Eger - hetilap, 1876

1876-09-07 / 36. szám

284

kor érkeztünk. Megérkezés után engedélyt kérve az üveghuta megtekintésére, a tulajdonos tek.jS c h u s e 1 k a Gusztáv úrtól, S d a n s- k y felügyelő ur vezetése mellett nagy érdekeltséggel szemléltük az üvegolvasztókemencéket, s az ezek körül hosszú pipaszáron függő és lebegő tüz-pipából dohányzó tót bácsikat, az apró kis tót fiukat, kik mint ügyes pipa-tömők működtek, s a mindinkább növő tüz-pipáknak közben-közben alakot adtak ; s uram fia ! méltó csodálkozásunkra a bevégzett pipázás és működés után két literes csinos üvegekké változtak szemeink előtt tót atyánkfiainak izzó pipái.

Megtanultuk : hogyan lesz a hengeralakú üvegből üvegtábla, hogyan az agyagból készült olvasztó edény, hogyan égetik, törik, őrlik a békasót, stb. Végre megtekintettük az üvegköszörülö műhelyt, honnan betérve az irodába, emlékül különféle apróságot vásároltunk. Az irodában tek. Schuselka úr szives meghívásának engedve, társaságában egy pohár sörre lakására mentünk. Azonban mint csodálkoztunk, midőn a csinos schweitzi épület emeletét magában foglaló terembe érve, az asztalt megteritve, azt sörös üvegekkel és délicatesse ételekkel megterhelve láttuk.

Szives házigazdánk többszöri felhívására egész otthoniasan foglaltunk helyet az asztal körül, s félóra alatt étel és italban nagy pusztítást vittünk véghez. Megköszönve házigazdánk valódi magyar vendégszeretetről tanúskodó szívességét, s felkérve, hogy az erdő fáinak lombjai között felütendő tábor-helyünkön minket meglátó gatni szíveskedjék, — elbúcsúztunk, s a hutai munkások épületét elhagyva, az erdő szélében, egy szép tisztáson, magas kősziklákkal szemben tábort ütöttünk, hogy a reggelizést folytassuk.

Gondos élelmezési biztosunk, t. K ö 1 1 n e r Lőrinc ur, azonnal leszereltette a szerkocsit, s mig a mászók, vezényszavára, az általa kijelölt csomagokat és málhákat nem kis fáradsággal szedték és rakták le, addig a szivattyúsok is hatalmukba kerítve a folyadékot rejtő tonnácskát, az őrparancsnok vezényszavára működésbe hozták a szivattyút, s hogy semmi se hiányozzék, mi nélkül a tűzoltó nem az a mi, — alparancsnokunk hatalmas tüzet penderittetett, hogy a Horánszk y-féle apró és vékony tömlöcskéket élvezhetővé tehesse.

A második reggelinél is dicséretre méltó működést fejtettek ki úgy a mászók mint szivattyúsok, valamint kedves vendégeink is, mely fárasztó működés után egész kényelemmel és élvezettel sziv- dogáltuk a Fánika boltjában vásárolt szivarjainkat, s kedélyes beszélgetés és csöndes pohár-kocintás között élveztük az idő és vidék kellemeit, Schuselka ur s többi vendégeink barátságos társaságát. De valamint mindennek, — úgy a mi kedélyes mulatságunknak is végeszakadt ; mert alparancsnokuuk poharat emelve Schuselka úr és családja hosszú és boldog eleteért, megköszönve magyar-vendégszeretetét, riadót fuvatott, melyre a felszerelés megtörténvén, pont 12 órakor, még egyszer „éljen“-t kiáltva Schuselka urra, vígan folytattuk utunkat.

A komolyság jellegével biró bükkös és a méla-bús hangulatra ébresztő fenyvesek árnyában, dal, trombita-szó és élcelés mellett, a nap hösugaraival és melegével mitsem törődve, haladtunk tovább s 1 és '/4-ed órakor érkeztünk egy gazdag forráshoz, mely játszian és vígan csörgedezve halad a hámori tó felé, melynek egyik tő táplálékát képezi. A forrás vizéből szomjunkat enyhítve és attól felüdülve ‘/«-ed órai pihenés után, uj- és uj élvezetet nyújtó meredek sziklák és fákkal borított hegy ek által körül ölelt völgyben ujult erővel folytattuk utunkat. 1 és 3/« ed órakor voltunk a hámori kápolnánál 2 órakor a hámori tónál. Itt ismét ‘/«-ed órai pihenőt tartottunk, mely idő alatt édes merengéssel szemléltük a tó bársonyzöld szint játszó sima tükrét, a remek, nagyszerű vidéket, a két zuhatagot és egy ugrókutat. A természet ezen gyönyörű templomában ki tudja meddig időzünk vala, ha parancsnokunk rendeletére az érckürt szava, mely százszorosán visszhangzott, sorokozásra s az út tovább folytatására nem int ! ?

A hámori nép kiváncsi nézése által kisérve haladtunk végig a falun, s azontúl — balról meredek sziklák mellett, az égető nap hevének egészen kitéve, de mindamellett nem lankadva az országúton. A dal és trombita-szó élénkité és k önnyité lépteinket, s alig éreztünk fáradságot, midőn parancsnokunk a papirmalomnál 2 és 3/«-ed órakor „állj“-t vezényelve a napiparancsot kiadta.

Erre élelmezési biztosunk véve át a vezényletet, volt sürgés és forgás, s hasonlag, mint már föntebb jeleztük, gyorsan és kellő rendben történt meg a szerkocsi leszerelése, mely után folytonos élénk társalgás között, egész határozottsággal fogtunk a munkához, — az ebédeléshez.

