Eger - hetilap, 1876
1876-07-20 / 29. szám
227 külön a hölgyek s külön a férfiak számára minden lépten-nyomon jégbe hütött viz, mosdó eszközök, kényelmes pihenő helyek kínálkoznak, még a hangverseny-téren is in gyen, minden díj nélkül, mig Becsben, mint tudjuk, ezekért mindenütt kizsarolták a közönséget, s a Mozarttéren, zene alkalmával, az ülőhelyért 40 krt fizettünk. A philadelphiai vilártárlat egészben véve nem egyéb, mint egy óriási iskola, melynek egyes részeiben még a legavatottabb szakember is gazdag tanulmányforrásokra akad. Sép ezért ne várja tőlem senki, hogy a tárlat részletes leírását adjam. Polyhistori tudomány, s foliansok kellenének ahhoz. írok tehát, egyszerűn, tehetségemhez képest azokról, mik reám legközvetlenebb benyomást gyakoroltak. A fő-épület (Main Building) nem oly imposans ugyan, mint a bécsi Roíunde, de annál tartaiomdusabb. Már itt mindjárt minden valamire való nemzet képviselve van ipara által. Legnevezetesebbek itt Anglia, Irland, Orosz-, Spanyol-, Franciaország s végre Ausztria-Magyarország kiállított tárgyai. Itt találjuk hazánkból a Fischer-féle herendi porcellán-gyár gyönyörű edényeit. Beszélik, hogy a gyártulajdonosok, miután ilzletök hazánkban nem fizeti ki magát, az újvilágba szándékoznak átköltözni. Továbbá pompás keztyügyártmányokaí Pécsről és Feiérvárról, a Thontestvérek szék- gyártmányait, üveget és porcellánt Csehországból, bőr- pipere- és tájt-tárgyakat Bécsböl stb. Angolország , mint mindenütt, úgy itt is kiemelkedett nagyszerű porcellán-, pipere , órás-és ékszer-gyártmányaival. De valóban feltűnő, hogy Oroszország erősen versenyez vele, mert arany- s ezüst-ékszerekben oly gazdagságot, csínt, és elegantiát egy ország kiállításában sem találni, mint Oroszországéban. Rendkivül feltűnők ebben különösen az ezüstszobrok, melyek valóban dicsőségére válnak az orosz művészetnek ; úgy szintén a malacbit-tárgyak. Kiválók ezek közt egy 6500 dollár értékű malachit kandalló , több pompás malachit-asztal, bőrök és sztícsbeimék. A spanyol kiállítási tárgyak közt kiemelkednek az aranyhímzésű bársony- és selyemszövetek. Franciaország is bámulatra méltó főleg a selyemiparban, bútorokban, de általán mindenben ugyannyira, hogy az ember e rendbiviil magasra fejlett, s rop- pant gazdag ipart bámulva-, alig képes elhinni, hogy ez ország pár év előtt csaknem tönkre tétetett. Olaszországról, — bár itt, a főcsarnokban is látni remek filikivül semmi bajok nem történt. Első gondja volt aztán az ablakokat, ajtókat kinyitni, bogy a fulasztó kéngőztől megszabaduljanak. — Richárd abbé^ emlit egy nőt, ki Bourgogneban egy dombon épült kastélyban lakott s többször látta a villámot beütni lakába, sőt különböző nagyságú szikrák ruháira is tapadtak, a nélkül, hogy azt meggyujtolták volra. Egy Ízben karján és combjain szürke foltokat hagyott hátra. A villám e nőt csodálatosan több Ízben megkímélte, s mint ffiondá, vele mintegy megbarátkozott. — Arago szerint az emberek részint jó, részint rósz villany vezetők s a villám az állatokat inkább kedveli, — gyermekeket ritkábban csap agyon, mint felnőtteket. — 1715-ben közel Tourshoz a noirmontiers-i apátság istállójába csapott a villám és huszonkét lovat agyonütött, a nélkül, bogy legkevesebbet ártott volna a szerzeteseknek , kiket ebédlésök közben látogatott meg, de százötven üveg borukat mégis elpusztított. 1781-ben aprii 12. d’Aussac, de Gontran és de Lavailongue lóháton utaztak, a villám közéjök sújtott, a három ló kidtilt s a lovagok közlil csak d' Aussac maradt halva. Lehetne példákat felhoznunk a közéletből, a mennyiben kocsin utazókkal vagy csikósokkal gyakran történt már, bogy a lovakat lesújtotta a villáin, mig az embereknek semmi bajok sem lett. A mi az elövigyázati rendszabályokat illeti, melyeket az ember — eltekintve a villámhárítók által nyújtott védelmet — személyét illetőleg különböző körülmény közt követhet, hogy magát a villámütéstöl biztosítsa : ezek mintegy magából a villany hatásának törvényéből következnek. Átaiában azon alapulnak, hogy különösen az ércnemti tárgyakat, magas, nedves testeket, mint jó vezetőket kerüljük. Azért is ne meneküljünk valamely magánosán álló fa alá, óvakodjunk azonban szabad téren maradni, hol az ember a széles terület legnagyobb tárgyát képezné. Legjobb ily esetben valamely magas fa közelében mintegy 50—100 lépésre tartózkodni. Többször tapasztalták már, hogy ily távolban levő élöfákba becsapott a villám, a nélkül, hogy az ijedtségen kívül más kárt tett volna a tőle nem nagy távolban álló emberekben. Továbbá nem kell erősen futni, bogy a kigőzölgést ne növeljük ; némelyek kiváltképen óva figyelmeztetnek arra is, hogy égiháború alkalmával ne menjünk szél ellenében. Ha az ember házak közelében, tehát városban van, grán-ékszereit — csak később fogok, illetékes helyén, bővebben szólani. A kis Svájc bizony túl tett a nagy Németországon, bár ez utóbbinak szintén megtekintésre méltók kivált porcellán-gyártmá- nyai; de bármennyire bámulója legyen valaki a németek nagy fér- fiainak, a tömérdek aile Willem-, Bismark- és Moltke-szobrokba elvégre is bélé csömörük. — Svájc technikai, physikai, s astronomiai műszereinek nagyszerű kiállítása valóban páratlan tanulmányt nyújt a szakembernek; emellett azonban szintén nem utolsók ékszertárgyai sem, s főleg kiválnak órái, melyek közt általán felkölti a figyelmet egy arany gyűrű, melynek ékkövét egy pompás miniature-remontoir óra képezi! Szinte vágyódik az ember ujjára! — Végül nem lehet említés nélkül hagynom a Main BaildiDg középpontján felállított óriási orgonát, melyen naponta 12—1 óráig, — többször remek kardalokkal fűszerezett nagyszerű hangversenyeket élvezünk. (^Folytatjuk.) Griinbaum Ignác. Levelezés. Tisza-Szőllő8.1876. julius 12. T. szerkesztő ur ! Heves megye 170—X VI. 876. szám alatti határozata a többek közt azt mondja: „a vásártartó városok és községek eltiltatnak ezen a törvénynyel ellenkező dij (t. i. vékapénz) szedésének gyakorlatától, és megyeszerte közzé tétetni rendeltetik, bogy hectoliter vagy más mértékdij csakis attól vehető, ki önként, saját használatára vált valami mértéket, a város vagy község hitelesített készletéből, de arra, hogy mértéket váltson, senkisem kötelezhető, sem hectoliter vagy más cimen senkitől más dij, mint a vásár-vámszedési árszabáiyzatban megállapittatott, nem vehető.“ Történt pedig folyó hó 7-én az egri vásártéren, hogy engem, a ki búzaeladással foglalkoztam ott, felszólított egy fiatal ember, hogy fizessek 10 krajcár vékapénzt, de nem csak felszólított, hanem, miután — a hivatott számú megyei rendeletet tartva magam elé paizsul — a 10 krajcár vékapénz megfizetését megtagadtam, tisztességesen meg is zálogolt, s zálogomat csak akkor adta vissza egy pár óra múlva, mikor én — bepanaszlására rá nem érvén — neki 10 krajcárját megfizettem. Mintegy 50 darab jámbor gabonaáruk társam, bár velem együtt egy sem hozatott mértéket a nagyakkor az utca közepén csöndesen menjen. Szobában kerülje az ember a falusi s különösen érétátgyák szomszédságát, valamint a kéményeket is, s ha csak lehet, minden gőztől ment helyre vonuljon. Átaiában pedig tegyünk félre minden nagy aggodalmát s félelmet, mert szerencsénkre ritkán üt le a villám s veszélye nem oly nagÿ, mint sóban képzelik, s tekintetbe kell vennünk ama nagy jótékonyságot, melyet a nagyszerű tünemény üdítő hatásával áraszt ágyaz állati, mint a növényéletre, s az egész természetre. A legjobb védelmet nyújtja mindenesetre a jó villámhárítóval ellátott ház, mig a hibásan fölszerelt villámhárítók inkább növelik a veszélyt, a helyett, hogy kevesbitenék, vagy egészen elhárítanák. A feszült villanyosság a legrövidebb ulat keresi a földbe s inkább átugrik, mintsem hogy valamely hosszú', de máskép jó vezetőt kövessen. Azért is a villámvezetö rudat, amennyire lehet, egyenesen kell a földbe vinni, nem pedig tekervényes kitérésekkel s elhajlásokkal. De föltétlenül szükséges , hogy a vezető rúd az épületnek egész födélgerincén végigmenjen, rozsda által sehol meg ne sza- kasztassék (mire nézve befestendő), s hogy vége annyira sülyesztes- sék a földbe, hogy nedves réteggel, vagy a mi legjobb : vizforrással bozassék összeköttetésbe. Már maga Franklin utalt e szükségességre, s például egy lőporraktár villámhárítójának minden vezető rudja számára kutat ásatott, melyekbe a rudak három méternyire nyúltak a vízbe. Figyelembe veendő végre még az is, hogy az épületekbe vitt gáz- és vízvezetéki (vagy egyéb) csövek nagyon változtathatják a villámhárító sikeres hatását, amennyiben közelebbi tapasztalatok megmutatták, hogy az ily épületek védve vannak ugyan a köznyelven úgynevezett hideg vagy száraz villámok romboló hatásai ellen, de annál inkább ki vannak téve a beütött villám gyújtó erejének. Nagyon ajánlatos azért is, hogy fönebbi csövekkel ellátott épületek villámhárítói nagy gonddal készíttessenek, s a jóvezejő fémrudak az épületen kivül sülyesztessenek el. Milesz B. *
