Eger - hetilap, 1876
1876-08-17 / 33. szám
259 leltetö befolyások. A mint egyik vagy másik körülmény túlsúlyra vergődik, és a növényre kedvező vagy hátrányos befolyást gyakorol, a szerint szabályoztatik fejlődési állapota. Tavasszal és nyáron, fökép zápor-esőkkel érkezett szeles idők után a levegő nagy mennyiségű villanyosságot tartalmaz. Ily természetű tünemények után a növények majd hogy ^em szemlátomást nőnek és fejlődnek. A levegőnek ez állapota nemcsak az embereket és állatokat egészséges erőteljes helyzetbe juttatja, és a növényzetet nemcsak a meleg és nedvesség készteti gyors fejlődésre, hanem valószintileg az avval együtt járó villanyosság is. , Ébner Sándor. Az iskolai takarékpénztárakról. Az iskolai takarékpénztár egy külföldről hozott uj eszme. Az eszme virágzása adatait hallottuk felemlíteni az angolhoni gyáriparos osztály köréből, hol az iskolai takarékpénztár a segélynek azon nemét képviseli, mely az iskolába járó szegény gyermekek érdekeit az emberbaráti jótékonysággal egyleti utón nemesen támogatja ; mig a korcsmába vezető alkalomra az angolnak egy pennyje sincs. Angolország után kitűnik az első gyáriparos szerencsés kis állam, Belgium, hol a szegényekről való gondolkozás szinte az országos erények egyike. Közel ehhez áll Schweic iparos vidéke, hol a munkás szülők keresve keresik a nevelés áldásaiban részesíteni gyermekeiket, és előre nem látható mostoha anyagi fordulatok eseteiben a gyermek iskolázási költségeire félre raknak, illetőleg iskolai takarékpénztárakat szerveznek. Ezen országokban a 8—9 éves korú gyermekek iskoláztatásuk közben gyármunkások is — saját keresetük van, s abból félre raknak az iskolai takarékpénztárba. Ezen lélekemelő példákra hivatkoznak azok, kik azt hazánkban is honosítani fáradt znak, mint iskolai intézményt. Helyesen elmélkednek, mikor nyíltan hirdetik: hogy népünk a számítás nélküli, a napról napra élésre irányult erkölcseit reformálni, s a haza jobb jövőjét előkészíteni kell — hogy az anyagi erőtlenség mellett a szellemi, erkölcsi, állami életet nem lehet biztosítani, hogy a jövőre való gondolást a vérbe kell átvezetni, hogy a számitó lélek fejlesztésével, a megtakarítás dicsősége ismeretével kimenekszik alacsony helyzetéből, hogy ezen jobbraíordulás segítsége igen sürgős, hogy az ernyedetlen munkaerő működése és takarékosság eredményezi a tömeges vagyonosságot, hogy a dologtalanok száma igen nagy, mint a fényűzés, melynek nyilváDulása, ha a fölöslegből származik, gyáriparos országban emeltyűje a keresetnek, kereskedelemnek, hogy a munkakedv titka a takarékosság szelleme, hogy népéletünk erkölcse fokozandó a rendezett vagyoni állapot megszerzése utján, nélküle nem jutunk el a független polgárok szabadsága bírálásához. Ezen általános elmélkedés az iskolai takarékpénztárak szervezésében látja a csomót megoldhatónak, azon meggyőződésből indulván ki, hogy a gyermekkorban legkönnyebben fogamzik meg a jószokás, a takarékosság. Ezen törekvést támogatni fogná a közvetlenség, a példa, a látható eredmény, midőn ruhanemüeket, gyógyszert, ékszerecskét. vehet a gyermek. Kevesbülne a pazarlók száma, kik sajátjukat eltékozolva, az ország, városok, megyék feöziigyéhöz, illetőleg pénztárainak közelébe tolakodnak, a tönkrejutás szégyene elől a közpályára, hivatalokra menekülnek, hol kenyeret és állást Mindezen helyiségek berendezése mintaszerű. Az országos tanszer kiállításon láttam először kiállítva ilyen padokat, melyek azonnal, — mint legbaszonvebetőbbek és kényelmesebbek — nyerték meg kiállítójuk : Dúshegyi Mártonnak, a megérdemelt roagasz- talást. Azóta ily padok több intézetben is állitattak föl ; de a kezdeményezés dicsősége e'vitázballanúl Dúshegyit illeti. Az iskolai táblák, melyek csavarok segélyével majd számolási, majd szépirási táblák úl használhatók : egyúttal — kis esigapár folytán — fali térképek nyugvó helyeiként szolgálnak. A rajzteremben a falak a Juliién fejrajzai és Mcichelt, Roller stb. diszlet mintái által vannak borítva egy oldal kivételével, ahol kitűnő berlini gyps modellek, minták foglalják el a tért, a magasban néhány antik műremek szoborfő gypsmásolatáva). A rajzoló asztalok sziutén, amint újabb di- vatú szerkezetük folytán ép úgy szépek, mint kényelmesek. A vegytani tanteremben viz- és gázvezetö csövek nyúlnak be, mig a laboratóriumban minden dolgozó növendéknek saját eprouvetás állványa s a laboratóriumokba megkívántaié minden készülék kellő bőségben kinálkozik- A rósz szagú gázok a laboratórium erős