Aligrendeztetett be a tábor, s állíttattak fel az őrszemek, melynek tudatában mit sem gyanitva kezdettünk falatozni, midőn egyik őrszem éles szeme az országúton, a távolban ellenséget fedezve fel

. . vészt jelez. A riadó hallatára egy pillanat alatt csatarendben állott a csapat, várva parancsnoka vezényszavát, ki az őrszem által ellenségnek vélt csapatot jóbarátnak ismerve fel, „oszlakozz“-t vezényel, s az őrszem éles látására tett élces megjegyzések között lelkesült örömmel siettünk jóbarátaink, a „miskolci önkéntes tüzoltó- 'egy)et“ négy tagjának üdvözlésére.

Ezután a miskolci tagtársak között kétszerezett jó kedvvel folytattuk ebédünket, s vig poharazás között vidáman töltöttük a pihenésre szánt időt. 4 órakor elindulva 4 és ‘/4 órakor érkeztünk Diós- Győrbe — ez utón futólépésben is meneteltünk — 4 és ‘-/4-ed órakor a Györ-Tapolcsa fürdőbe.^

(Vége köv.)

Levelezés.

Eger, 187ö. szept. 4.

T. szerk. ur! A véletlen hozta magával, hogy külföldre utaz- tomban a kassa-oderbergi irányt választva a m. k. államvasut fü- zes-abonyi iodóházába— egy incidenter szándékolt egri kirándulás keresztülvitele végett — betértem és ez excursio folytán szemtanúja lehettem egy jelenetnek, mely a hazánktól veendő keserves „Isten hozzád“-ot nagyon enyhítette, sőt — alig merem bevallani —• majd nem örömmé változtatta a honi földtől való elválás keservét. Ily jelenetnek aligha leszek nézője ott, a hova utam visz — ci- vilisált országokban ; s oly indignatiót keltett bennem, hogy indíttatva érzem magam a sajtó utján azt a tán míg nem értesült közönséggel tu látni, de egyszersmind az illetékes hatóságok ügyeim it az ily visszaélések kemény megtorlására felhívni:

Augusztus 31-én virradóra a f.-abonvi indóházban többen voltunk utasok, kik az Eger felé menő vonatot vártuk. Köztünk néhány fiatal — szünidők végeztével az iskolába visszatérő — tanuló volt, kik a hosszas várakozás unalmát koruknak megfelelő mulatsággal iparkodtak elütni. Ártatlan tréfáikat azonban egy gatyás,de szalmakalapos atyafi — pardon! csak később tudtuk meg, hogy az Füzes Abony érdemes községének teljhatalmú birája — megsokallni látszott és következőkép vélte azt beszüntetendönek.

Mint falu bírája az 1871. 42. tckkböl azt olvashatta ki, — ha ugyan egyáltalában olvasni, különösen pedig törvényt olvasni tudaa és szokott volna, — hogy őt illeti a helyi rendőrség minden a község területén létező személy és tárgy tekintetében, ergo a vasúti iudóházban tartózkodók illetve utasok felett is. Mert bizony hivatalának egész komoly auetoritásával odament a virgonc deák-compa- niához, áldozatnak kiválasztván közülök egyiket, ki tán vigább és talpratermettebb volt, mint a többi — és mit gondolna a t. közönség, miként vélte biró uram a helyzetnek és a felmerült rendőri kihágásnak legmegfelelőbben gyakorolni tisztségét? Tán szelíd atyai figyelmeztetéssel, vagy a törvényre való hivatkozással? Oh nem, — ez nem a f.-abonyi biró tempója, neki nem létezik paragraphus. Hanem felkapja szépen kezét, markába köp egyet, és odanyomja a törvényt a fiatal deák arcához, sőt törvénytudományának legfényesebb illustrálásaul a bírói méltóság legkézzelfoghatóbb jelvényét — a hires hevesi somfabotot odarakja a delinquens megborzadt hátára. A bűnbak megrémül, a többi menekül a statarialis justitia elöl, a publicum pedig csak bámulva kérdezősködik e hatalmas ember ki- és miléte felett ? Legalább is feleletképen azt vártuk, hogy valami részeg falu rossza, — pedig hát hivatala szerint nem az, hanem biró uram. A birói tekintély azonban még tovább ment. Legazemberezte az ottvolt p. t. utasokat, köztük nehány tekintélyes egri ügyvédet, lepiszkolta a vasúti tiszti és szolgálati személyzetet, mely biró uram ugyanakkor tett azon nyilatkozatától, hogy „széthányatja még az indóházat is“ megijedve, iudifferenter nézte a hivatalos garázdálkodást. A tanulót pedig pandúrokkal bekisértet- te a tömlőébe, nem hallgatván semmit az ellen protestáló okos emberek szavára és a jelenvoltak ellenmondásaira.

Ez a tényállás, melyhez alig kell commeotár. Szegéuy hazám, melyben még Tóth Lajos biró uram is uralkodik ! Uralkodik pedig nem mint tisztességes ember, mint azt a törvény elöirja, — hanem durva paraszt természetének egész önkényével. Kérdezősködvén, értesültem hivatalos tevékenységének ily hős tettekben gazdag múltjáról. Az egészből csak azon tudok legjobban csodálkozni, hogy oly megyében, melynek élén Beö’hy Lajos a főispán, község birája lehessen Tóth Lajos, ki ellen — ne a szólva a fegyelmi vétségek miatt — már számtalanszor fenyitő eljárás indíttatott, sőt mint hallottam, most is sikkasztás bűnténye miatt foly ellene a vizs gálát.

Legyen szabad reménylenem, hogy ezen legutolsó fe llépése nem hagyatik az illetékes hatóságok által kellő megtorlás nélkül,