Eger - hetilap, 1876
1876-07-06 / 27. szám
212 csata Í3 megvolt már s a törökök részére dőlt el ; ezek bevették a zaic8ari sáncokat s a szerbek két ezer embert vesztettek. Hirfüzér. * (jÉrsek ö nméltósága) a fürdő használata végett, f. hó 4-én Marienbadba utazott, s körülbelül csak jövő hó elején fog városunkba visszatérni. * ( Vasúti baleset?) F. jul. hó 1-én a miskolc-pesti vonalon, Ludas és V.-Györk között, a 17. sz. őrháznál a vonat egy ősz paraszt embert elsodort. A szerencsétlen az őr helyett a szekérutat akarta elzárni, s közvetlen a vonat előtt ugrott volna a síneken keresztül, de nem volt elég gyors, a vonat elütötte, s azonnal szörnyet halt. Hulláját a vonat fölvette s a legközelebbi állomásra szállította. * (Az egri papnöveldébe) folyó évi julius hó 4-én tartott csőd- vizsga alkalmából következő ifjak vétettek fel: az első évi bittani tanfolyamra: Bukoveczky Sándor, a sáros pataki helv. vall. gyúrna- siumból. — A VIII. gymnas. osztályra : Gasparik János a nyitrai fő- gymnasiumból. — A VII. gymnas. osztályra: Dobóczky Gábor, Piacsek Béla, Szalay Gyula az egri főgymnasiumból ; Barcsák Mihály, Petheö János a gyöngyösi nagygymnasiumból ; Szabó Ferenc a kecskeméti-, Kalocsay Kálmán a jászberényi-, Csoltkó Pál, Tóth Gyula, Vass Imre a sátor-alja-ujhelyi főgymnasiumból. — Ossz. 12. * (Személyzeti) Karbuia Emil ónodi , Kende Károly demecseri lelkészekké neveztettek. — Kápláni minőségben pedig áthelyeztettek, részint pedig mint ujmisések kineveztettek következők: Góth Lajos Jász-Beréuybe; Stipula József Árokszállásra ; Petheö József Apátfalvára ; Miklósy Gyula ujmisés Szeut-Erzsébetre ; Zupkó Ágoston Gyöngyösre; Zsigray János Jász-Dósára ; Gallovich József ujmisés Gyöngyös-Halászra; Sturmanu Gyula Mezőkövesdre; Dan- derer Ferenc Egyekre ; Szmrecsányi Lajos Miskolczra; Veiszpek Géza Kápolnára ; Boda Vendel ujmisés Harsányra; Sebestény József Nagy-Kállóra ; Török István ujmisés Tisza-Nánára ; Sárossy Sándor Kis-Tállyára ; Petrovics Gyula ujmisés Rakomazra; Bartók István Domoszlóra; Zudar Sándor ujmisés Bogácsra; Less Lajos Szent-Istványra ; Mátyus István ujmisés Bodonyra ; Kontra Vazul ujmisés Mező-Tárkáuyra; Stészel László ujmisés Ecsédre ; Zsitt- nyán Alajos ujmisés Tarna-Szent-Miklósra. — Csont Béla szerpap pedig az egyházmegyehivatal tollnokává neveztetett. (Az egri uj casino) f. hó julius 1-töl, következő három évre újra alakulván, titkos szavazattal megválasztá tisztviselőit és választmányát. Á választás eredménye f. hó 2-án tartott közgyűlésben kihirdettetett. Elnök: Mossóczy János; alel nők: id. Sa- massa János és Blaschke Gyula; számvevő: Vavrik Sándor; szer gondnok: Katinszky Antal; pénztárnok: Fekete Fe- rencz ; könyvtárnok: Gretschy Gáspár; jegyzők: Babies Aladár, Jankovics Adolf, Volf Károly. Választmányi tagok : Albert Ferencz, Babies István, Bayer József, Barik István, Dombay Tádé, Fischer Imre, Frantz Alajos, Györgyényi Ignác, Ha- nák Sándor, Hubert János, Herdlicska Arnold, John, Kovacsóczy László, Légrády Vilmos, Luga László, Offenbach József, Piller József, Remenyik Kálmán, Répássy László, Sajósy Alajos, Schier Ferenc, Schőner Adolf, ifj. Samassa János, Tóth Mór, Úry József, Vavrik Bála, Vincze Ambró, Ürményi Antal, Zsasskovszky Endre, Zsendovici József. * (Gyászhir.) Városunk előkelőbb s kiterjedettebb családjainak egyikét a Szuhányi-Csiky családot súlyos veszteség érte. A gyászlap jelentése szerint : „Ury József jogtudor, hites, köz- és váltóügyvéd, gr. Károlyi György ö exja debrői urad. ügyésze, a maga és kiskorú gyermekei : Béla és Lajos, ugyszinte napája, Szuhányi Já- nosné, szül. Csi'ky Janka és ennek férje Szuhányi János, kir. törv- széki bíró, nemkülönben sógornői : Szuhányi Irma és Anna, végre a boldogultnak atyai nagynénje Kavinszky Erzsébet, özv. Eifried Ágostonné, valamint a többi rokonok nevében is a megmérhetetlen fájdalom lesújtó érzetével tudatja felejthetetlen kedves neje Ury J ó z s e f n é, szül. Kavinszky Vilmának 1876. évi jun. hó 29 én délután 3l/2 órakor élete 36-ik, boldog házassága 14-ik évében, mellhártyalob következtében, hosszas szenvedés után történt gyászos halálát.