venti- latiéija folytán azonnal biillannak. Ezen emelet folyosóján a házi rend, fegyelmi szabályok, napi — és tanórák rendje függ külön keretekben. Épen stúdium volt, midőn e helyiségeket vizsgáltam ; az ifjak két nagy csoportra oszolva a legnagyobb csendben tanulták leckéiket, vagy irták feladataikat. A nevelő tanárok folyvást ott sétáltak köztük, mrgyaiázgatva a gyengébbeknek s buzdítva a lankadókat. A szomszéd teremben az illető kikérdező tanár examinálta azokat, kik már elvégezték dolgukat — állítólag! — vizsgálva, mennyire lehet állításukban bízni, Kikérdezés órák előtt mindig tarfatik, hja hiában. „Experto crede Rupperto"! A stúdiumot a csengettyű hangja szakította félbe, ami egyúttal felhívás volt, hogy a növendékek könyveiket az osztályokban levő könyvszekrényekbe, — (melyekben kinek-kinek külön záros osztálya van) elrakva az egy emelettel lejebb fekvő ebédlő- terembe menjenek, hol az intézettulajdonos családja is velők együtt étkezve — épen ebéd ideje lévén — francia nyelven folytatták a társalgást. — Ha valamelyik véletlenül magyarul szólott rögtön hangzott a „des médaillons!" kiáltás s az illető kezébe is kapta rögtön a fatális érmet, mit mindaddig kelle őriznie, mig egy másiknak, ki szintén szabályt téveszte át nem adhatá. No volt is akkor öröm ; mert hát a kinél este a médaillon megtaláltatik, annak az önképzö társaság javára 5 krajcárt kell büntetésül fizetni. Az önképzö társaság könyvtára épen a szomszéd szobában van az iskolai könyvtárral együtt. Ezen túl az igazgatósági iroda,— a természetrajzi és természettani szertár, mely szertárak úgy berendezésük, mint tárgyaik számos volta által az intézettulajdonos áldozatkészségéről fényesen tanúskodnak. Ezeken tűi ismét az egyszei üeD, de kiváló jó Ízléssel butorzott elfogadó terem tárul elénk, melynek elrendezése az intézettulajdonos ur kedves nejének szép- tani müizléséröl enged fogalmat szereznünk. Ezután még az intézettulajdonos lakosztályába is bepillanthatunk, hol vendégszeretet, szívesség és müveit szeretetreméltósággal találkozol úgy a házfő, mint kedves neje és sógornője részéről. De az mind semmi, begy te igen jól mulatsz e szellemdús két nő körében ; az természetté, de kérdezzük meg csak a növendékektől, minő véleményuyel varrnak a két nénikéről, akkor hallunk még dicséretet róluk. Hogyan tudnak ők gondoskodni minden egyesnek kényelméről, — bogy mindig oda legyen készítve kellő időben a szép tiszta rnba, — ing, gallér, zsebkendő szóval minden az ő gondjuk alatt van, — hogy a leszakadt gomb, kilyukadt nadrágtérd deficitéi ki legyenek pótolva, — s hogy ha va’aki beteg, hát minden percben tudhassa mi a kívánsága; — szóval iveket Írhatnék le csak arról, hogy a két kedves nénike miről gondoskodik. Nehéz szerep az; annyi sok fiú mamájának helyét pótolni, nehezebb azt oly pontosan és általános szeretreméltóan, mint ők. Lelki örömmel, megelégedéssel távoztam e helyről, s gondolkoztam a felül, hegy bizony furcsa nép vagyunk mi magyarok. Hány szülő viszi ki gyermekét külföldi tanintézetbe, holott nekünk, saját borunk keblén ily mintaszerű intézetünk van, amely amazokkal báiran vetélyre szállhat ; sőt nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy felül is múlja azokat. Mert, megengedem, hogy odakflnn is jó, tudós tanárok vezetik az ifjakat a Parnassus felé, de mit ér ez mind — tegyék bár tátossá, ha a gyermeket nem nevelik magyar honfivá. Vigye magyar szülő magyar intézetbe gyermekét, hol az honi erényeinket, nemzeti féltékenységgel szeretett anyanyelvűnket kellően magáévá teheti és fel tudja fcgDi, mily nemes és nagy gondolatot rejt magában a költő ezen két sora: „ .........CLak áldom az Istenemet, H ogy én is magyar vagyok !“ Mit ér a tudomány s az a tele torokkal istenített „Külföldi-kul- lura,“ ha e mellett a hazafiságot elölik a gyermekben s ha a „m a- g y a r“ fogadalmával egytitijáró „szabadság és bonszeretet" fogalmát nem öntik szivébe !? Elmondtam, amit mondani akaitam. Akinek tehetsége és akarata van, hiszem hogy megfontolja a dolgot s belátva, bogy igazam van, fia érdekében megteszi, bogy a magyar nevelésügygyel behatóbban foglalkozik. A n i Dúshegyit illeti, ö még többet is tud e dologról mondani évek során át szerzett arany tapasztalatai alapján s ö bárkinek levelére is szívesen válaszol, megküldi intézetének programúi ját s ekkor nagyon hiszem, — nem fogjuk a tudomány és nevelés gyémántját külföldön keresni, midőn magunknak is van, még pedig szebb és értékesebb azért, mert magyar. * ✓
