Eger - hetilap, 1876
1876-08-10 / 32. szám
252 Pakrácon és Belovárbau pár nap előtt felségsértés miatt több elfogatás történt. All elfogott közt 2 pakráei kereskedő is van, kik a múlt hó végén lóháton ily kiáltásokkal nyargalták be a várost : „Éijen Milán, szerb király, le Ferenc JózsefiM!" Az összeesküvésben több magas állású áliamhivatalnok és lelkész is compromittálva van. A lő és alispán állásaiktól feífüggesztettes, sot hir szerint része van abban a csendörségnek is, mely Pakrácból Zágrábba helyeztetett át. Miután a pakraci hazaellenes tüntetésekben az ottani tanitókep izde igazgatója s egy tanára is részt vett, bir szerint, a tanitóképezde fel fog oszlatni. Belovárban csupán az a kihágás történt, hogy egy pár ittas ember poharazott a szerb királyságra. A keleti harctérről legutóbb érkezett tudósítások általán a szerbek vereségéről s a törő.; hadak győzelmes előnyomulásairól szólnak. Közelebbről a törökök Knjazeváczot a szerb hadak egyik legerősebb positióját, öt napi gyilkos harc után bevették, s most Zajcsárt és Alexináczot fenyegetik. E győzelem által a törökök a szerb hagsereget ketté szakasztottak, s kétséges helyzetbe hozták. Belgrádban villámcsapásként hatott a knjazeváczi veszteség hire. A iakosság kétségbe van esve. Hir szerint Abdul Kérim basa Alexinácz bevétele után a Morava völgyön egyenesen Belgrádnak nyomul, mert a török fővezér azon nézetben van, hogy ha a szerb főváros kezeiben lesz, a szerbek b ékéért fognak könyörögni. E miatt a belgrádi vagyonos csa ádok Zimouyba és Pancsovára menekülnek. Az utóbbi napokban bir szerint a fejedelemnö, Natália hercegnő is el volt hagyandó a szerb fővárost. A vert szerbek hadseregében a fegyelem is bomlófélben van. A szerb tisztek vonakodnak az orosz tábornokoknak engedelmeskedni, mert nem bíznak képességö-beu. Hercegovinában a montenegróiak által megvert és körüizárolt Mouktár pasának épen nincs szindoka, mint hiresztelték, D ilmá- tiába menekülni, miután élelemmel s hadi szerekkel bőven el van látva s reméli, bogy szorult helyzetéből mi h imarább ki fog szaba- dittatni Dervis basa által, in Novi-Bszárból Mouk-ár felmentésére siet. — Volt. — És most még sincs ? ! — Most már nincs ! — Ember, mit beszélsz? ie meg vagy örülve, vagy eDgem tartasz őrültnek. Egy bét alatt elvertél volna 10,000 frtot ! Borzasztó ! Vagy azt hiszed, azért mentem én hozzád nőül, hogy te elté- kozold a magad bolondságodra minden pénzedét, nekem pedig karton szoknyában libát kelljen őriznem ? ! Mehettem volna én másokhoz is, kik most cipőm talpát csókolnák. (Csaknem eikiáltottam magam e költői szabadságon, hogy hát kik voltak azon mások ?) Szerencsére bírtam magam fékezni. Nincs pénze ! — Ez még semmi, de még ki is meri mondani nekem, az ö hitestársának. Nincs pénze ! Persze holmi ócska kerekekre, rozsdás csövekre, bunyevác kenyérfogyasztókra, van pénz, de ba a feleségről van szó, akkor üres a bugyelláris. Ho-bó, uracskám ! — ez nem megy ! Mióta a gonoszlélek sugallatából feleségeddé lettem,— másfél hosszú év óta ! — ugyau mit költöttéi ream ? Vettél a kedvemért egy rósz üvegeshintót 1200 frton, — nyakamra hoztál vagy 10 darab ruhát per 2—300 ft, — újévre, bus- vétra, névnapomra, születésnapodra megprezenteltél egy-egy mell- tüvel, lánccal, gyűrűvel. . . Ilyen prezenteket egy csizmadia is vesz a maga csizmadiá- néjának. És még sincs pénz! Hát hol van a pénz, a tömérdek pénz, melyet rád testált az a keserves rokonod, az a vásárra járó koldús mézeskalácsos ? ! Elherdáltuk, eltékozoltuk ! . . . Gundibart szólui akar. Hs p hep-hep ! nekem ne is beszélj, mert minden szavad hazugság ! Bezzeg, mikor még csak együgyű számfölötti-segédszolgabirói- helyette8tollnok voltál, Ígérted, hogy