“ — A boldogultban a mélyen sújtott férj, ügyvédi karunk egyik kitűnő tagja a nők legjobbját, az árvák a leggyöngédebb s szeretetteljes anyát, müveit társasköreink egy kiválón tisztelt s szeretett tagot vesztett ! Hűit tetemei f. év jul. 1-én módosítása, s tökélyesitése, hol volnánk ma is? talán Munkácson, vagy még csak az Ural völgyében. Sokára fizetheti le a magyar nemzet háláját közelebbről Helmeczynek, — kit Szómetszinek neveztek el, — sa többi pályabősöktek." A „bús lantban" a hazafias fájdalom nehány megkapó hangjára akadunk; ilyen a többek közt az 1848. decemberben kelt: Jóslat. Nom vagyok ihlett próféta, De azt jósolnom van oka : „Asztalos ! csinálj koporsót, Egy egész nemzetnek valót, S ird rá vérbetükkel eztet: Itt fekszik a magyar nemzet!" E dal szintén átszármazott a népbe ; dallamát és versszakkal megtoldott szövegét közli: Bartalus (magyar népdalok I. köt. 90. L) Ennél méltóságosabb hangú a „Requiem a nagy halott fölött. 1850.“ Meg nem állbatjuk, hogy az akkor uralkodott kétségbeesés hü s megható kifejezését, mely csak az Istenbe és a jövőbe vetett erős hitben csillapult — habár csak részben ne idézzük: Requiem. Adj uram enyhet S nyugalmat. Requiem. Requiem a nagyhalottnak, Melynek nincs kegyelem ! Ármány ölé meg, nem hadúr Otet. és fiait. Most bilincseken aluszsza Halál bus álmait. Requiem. Uram adj neki Türelmes álmokat, Miglen jobbra intézed el A földi dolgokat. Másnál nem volt, legyen nálad Őneki kegyelem. Te vagy élet s halál ura Oh Isten ! Requiem. Igazán elemében azonban csak a „kedélyes lantban" látjuk szerzőt. Itt népiesb modorban, szabadon mozog és otthonos. Ebből egész sorát idézhetjük a jelesebb kedélyes és tréfás daloknak. Ilyenek az 1832-ben készült „Ellendal" (a „Nem úgy van már mint volt régen" kezdetű népdalra), ezt annak idején Pálffy egri kanonok két marok ezüsthuszassal jutalmazta meg brevi manu. Első versszaka igy hangzik : Úgy van biz a, mint volt régen : Csak az a nap süt az égen : Illatozik még a virág, Régi helyén áll a világ. Ilyen még a „pórlegény", ki azon töprenkedik: három kedvese közül melyiket vegye el ? Ilyen „Az ittas huszár" kivel forog a világ, és ki nagyon haragszik arra, ki a puskát feltalálta, hisz itt akard! Ott van továbbá „A részeges" „A tűnődő leány", ki azon töprenkedik, vájjon leány maradjon-e, vagy asszony iegyeu ? így is baj, úgy is jaj ! Legjelesebb azonban e nemben a „Patkóleves," (terjedelme miatt nem közölhetjük), Palkó huszár kvártélyba jön, hol nem látják szívesen, és hol állítólag még ebédet sem adhatnak, mert nincs. Palkó erre csak azt mondja : jó van, ha nincs, majd főzök én magamnak levest patkóból, csak vizet forraljanak. Az asz- szony bámulva nézi, egy kis vártatva kér Palkó egy kis sót, és igy tovább ; paprikát, hagymát, zsirt, kenyeret, mig a jó leves el nem készült. E huszárcsiny minden „Tréfás dalok" gyűjteményében megállhatja helyét. Satirának beválik a „fóti dal paródiá ja" (1844-ből a korteskedésre); hadd álljon itt egy szakasza: Testet éleszt és táplál a Lakoma: De a bortól kurjongat jól A koma; Érdek és bor két atyafi Kortesek! Ezek nélkül tisztujitás Nincs remek. Valamivel komolyabb hangúak a következők: „Vigasztalás", „Mi becses?"— a leánykánál nem a szépség, hanem az erény, a barátságban nem a név, hanem a jellem, a hazafiban nem a szó, hanem a tett stb. — és „Magyar tulajdonok", melyben felsorolva a Magyarnak tulajdonságait, ugyanarra az eredményre jut, melyre Petőfi, hogy : Már akárki mit beszél, Az mégis tagadhatlan : Széles e nagy világon Csak egy magyar nemzet van! Csakhogy Petőfi ezt sokkal költőiebben mondja el. Egészben véve nem is költő Orosz Ádám, hanem a jó magyar kedély hamisitlan tolmácsa, ki mint ilyen megérdemli az elolvasást ; egyik-másik verse fenn fogja tartani sokáig nevét, vagy névtelenül a a népben szájról szájra fog átszállani. Abafi Lajos.
