Eger - hetilap, 1876
1876-08-10 / 32. szám
250 a poroszló-tiszafüredi út helyreállítására nézve teendő-intézkedésekre célzó jelentése. Ennek kapcsán olvastatott a közmunka-szakosztály előterjesztése. Hogy az 1875 évi közmunka-erő érvényesítése keltő időben, és a megyei közmunka-alap érdekeinek szem előtt tartásával eszközöltethessék, utasittatnak a járási szolgabirók és a rend. tan. városok polgármesterei, hogy a hátralékban levő és szabály értelmében kétszeres árban megváltandó közmunka-tartozások után esendő összegeket azonnal szedjék s terjeszszék be. — A leírandó tartozások akként igazolandók, hogy a leírás azon félévben, melyben a leírandó munka teljesítendő volt, bekövetkezzék ; mert későbbi bejelentések figyelmen kívül fognak hagyatni. Az 1875 évi közmunka leszolgálás eredményéről a szeptember havi közgyűlésnek részletes kimerítő jelentés teendő. A poroszló-füredi úttöltés annyira megrongáltatott, hogy az annak helyreállitásához-megkivántató erő megközelítőleg sem áll rendelkezésre, ugyanazért most Csak arra szorítkozhatni, hogy e töltés legalább járható állapotba helyeztessék, minek eszközlésére a megyei főmérnök utasittatik. De mivel ezen nagy fontosságú útvonal készítése halaszthatlan, mert a Tisza folyónak bekövetkezendő áradásánál, a jelzett töltésen, úgy, amint azjelenleg fenáll, a közlekedés múlhatlanúl megszűnik, ugyanazért felirat intéztetik a m. kir. közmunka s közlekedési miniszterhez, melyben az felkéretik, hogy ezen, általa is mint a fel s alföld közt a forgalmat közvetítő országos fontosságú útvonal töltésének és azon levő műtárgyaknak újbóli felépítésére, az engedélyezett országos adományokból nagyobb mérvű segélyt nyújtson. Olvastatott a ni. kir. belügyminiszternek f. évi május 17 én 23364 sz. rendelete, melyben az 1876. XIII. t. c.-re, mely a gazda és cseléd közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkákról és a napszámosokról szól, hivja fel a törvényhatóság figyelmét. Ennek kapcsán olvastatott a közigazgatási szakosztály előterjesztése. A rendelet, mely a törvény szellemét s egyes fontosabb szakaszainak rendelkezéseit fejtegeti s magyarázza, általában tudomását vé étik és a körözvényi lapban közhírré tétetik. Az 1876. XIII. t. c. 121. § a értelmében pedig az e'sü fokú hatóság teendőit, az alább megnevezett községekben, a községi elöljáróságra ruházza és pedig a teendők azon részét, mely a gazda és cseléd, valamint a mezei munkások vagy napszámosok között támadható vitákra vonatkoznak, mert ezek oly sürgősen elintézendő ügyek, hogy azok ellátása végett a szolgabirót felkeresni, vagy azok elintézésével a szolgabiró megjelenéséig várakozni a legtöbb esetben mindenik félre nézve hátrányos s a mezőgazdaságra nézve káros volna, a miért is ezen ügyek elintézésére az ezen képesitet- tebb alább megnevezett községekben a községi elöljáróságokra bízatnak. Ellenben a törvény rendeletéinek áthágása esetében törvényszerű megtorlás, minthogy ennek elintézése nem b ilaszthatlan, és a halasztásból kár kevésbbé származhat, a szolgabiróknál megha- gyatik. Ezen hatósági joggal eg velőre csak oly községek Hibáztatnak fel, melyek az ehhez megkivántató kellékekkel nagyobb mérvben birnak, melyeknek száma a tapasztalat- s netalán benyújtandó folyamodványokhoz képest időről időre szaporittatni fog. Ezúttal a következő községekre rnháztatik a jelzett hatáskör: Dévaványa, Gyöngyös-Pata, Fegyvernek, Hatvan, Heves, Kenderes, Pászthó, Poroszló, T. Füred, T. Földvár, T. Nána, T. Rofif Torök- Szent-Miklós és Verpeléí. A cseléd-ügynek a törvény által nem érintett és az illető hely vagy vidék viszonyainál fogva fontossággal biró részei iránt csak akkor leend célszerű szabályrendeletet alkotni, ha a törvény életbeléptetése után, a tapasztalatra támaszkodó észleletek nyújtanak majdan az ehhez szükséges anyagot. Mely határozat jóváhagyás végett a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztetik.-4 T Á R G A. §►A Perpetuum mobile. — Örök-mozdony. — (Vége.) Heron-kút nagyban, melyből viz nem szőkéi ugyan, de jó pauzaló helyet képez Tusnelda csibéinek ; — Bramab-vizsajtó kicsiben, mely működését azzal kezdi, hogy szétdobja saját oldalbordáját j — Photograph, melynek minden képe legalább öt forintba kerül, de igaz, hogy nem is mutat különbséget Tusnelda, ég a kedvenc cica között ; — Telegraph, mely első érintésre nem enged ugyan, de ba egyszer megindul, kopog mindaddig, mig a tudós búvár ijedtében bele nem kapaszkodik a vezető-sodronyba. Ennyi malheur képes megrendíteni a nagy lelket is. Gundibart megrendül, s megrendülése következtében puskát vesz — és kezdi lövöldözni a buzakazalokon táborozó verebeket. . . . Ugyan kérem, méltóztassanak kegyesen ítélni, szórakoztathat-e néhány leeső veréb egy embert, ki a „szabadesést11 tanulmányozta! Bizony nem! Gundibart eldobja a puskát, és felteszi magában, hogy gazdasága után lát. Látott is, de keserves látás volt az! A vetés kiszáradt, a réten nagyitó üveggel is bajos volna felfedezni egy egy fűszálat, a kukorica alig jött napvilágra, sietett megsárgulni, a repce együit kelt ki azon milliárdnyi bogárkával, mely két nap alatt megette még a szárát is. Gundibart elbusuija magát. Azon ember, ki elbnsulta magát, vagy fog egy zsineget, és követi Judás példáját, — vagy nagyot gondol. Gundibart nem az előbbit, hanem az utóbbit cselekszi meg. Cselédei, szomszédai mindnyájan a szárazság ellen panaszkodunk, pedig esőre nincs kilátás. Majd fog hát ő produkálni esőt ... ! E volt ama nagy gondolat. Néhány ezer forintja maradt még a mézeskalács árából . . . e nebányezer forint erejéig azonnal megrendelések repülnek szét a világ minden részébe. Párnap múlva egész waggou-sorok szállítják a tömérdek cifrábbnál cifrább kereket, csövet, hengert, csavart, szivattyút . . . Egy bunyeváe gépész vezetése mellett mintegy varázsütésre emelkednek az alkotmányok, és tátonganak az óriás kutak minden tábla-vetés közepén. Gundibart ragyogó arccal, tündöklő szemekkel figyeli a gyors haladást, s pártfogói hangon beszélget a gépészszel tanulmányairól, kísérleteiről. Elmondja, hogy régtü! óta ily gép-kolossz miatt virasztotta át éjeleit, vagy ha álmodott, ilyenről álmodott. Sok ideje már, hogy kifuudálta, megjavította azt — papíron, vagy képzeletben, de hiányzott a bátorság a kezdeményezéshez. Most azonban a szükség kényszeríti arra, hogy nevet hatatlanná tegye. A gépész — Schildkrot Izaiás — kegyelete® bámulattal hallgatja a landsmann kenetteljes szavait, s nagy küzdelem után bá or Ságot vesz megkérdeni : Mi akar hát abból tulajdonképen lenni ? Gundibart megsimitja homlokát, leveri szivarjáról a hamut, hálás tekintettel üdvözli az eget, gyönyörteijessel a gépet s fontossal a gépészt. — Ez, amice — mondja minden betűt megnyomva — örök- mozgony, mobile perpetuum. Úgy hiszem, hallott már róla mesélni ? Schildkrot bódolatteljesen emeli szemeit majd a landsmannra, majd a gépre, s távol van tőle azon bűnös gondolat, hogy: hátha az a sok cifra kerék majd valamiképen meg sem kezdi az örök mozgást. — Ugy e, amice, nagy gondolat, nagy eszme, nagy mtt! Pedig mily egyszerű! A 8zivatiyús-kút, vizfecskendő, és gőzmalom elemeiből van összepászoltatva. Egy három esztendős gyerek elbánhat vele. Csak a vízmedence szelepeit kell megtaszitani azzal a nyolcágú villával, akkor a medencéből ömlik a viz, a 8 lapátos kerek megindul, 40 darab fogas kerék for ogni kezd, a szivattyú ez által működésbe jö, és huzza fel a fluidnmot a vízmedencébe, mely innen a kerekek lapátjain át ismét a kútba ömlik ; — és húzza a vizet ab-
