Eger - hetilap, 1876
1876-01-27 / 4. szám
4. szám. 1876. január 27-én. Előfizetési dij : Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám — 12 kr. EGEE. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadc fejébon minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért ló kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a Ijeenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széclienyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Az egri iparosok kérvénye. Az egri iparosok, f. hó 16-án tartott közgyűlésekből a kővetkező kérvényt intézték az országos képviselöbázhoz : Magas képviselöház ! Hazánknak, közgazdászai tekintetben, az elbukáshoz gyorsan közelgő hanyatlása, lehetetlen, hogy méltó aggodalomba ne ejtse a hazafit és minket, kik a végromláshoz legközelebb állunk, sorakozásra ne intsen, hogy tegyünk kísérletet a közelgő vész elhárítására addig, mig nem késő, s midőn erre legjobb alkalom mutatkozik. Bajainknak főforrása nem az elmúlt néhány mostoha év rósz termésében keresendő. Igaz, hogy ez is nagy mértékben j rult elszegényedésünkhöz ; de bizonyos az, hogy ma már tisztán földter- méki productiókkal államot virágzóvá tenni nem lehat: erre kivá- lólag az ipar és kereskedelem lévén hivatva, mely épen hazánkban lenyűgözve, megbénítva, végvonaglásban vergődik. De hát miért van ez igy ? talán hivatás-, talán kitartás-, vágy- épen képzettséghiány az, mely e téren a külföldiekkel egyenlő lépésbeu haladni nem enged? Oh nem! számtalan esetben megmutatták kitűnő iparosaink, hogy műveik nem állanak a külföldiek mögött. A kitartásról azonban szó sem lehet ott, hol minden út el van zárva a forgalom elöl. Mostoha sorsunk s leginkább előbbi közös kormányok ellenséges irányzatai Ausztria gyarmatává sülyesztvén hazánkat, mig amaz, kedvező körülmények, — rendelkezésére álló minden segédeszközök, s főleg a hatalom támogatása mellett, megvető alapját mai előnyének, — addig mi, mint számkivetettek, csak tengödésre szorittatánk. És most, midőn törvényileg egyenjogú államfelekké szövetke* zénk, előbb megszerzett anyagi előnyeinél fogva Ausztria felvevé a gyámi szerepet, s a közös vámterület alkalmas védve alatt saját javára kiaknázza azt. És nekünk, ily hátrányainkkal, lehetetlen sza- badúlni nyűgeiből, mert hiányzanak eszközeink, s mindenekfölött hiányzik a pénz, mely hazánkból mindenfelé csak ki — de sehonnan be nem folyik. Odáig jutottunk már, hogy saját hazánkbeli vállalatoktól is el kell esnünk a külföldi vállalkozó mellett, mert hát ez otthon készült anyagaiból olcsóbb áron kiállíthatja a kivánt cikkeket, mint mi a tőlük vásárlovakból. És ha találkoznak egyesek, vagy társulatok, kik megkísérlik egy-egy gyár alapítása által lendületet adni iparunknak, ezeknek, a hatalmas külföldiek mellett, s az itthoni részvét hiányában, el kell bukniok, mielőtt még versenyképességűket kifejthetnék. Semmivel sem vigasztalóbb termény-kiviteli állapotunk. Naponkint tapasztaljuk, bogy azon piacokról, melyeken ezelőtt kivá- lólag szerepeltünk, más államok kedvezőbb és olcsóbb szállítási eszközeik s az érdekek ellenhatása folytán leszorittatunk. Mig itthon az iparos úgy, mint a kisebb földbirtokos, az eladósodás, az uzsora és a maholnap elviselhetlen adók súlya alatt roskadoz ! Itt nem egy részecskének, sem egy tömegnek, de a nemzet zömének, a közép osztálynak lét, — vagy nem lét kérdése forog fenn, — mely ha megdtil, természetszerűleg maga után vonja a romlást, miként