Eger - hetilap, 1876
1876-08-31 / 35. szám
275 lebb lévőt keresik fel. Kifejlődésüket elérve, fejüket és testvégüket selyem-fonallal erősítik faágra, sövényre, deszkára, ott bábbá lesznek, me'yböl tizennégy nap múlva törtet elő a pillangó. A bábburok szegletes fejjel, kopasz, sárga fekete tarka. A pillangó kibúvásakor egy vörös cseppet hagy maga után, melyet a nép elég helytelenül, véresőnek nevez. Ismerve a hernyó iszonyú pusztítását, minden gyümölcsfa-tulajdonosnak télen át kötelessége, fáin csüngő Összesodort száraz leveleket szorgosan leszedetni, azt elégetni, hogy megmentse gjü- mölcs-termését, mert ha a fának levele lerágatott, minden tápnedvet levélzet-előállitásra fordít s igy gyümölcs nem teremhet. A verebek sok ily hernyót pusztítanak el. Nyáron a falevélre rakott tojások legcélszerűbben gyermekek által rongygyai töröltetnek le. A gyűrűs potróc (Bombix neustria). A szövőncök közé tartozó fümzes csáppal biró setét sáiga és veres barna szinü pillangó júliusban jön elő, s akkor a vékonyabb, leginkább az éves gályák körül 10—14 kanyarulatu gyűrű alakban szorosan egymás mellé 3—400 tojást rak nősténye, melyeket azután enyvfélével von be, hogy az idő viszontagsága ne árthasson nekik. E tojásokból áprilisban kelnek ki az apró fekete hernyók, melyek háromszori vedlés után összescdrott levelik közé, föld alá, gyepünyilásokba setét barna selyemszövetbe báboznak és 2—3 hét múlva lepkévé változnak. A kifejlett heroyó szürkés kék hátán fehér vonallal, két felöl párhuzamos feketébe szegett kékes és verheDyes csikókkal. E Crikok néha élénk veresek és mindig szőrösek. Tojásgj üiUje, minthogy olyan szinü mint a galy, nehezen lelhető meg s igy ilyképpeni irtása majdnem a lehetetlenségek közé tartozik. Oltó-ág szedéskor figyelemmel kisérve reálehet akadni; legcélszerűbb azonban a kikelt hernyókat, minthogy harmadik vtd- lésig esténként napfelkeltéig az ágak villái közé ülnek leseperni és eltaposni. E hernyókkal a veréb és pintyfélék fiaikat étetik, tehát Télben ? Már akkor bajosabb volt a sora egy kicsit, ugyanis ha a fütetlen szobában meggebedni nem akart, az istállóba kellett vonulnia, ott töltötte az ártatlan ökrök és borjuk közt téli életének nagyobb részét ; azonban ezen saisonnak is megvoltak saját gyönyörei. Esténként összegyűltek a ház férficselédei, és a szomszédok néhányan tüzelni,[és cifrábbnál cifrább tündérmesék mellett sütögették a tiltott kompért, melyet gazdájuk verméből szállítottak ide. Szegény Feri bácsi ! még csak azt sem tették meg a kedvéért, hogy pironkodtak volna a sajátjából lopott holmival jóllakni szine előtt, sőt megkínálták magát is, és ö meg nem vetette, és jól találta magát köztük, mert bár a cselédség sem sok revercntiát hagyott rajta — hiszen ő mar maga is utósó lénynek tekintette a háznál magát — de még is végtelenül több gyöngédséget tapasztalt tőlük, mint saját édes feleitől. Különben nem is nagyon volt mit sajnálnia száműzetésén. Rendetlenebb, ocsmánjabb házvitel nem volt hétországoD, mint Ná- ni néniéknél. Náluk egy hónapban csak egyszer volt vasárnap, akkor aztán megíésülkcdteb, megmcsdottafe még pedig úgy, hogy annak egy hónapra keiiett szolgálni. Agaiderobe? Olyat sóba sem láttam, annyi bankó matériáié nim létezik egy halomban sehol ! Midőn valamely ruha leszakadt róluk, azt szépen összehajtva eltették pihenni, s előkerestek egy másikat, mely már szinte régen összement ugyan, hanem a bevetésben ráért megifjulni ba akart; az igaz ugyan, és dicséretesen igaz, hogy sem a tensasszony, sem a kisasszony tiz-tiz bankó forintnál többet nem töltöttek évenkint magokra. Követésre méltó példa, hölgyeim! Maga a belső házi rend, ah az valami dicső volt ! Egy kis félnapot megtartott, ha minden szobát össze akartál járni ; nem a szobák temérdeksége miatt, hanem mert a bútorzat volt oly remekül, oly művészi ízléssel elrendezve benne ! Végszámra felhalmozott durva vászor csomagok, orsók, guzsalyak, motólák, teltzsákok a főzelék és gabna minden neméből. Egy rendezett kiállítás, mindenből mi szemét, mindenből, mi lom. A salonban hágott legmagasbra a rendező genie; ott, körös- körül faragatlan íerschlagok és ketrecek foglaltak helyet, melyeknek közepében kotlós kakaenök, és tojáson ülő ludaeskák, kacsács- kák, pulykácskák végezték komoly fontossággal anyai kötelességüket, áltáljában látszott, hogy az aprólékok különös