már csak is úgy nézem magam, mint a ki özvegyen maradt; ihi ihi ihi ! — Ne vegye olyan nagyon szivére a dolgot komámaszony ; nem olyan nagy baj az az özvegység, mig fiatal az ember, már nekem megígérte a kisebbik uram, hogy elvesz, ha megsütik az emberemet a rácok, ki tehet az úr akaratja ellen? — Nekem is van párosával is, a ki magáénak tenne, de csak jobb volna biz’ a, ha a régi is megmaradna, de mikor mértéken felül makverö! Az is nagyon különösen tetszett Feri bácsinak, hogy bár-kivel találkozott, mindenik olyan szivesen ütött a tenyere közepébe, ki pipadohánynyal,ki kotyogó kulacscsal kinálgatá, majd hogy le nem csipte magát. Áz embereknek már természete, sokkal jobban szeretni egymást, midőn közös ügy, közös baj által hajtatnak egy cél felé. — Lám, milyen áldott jók az emberek ! — gondoló Feri bácsi — az az én párom mégis mindig azt viszi, hogy gonosz világ, cudar világ ! Hát ha nem is annyira a világ gonosz, mint---------i tt egy nagyon titkosat gondolt, s körülnézett ijedve, ha vájjon nem vették-e észre tiltott gondolatját. Az is nagyon különösnek tetszett Feri bácsinak, hogy egyetlen egy lyuk sincs a ruháján. Olyan ujdonat kék atilla fedezte tetemét, mely még sóba nem volt handlés zsidó körme közt, ne is vegye neki senki vétekül, ba a szokottnál kissé kényesebb, az se legyen bűne, ha túlgyakran körülkörül nézi magát, és elmosolyodásában ez van kifejezve : nos mi vagy te, ha nem gavallér, Ferenc öcsém ? ! Egy tükrös bolt előtt haladtak el Miskával ; Feri bácsi lát meszsziröl két magaforma kékbeli embert közeledni ; már csak úgy hozza a tisztesség, hogy szalutirozzon nekik, azért is három újját csákójához emeli, s oda szól : — Jó napot polgártárs ! — Hát Feri bácsi kinek köszönget ? kérdi Miska. — A bajtársaknak, a kik mellettünk elhaladtak. — No isten irgalmazzon a szemeinek bátyám ; hiszen magunk voltunk azok a tükörben ! — De istók úgyse, igazad van öcsém! — mondá Feri bácsi hátratekintve. No ne csodáld, tizenöt esztendeje annak, hogy én nem néztem tükörbe, és húsz esztendeje, hogy nem volt ilyen takaros gúnya rajtam. A manó gondolta, hogy én legyek ? Végre elérkezett a keserves elindulásnak keservetes napja. Mindenki lefizette könyei adóját, és megsiratta önmagát jó előre,