Meneniusz Agrippának a római néphez intézett találó meséjében, a tápláléknak a gyomortól való megvonása a többi testrészek ellankadását. A magas képviselöházhoz az ország minden részeiből: megyéktől, városoktól, gizdaságiés ipar-tesiUletektől benyújtott kérvényekben, úgy a napi sajtóban szabatosan, meggyözödésszülte érvekkel támogatva előadattak e bajaink s jeleztettek azon eszközök, melyek által hazánk romlását elháríthatni remélhetjük. Újabb érvek keresése legalább is fölösleges szószaporitás és a magas képviselöház drága idejének elrablása volna. Azért mi, Eger város átalános ipartársulata és összes iparos testületéi, számra 700 adófizető polgár, hozzájárulván az „Országos magyar nemzetgazdasági 100-as bizottság,11 a „szegedi ipartársulat11 és a „szegedi iparos kör11 kérvényeihez, egyszerűen, elősoroljuk azon módokat, melyeket hazánk javára, lelkünk legbensöbb meggyőződése szerint, szükségeseknek tartunk, u. m. 1) Az önálló magyar nemzeti jegybank felállítását. 2) Az önálló külön vámterület létesítését. 3) Az ipartörvényeknek, az országos ipar-egyesület legújabb) javaslata alapján leendő módosítását. 4) Az ipar, kereskedelmi és mezőgazdászati szakoktatás célszerű megoldását. 5) Az országos áldozattal kiépült vasutak jövedelmezőbbé tételét, a köz — és országutak szorgalmasabb építését s ezek — valamint a parlag földek befásitását. 6) Az öntöző és hajókázható csatornáknak, ott, hol ez mezőgazdászán tekintetben okvetlenül szükséges, újra ásatását. 7) Az elvesztett keleti piacoknak, az ipar és kereskedelem itthoni fejlesztése és consulátusok felállítása által leendő visszaszerzését. 8) Az iparosok, kereskedők és kisbirtokosokra, a tisztviselők, houorátiorok, tőkepénzesek és nagybirtokosok adójához képest aránytalanul felosztott jövedelmi adók arányosítását. Melyeket, mint részben hazánk léteiének s önállóságának föltételeit, — részben haládási, közgazdászai és egyenlő teherviselési kellékeit, — midőn közjavunk érdekében sürgősen érvényesíttetni kérnök, maradtunk a magas képviselöház iránt bizalomteljes honfiúi tisztelettel. Egerben, 1876-ki jan. 16-án tartott közös gyűlésünkből. Az egri összes iparosok nevében : Urményi Antal, m. k. Énekes Gusztáv, m. k. az egri ált. ipartársulat elnöke. az egri ált. ipartársulat jegyzője. Közigazgatásunk rendszeresítésének szüksége hazánkban. Polgárisuk országokról olvasván az állami belső háztartásról irt munkákat, milyenek : Vivien, Mohi, Robert, Gneist és Stein Lőrinc tanulságos elucubratioi, csak akkor látjuk, mily nagyon is primitív állapotban van még a mi egész közigazgatási rendszerünk. Pedig az államigazgatási tudomány, a közigazgatás fontosságának ismerete s tüzetes!) művelésének szüksége korunkban és körülményeink között, minden kétségen kivtil áll s bővebb bizonyításra nem is szorul. Előfeltétele ugyanis e tanszak minden publicis- ticus műveltségnek; a jogász, a törvényhozó, a tisztviselő s az állam- férfiú szakképzettségének, sőt, az önkormányzat adott jogánál fogva, még magának a statuspolgári köz- és hivatásszerű kötelesség betölhetésének is. Erős meggyőződésévé vált már korunkban mindenkinek : miszerint elérkezett az idő, hogy a közigazgatás nagy föladványai, a központi és vidéki administratío, az önkormányzat és a község, szervezés, az állambizottság és a culturpolicia, az egyházi ügyek és valláserkölcsi intézmények helyes kormányzati rendezésének és alakításának égető kérdései, ugyanazon figyelemre és műgondra