előjogokkal felruházvák, minden szobába passzustalan bejárással bírtak, meglátogatták egymást, s a „bonton" kedvéért ott bagyogatták visitjegyeiket a bútorok tetején és a padlózaton. Mindezeknek hennájául szolgált egy pár kényen tartott erényes hajlamú malacka, K'árika kisasszony kedvencei, ö saját kacsóiból étetgeti őket, azok megmondbatlan mennyiséget pusztítanak el, továbbá egy légy féle (Cryptus cyanator) petéit rabja belé, miáltal ismét számuu apad. A sárga faru gyapjász (Phalaena chrysorhoea) nemcsak a gyümölcsfát, hanem a tölgyfák leveleit is eszi. Pillangója júniusban jön elő, nőstényének szárnya fehér és hátulja sárga szörpamacscsal bir, hímjének potrohja sárgás barna, vége rozsdás gyapjas sallangokkal. A nőstény nagyon rest és rövid ideig él, 2—300 tojását a levelek aljára, a fák oldalára rakja és azután betakarja a pofrobja végénél lévő sárga szörkészlettel. Két-bárom hét múlva kelnek ki|a hernyók, és miután a levél felbörét lerágták, 5—8 levelet összevonnak, selymeikkel összekötik és az ág végén csüngő messzire látszó úgynevezett hemyófészkeket alkotják. Egyszeri börödzés után téli álomba merülnek és nevezett fészekben telelnek ki. Kora tavaszszal felébrednek s neki állanak rügynek levélnek virágnak, s kopaszán hagyják fáinkat. A hernyó szürkés barna, háta fehér foltos s közepén két élénk szinti esik vonul végig, hátán szürkén márványozott. Hosszú sárga szőre tincses sorokban lepi el az egész testet, mely szőr a bőrre jutva viszketést, gyuladást, veszedelmes szemlobot idézhet. Bábja barna szövetbe burkolcdib s még e célra is társaságosan csavarnak össze néhány levelet. Minthogy több levélből álló téli tanyájuk szembetűnően látható, szükség parancsolta kötelessége minden gyümölcsfa-birtokosnak azokat leszedni és elégetni. (Vége köv.) Az iskolai takarékpénztárakról. (Vége.) Laurent számos esetet boz fel, a melyekben a gyermekek takarékosságának fillérei a szülök szükségét enyhítették, — miért is mindenütt sarkában vannak, és kedves duettel fizetnek meg a vett jótéteményekért. Ilyen volt Náni néni és Klárika a háztartáson belöl, és ilyen most Feri bácsi a háztartáson kívül. Mindennek változni kell a földön ! ez van megírva az égben; tehát ne csodálkozzunk, ta a Feri bácsi sorsa is a minden közé tartozik. Egy este Miska öcsém, a háznak közeli rokona hajtatott be az udvarra. Az asszonyságok, mint rendesen, ba valaki nagy ritkán belátogatott hozzájuk, minden átkot rászórlak az érkező fejére, hogy hová vigje az ördög, mért nem tört el a kereke az utközepéD, mért nem ficanodott ki a íovárak, vagy kocsisának, vagy magának a lába, tulajdonke pen a nyakáért sem lett volna kár, minek mászkál ilyen alkalmatlan időben, a jó ember meg tud ülni otthon is; stb. De mindezekből Miska öcsém egy kukkot sem hallott, tehát csak ment nagy bátran előre a pitvar felé. Ott a belügyek titkárja, vulgo Erzsi a szolgáló azon deptshsel érkezett elébe, begy a státusfő a kertben van, tehát te restelkedjék tisztelkedésnek okáért oda kifáradni. Az asszonyságok az alatt előkeresik kevésbbé Utődött ruhájukat és parádét csapnak, nem várják be a holnap végét, hanem megfésülködnek, és elé szedik a spajzból a hetes ételeket hogy ismét felmelegitsék és megtraktálják Mihály öcsémet, hogy a füle is kétfelé álljon tőle ; mert időközben eszébe jut Náni néninek, hogy Mihály öcsém jóbirtoku nCtelen ember, és eszébe jut Klárikának, hogy ö még mindig hajadon, e két rokonszellemü gondolat kedvezésre hangolja Mihály öcsém iránt a különben zordonságra hajlandó kedélyeket ; és már nem azon vannak, hogy mért nem törte ki valamely tagját, hanem azon, hogy bár gyümölcsfaként tele nőtt volna szívvel a keble, hogy Klárika egész kényelemmel válogathatna bennük tetszése szerint. Miska öcsém tehát ballagott a kertbe. Feri bácsi, mint amolyan bús magyar, ott pipázgatott a méhesben. Annyira elszokott emberektől az istenadta, hogy mikor meglátta az érkezőt, megkívánt retirál- ni, de rajta kapatott. „Vagy te vagy az Miska öcsém? No úgy hát Isten hozott." „Négy ló hozott biz engem. (Miska öcsém materialista volt.) Hát hogy vagyunk bátya? — Csak valamivel jobban, mint a lopótök, válaszolá Feri bácsi — mert az fejjel áll a főin felé, a magamé is többet áll ugyan hajsz- rá, mint cselöre, lehúz a búbánat, öcsém! Itt egy árva sóhajtásból felkiáltó jelet is tett beszéde mellé. (Folyt, köv.) *
