Eger - hetilap, 1876

1876-08-03 / 31. szám

244 tanít^ javadalmát képező úgynevezett „malomszögi" kerttel, mely faiskolának minden tekintetben alkalmatos, elcserélhessék. Habár az úgynevezett malomszögi kert a megyei faiskolaügyi szabályrendeletben meghatározott területnél kisebb kiterjedésű, de mivel a célra egyedül alkalmatos s egyedül megszerezhető terület ; a közigazgatási szakosztály s a szolgabiró pártoló véleménye foly­tán : a kérelemnek hely adatik s a határozat jóváhagyatik, de e mellett egyszersmind a községi képviselőtestület utasittatik, hogy a faiskolának csere utján ekképen birtokába veendő malomszögi kertet ezen cim alatt: „községi faiskola" a község nevére telek- könyvileg kebeleztesse be, s annak a megyei faiskolaügyi szabály- rendelet s az ahoz mellékelt utasítás értelmében való körülkerítése s berendezése iránt haladéktalanéi tegye meg a szükséges intézke­déseket. Miről Bakta község képviselőtestülete, Kovács József szolga­biró utján, tudomás s miheztartás végett értesittetik. Györmegye közönségének f. é. februhár 7-én tartott közgyűlé­séből, a hagyatéki osztálytételeknek a királyi közjegyzők kezeiből vissza a bíróságok hatáskörébe leendő vitele iránt, a m. k. belügy­minisztériumhoz intézett felirata, a központi árvaszék véleményes jelentése folytán s az abban kifejtett indokoknál fogva, egyszerűen tudomásul vétetik ; egyszersmind azonban, ez alkalomból ugyancsak az árvaszék javaslata folytán, a m. k. belügyministeriumhoz föli rat intéztetik. Heti szemle. B. Simonyi keresk., és Percei Béla igazságügyi ministerek, hir szerint, közelebbről le fognak mondani. A képviselők mentelmi jogát egy törvényjavaslatban azzal szándékozik a kormány módosítani, hogy az országgyűlés szünete­lése alatt a mentelmi jog felfüggesztessék. Kassán és Gyulán a közös hadsereg és honvédség mintegy 6 hétre tervezett nagyobbszerü hadi gyakorlatokat fog e hó 15-én megkezdeni, melyeken, hir szerint, király ö felsége is részt veend. Klapka György, mint Sztambulból Írják, már megérkezett a török fővárosba. A nagyvezér, hir szerint, azzal bízta meg, hogy Widdintől kezdve Zvornikig tekintse meg a török hadállásokat, s gyűjtésben, s képes elmenni a világ végéig egy herbáért, egy muskáért. Gundibart beiebódult az ócska könyvekbe, melyekben kate- gorice van traktálva : hogyan lehet megcilálni az ördögöt, mikor járnak szénvonón a boszorkányok, mit képes eszközölni egy akasz­tott ember nyakáról levágott kötél. Ezeket is megunta, miután a szellem nem compareált, a bo­szorkányok nem táncoltak, és olynemü kötelet ez idő szerint drága prénzért sem szerezhetett. Előveszi a bibliotheca más nemű foliansait. Minden sornál uj alkalom a csodálkozásra ! Ámulva olvassa, hogy a targonca, káposztáshordó-csavar, fej­sze, vizfeC8kendö, fanyelű-bicska, mind meg annyi tudományos in­strumentum, s hogy a zsákot emelő napszámos valóságos physicus — tudtán kívül. Lázas türelmetlenséggel lapoz tovább, s tanulja becsülni Trip- tolemus találmányát, az ekét, — Pecetronét, a zablát, — Achatesét az acél, kovát,— Talusét a sarlót, — Aristeusét, a köptilést, — Ana- ximanderét, az órát, — Pilumnusét, a mozsarat, — Anachorsisét, a kétágú villát, — Sinonét, a tükröt, — és a többit. Vannak nők, lények, dolgok, melyek első percben visszataszí­tók, vagy legalább unalmasak, ha azonban kissé megismerkedtünk velük, nem élhetünk nélkülök. Ilyen a physica. Rosskalb Gundibart belevész afoliansokba, s nem sokára ezu­tán kedvet kap a praxishoz is. Megkisérlette utánozni Albertus Magnus és Baco Robert ön­magától mozgó emberét, Droz fuvolázó juhászát, Kempelen shachját- szóját, . . Korunkban igaz, hogy kaphatunk szaladó egeret 1 írtért, „pa­pát,“ „mamát" kiáltozó, nyafogó babát, mely a szemét is forgatja ráadásul, 3—4 forintért, de Gundibartnak nem 1, hanem 3—4000 ft. árán sem sikerült a kísérlet. A nagylelkek nem csüggednek. Gundibart e tekintetben nagyléleknek mutatkozott. tegyen kimerő jelentést a háború jövendő esélyeiről. Klapka még a múlt hó végén