koronákat fogsz rakni lábam alá lehozod a csillagokat az égből, megásod a földiekét, hogy szá A török szultán állapota még mindig aggisztó. A miniszterek elhatározták, hogy ba a szultán baja pár hét alatt nem javu1, lemondásra birjáa, s testvéreinek egyikét helyezik az ozmán trónra, mer' lehetetlennek találjákoly souverain tovább uralkodását, ki minden szellemi munkára képtelen. Az orosz fővárosból ismét nyugtalanító hírek érkeznek. IgoatiefFnek sikerült a cár bizalmát megnyerni, s az irányadó körök harcias hangulatát fokozni. Az orosz tisztek egyenes utasítást kaptak, hogy akinek kedve van, Szerbiába mehet; sőt közelebb már agyúkat is küldenek Szerbiába. Legújabb hírek szerint a szerbek Zajcsárt elhagyták, s Osman basa f. h'i 7-éa az elfoglalt városba tette át főhadiszállását. Hirfüzér. / * (Érsekünk ö ex ja) a marienbadi fürdőkből e f. hó elején tért vissza; f. hó 3 án, mint elnök részt vett a püspöké inak Budapesten a tanügy érdekében tartott értekezletén ; s ugyancsak e hó 4-én székvárosába érkezett. * (Hymen.) Dr. Fekete Károly ur, az egri takarékpénztár ügyvezetője, múlt szombaton f. hó 5-én tartá esküvőjét Ziass- k o v s z k y Mária urhölgygyel, az egyházi magyar zeneirodalom terén sok érdemeket szerzett Zsasskovszky Ferenc és Endre müveit lelkű nővérével. Az esketési szertartást, Apátfalván, a menyasszony fivére Zsasskovszky József apátfalvi esperes-plebános úr végezte. Tartós boldogságot kívánunk a nemes frigyhöz. * (Gyászhir) Vosics Frigyes erdőtelki plébános 62 éves korában f. hó 2 án a gleichenbergi fürdőben elhunyt. * (Városi képviseletünknek egy küldöttsége) járult a múlt kedden, f. hó 8-án érsekünk ő exjához azon kérelemmel, miszerint az „Oroszlán" vendéglő-épületét, mint érsek-uradalmi tulajdont, kir. törvényszéki helyiségül átengedni kegyeskednék. É-sekünk ö nagyméltósága a küldöttséget szokott szivélyességgol fogadta; s a kérdéses épületnek a nevezett célra adaajándékozását illetőleg részémouira galárist találj .. . most pedig, midőn arra kárhoztatott, a sors, hogy nevedet viseljem, azt vakmerősködöl mondani, hogy nines pénzed! Ember! a te bűnöd iszonyú ! Más, gyenge lelkű nő elfutna tőled úgy, hogy hírét sem hallanád többé itt hagyna a faképnél a te csámpás lépéseddel, kopott istencsodáiddal; de én, Bronz Tusnelda vagyok! Az én szivem bron- zirozott, az. én akaratom bronzból van ... Én nem megyek, nem szököm el tőled, hanem azt megígérem, hogy „jaj neked Rosskalb Gundibart !" Milyen csúnya, utálatos már a neved is! De ugyau milyen csodamódon lehetne neked ennél szebb neved ! ? És mégis, hogyau hálálod te meg a gondviselésnek azon jóságát, hogy egy tisztességes famíliába juttatott, ami se nem ló, se nem borjú, hanem valóságos bronz . . ? — Azzal, hogy nincs pénzed ! Gundibart szava elakad a csodálkozás miatt, mint Theophrastus Paracelsusé az athenei nép előtt, Demosthenese Fűlöp előtt, Atticu3é Antonius előtt, Heraclitusé Severus előtt, Hiparcbioné Ri- piuus előtt ... Majd egyszerre kitárt karokkal rohan Tusneldához. — Asszony, imádlak ! Eddig hasonló voltam Pisanderhez, ki saját lelkét kereste . . . Én kerestem, költöttem, virasztottam azért, amit nálad is feltalálhattam volna. Utolsó filléremet költöttem egy örök mozgonyra. .. De a te hibád, mért nem mutattad meg már ez előtt, hogy abban a te édes szádban az a rózsaszín nyelv örökmozgony ! Most nem mondtam volna, hogy nincs pénzem ! De légy megnyugodva, lesz pénz, lesz minden Eddig költöttem azért, hogy örökmozgonyom működjék, — ezután költők azért, bogy örök mozgonyod pibeujen. Eme dicső egyezkedés után azon biztos meggyőződéssel Uhem lovamra, hogy Gundibart barátomat már most csakugyan tönkre fogja tenni a „perpetuum mobile." 1