elindult e szemle-utjára. Kaszapinovics Svetozár ügyvéd, ki Miletics elfogatása óta az omladina vezérszerepét vette át. jul. hó 29-én Pancsován elfogatott s Budapestre kisértetett. Házmotozás alkalmával több titkos iratot foglaltak le, melyek nyomán, állítólag, még több elfogitás is fog eszközöltetni. A bécsi katonai földrajzi intézetnél Oroszország ezer, Angol ország ötszáz példány térképet rendelt meg Törökország éjszaki tar­tományairól. A keleti csatatérről érkezett legújabb hírek sze­rint a montenegróiak Vrbica mellett a törököket keményen meg­verték. Az ozmánok ugyanis két hadoszlopban támadták meg az ösz- szeszoritott montenegrói sereget, s azt két tűz közé akarták szorítani. De a kocka fordult s az ozmánok rendetlen futásnak eredtek. E csa­tában egy Osman nevű pasa is a montenegróiak kezeibe került, ki állítólag nem más, mint egy Farkas, tulajdonkép Wolf nevű pesti születésű 49-iki honvédtiszf, ki Törökországba menekült s az ottani hadseregben hadi szolgálatba lépett. A legújabb tudósítások szerint a török seregek Nisnél a táma­dást három hadoszlopban múlt hó 29 és 30 án megkezdték. Való­színűleg ez egyike lesz ama döntő csatáknak, melyekre a törökök oly régen készülnek. Oroszország folyvást feszitett erővel támogatja a szerbeket. Újabban ismét tetemes összegek gyüjtettek számukra, s önkéntes csapatok is erősítik a szerb hadsereget, mig orosz katonai tekinté­lyek mennek a szerb táborba, hogy ott a hadműveleteket vezessék. Mindezek dacára Szerbiában nagy a levertség. A nemzet kifáradt a harcban. A főváros helyzete kétségbeesett s fenyegetöleg köve­teli a háború befejezését. Hir szerint Szerbia békét fog kérői a por­tától; Risztics már el is utazott a főhadiszállásra, hogy a tervezett békeajánlatokat a fejedelemnek bemutassa. Risztics közvetlenül a török fővezérrel Abdul Kérimmel akar alkuba bocsátkozni. Törökország ismét trónváltozásnak néz eléje. V. Murad, az uj szultán, ki már trónralépte előtt beteges volt, az utólsó két hó eseményei által oly sokat szenvedet egészségében, hogy már néhány hét óta súlyos agybántalom jelei mutatkoznak rajta. Az utóbbi idők­ben sajátságos hírek keringtek a szultán bajáról. Némelyek azt ál­3—40UO frt kárba veszett, de mi ez egy urnák! Rongyos 3—400 köböl búza értéke — egyéb semmi ! Én, aki csak oly barátja maradtam a gazdag Rosskalb Guudi- bartnak, (becsülöm benne, hogy nem sietett nevét Paripássy, vagy Borjufyra magyarositani, mint egy időben siettek a magyarok jó hangzású magyar neveiket megnémetesiteni !) mint voltam a szegény Rosskalb Gundibart számfölötti-segédszolgabirói-helyettestollnok- nak, tehetségem szerint dehonestáltam e passiót. Elmondtam neki, hogy az ö költsége mind bolondság, mert kiveti a pénzt, megszerzi az anyagot, de hiányzik a — spiritusz. Azt mondta rá, hogy semmit sem szólott. Megjövendöltem neki, hogy pár év múlva elmenne még szám- fölötti-ministeri-dijtalan helyettes gyakornoknak is. . . Tusnelda (kire akkor már formaliter aprehendáltam, mert kez- dém érezni lábaimon a vele áttáncolt órák utópiáit) hálás szemeket sütöget rám, s megtraktál olyan aludttejjel, melyért meghalna a svájci, s melytől meghalna a német. Minden ékesszólásom kárba vesz. Gundibart megkapta a tudománymaniát, melyet csak a tönk- rejutás gyógyít meg egy gazdag embernél, — melyet sokszor az éhség idéz elő egy szegény embernél. . . . Azaz képes volna még meggyógyítani egy tapintatos nő is, de Tusnelda nem volt tapintatos nő csak akkor, midőn velem táncolt. A szegény Gundibart egész nagy háborút viselni kénytelen otthon, — vájjon csoda-e, ha oda menekül, hol nem szekirozzák, — a laboratóriumba. Az önmozgonyok strickelnek. Egy sem sikerül. De vájjon melyik ember az, ki az első sikertelenség után des- perálna ? Az első nemsikerült kísérlet egy sarkantyút képez, mely roha­mosabb iramodásra késztet. Gundibart eszeveszettül belebonyolódik a tudományba. Szórja ki a pénzt, s vesz érte bádogot, fát, cserepet. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom