Eger - hetilap, 1876
1876-07-06 / 27. szám
XT. ér-folyam. 27. szám. 1876. julins 6-áu. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. t ft 30 kr. — 45 kr.- 12 kr. GER I Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstál 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikái s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön, Kiadó-hivatal : a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Oy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr A magyarországi adófizetők sorsa. Úgy látszik, hogy hazánkban is mindinkább azon visszás kormányzási fogalom emelkedik érvényre : miszerint az állam lakosai tulajdonképen azért léteznek, hogy minél több terhet viseljenek, ellet ben az állami életnek minél kevesebb előnyeit! s jóvoltát élvezhessék. Nálunk az adó-terhek tömege és sokfélesége egyátaljában nem áll arányban az állami élet által szolgáltatott jogvédelemmel, előnyökkel és az állami s társadalmi intézményektől előállított rendezkedések óvó hatásával, gyámolitó s élet, vagyon és jog- biztositó szolgálatával. Úgy látszik, miszerint nálunk is a végrehajtó-hatalomnak minden intézkedése arra van irányozva, hogy az adófajok minél inkább többiiljenek, drácoi szigorral felfokoztassanak s behajtassanak, — de hogy aztán azok fejében az államélet micsoda viszonszol- gálatban s előnyökben részesíti az adófizetőket ? erre minél kevesebb a gond és lelkiismeretes törekvés. Nagyban folytatott országos ámítás, s annak könnyelműen űzött országos után-fecsegése azon állítás: bogy hazánkban nagy a jogosulatlan adóhátralék, és az adózók adótartozásaikat nem tő- rekesznek befizetni. Azt merjük állítani, bogy az adózablatások miatt oly dühcsen berzenkedő török alattvalók épen nem fizetnek oly nagy s oly sok féle adót, mint Magyarország lakosai; és az adókat a török alattvalóktól sem hajtják be kérlelhetlenebb és zaklatóbb szigorral, mint nálunk. Tudnánk e tekintetben vérig lázitó számos példát sorolni elő. Több ízben elsoroltuk már: hogy Magyarország lakosainak hányféle direct és indirect adófajt kell kiteremteni, még akkor is, ba mint most van azon eset, hogy már öt éven át a lakosságnak legnagyobb kiterjedésű, sőt majdnem egyedüli élelmi forrása, a mezei gazdálkodás, minden évben folyvást kevesebb évi jövedelmet ad, mint a mennyi kiadást arra mulhat- lanul meg kell tenni évenkint, hogy igy a mezei gazdálkodásnál évenként szükségelt munkatétel meg ne szabadjon; s mindezen már több éven át folytatólagosan kipusztitólag tartó gazdálkodási deficit dacára, sőt legkisebb tekintet nélkül arra, — nemcsak szakadaté nul fokozott mennyiséggel kiróvatnak, de irgalmatlan executióval is behajtatnak a mindenféle direct és indirect adók; és mindazok kiteremthetése végett az adózóknak nagyon jelentékeny része mindinkább elmerittetik a rabló uzsora meglábolhatlan örvényeibe. Egész Európában nincs ország, a mely a- nyagi erejéhez képest oly roppant meny-' nyiségü direct adót fizetne, mint Magyarország. Lássuk az adatokat: 1874-ben tettek a direct adók : Poroszországban az államjövedelemnek 28% kát 65.500,000 frt. Bajorországban „ 13‘/2%-ot 9.101,000 „ Franciaországban „ 15%-kát 153.088,000 „ Nagy-Britaniában „ 10% „ 79.260,000 „ Olaszországban „ 28% „ 153.200,000 „ Ausztriában „ 23% „ 87.000,000 „ Magyarországban az 1874-ik évi zárszámadások szerint a rendes államjövedelmek bruttó 182.963,000 frtot, nettó 132 millió forintot tettek. Abból a bruttó direct adó 63.361,000 forint, vagyis a bruttó állambevételeknek 37%, a nettó bevételeknek pedig 51% százaléka volt. 1875- ben az adó ismét fokoztatott. 1876- ban még nagyobb arányú direct- és indirect-adók vettettek ki a m agyarországi adózókra, azok áldozatkészségére hivatkozva. Ilyen borzasztó arány nem létezik több Európában. , És mégis azon rémitö számok dacára, állandó refrain a pénzügyi exposékban : hogy a magyarországi adófizetők nem teljesítik kellőleg kötelességüket. Végül még a kővetkező egybehasonlitást igtatjuk ide: A direct- és indirect-adók fokozatos fejlődése Magyarországban s Ausztriában a következő eredményeket mutatja. Magyarországban: Direct-adó. Indirect-adó. 1868. 54.041,000 frt. 64.080,000 frt. 1870. 60.519,000 „ 69.458,000 „ 1874. 68.361,000 „ 75.071,000 „ Ausztriában : * Direct-adó. Indirect-adó. 1868. 74.029,000 frt. 164.291,000 írt. 1870. 82.097,000 „ 176.837,000 „ 1874. 87.620,000 „ 231.726,000 „ Tehát emelkedtek hat év alatt a direct-adók nálunk 26%-ka), Ausztriában 21%-kal, indirect-adók nálunk 19%-kal, Ausztriában 55%-kal. Nincs könnyebb, mint hangzatos frasisokat gyártani és azokat, ön és mások ámitgatása végett a világba szétrepitgetni s értéktelen s mulékony parlamenti röppentyűkként szikráztatui. Az is vajmi nagyon könnyű művelet: hogy a pártvezetők s a kormány mérvadó köreinek tagjai stb. a magok vagy kezükre dolgozó hü embereik, rokonaik vagy pártfogoltjaik számára, — az adózók „contojára“ különféle hivatalokat teremtenek, vagy azokkal foglaltatják ei a minél jobb fizetéssel megbélelt állami hivatalokat, vagy a ráfogva úgy nevezett kulturális állomásokat, bármily kevéssé legyen pénz és szükség az ilyen képzelt s közköltségen élődő culturális fényüzési bünvészekre ; vagy bármily kevéssé legyen képesítve a kegyelt vagy rokon egyén : a számára teremtett, vagy ne- potismusból, pajtáskodásból neki adományozott államhivatal feladatait betölteni. Természetes : hogy mindenfelé, úgy fent mint alant, főleg a megélhetés kérdése az irányadó, és az mozgat minden számítást mindenféle erőlködést. Hogy az állam jövedelmeit, az évek óta adó-executió kínzásaival bekényszeritett adókat milyen könnyedén költötték el eddigelé minden irányban, erről elég sok keserves tanulságot szolgáltatnak egyfelől a közös államkiadásokvó), másfelől a magyar állam kiadásairól összetákolt zárszámadások, a melyeket az illető számvevőszékek elég engedékenyen vizsgáltak át, és a delegátiók s országgyűlés még engedékenyebbiil láttak el végképen. Ilyen viszonyok s tényezők leverő visszahatása közepeit csodálkozhatni-e azon : ha a megélhetés kérdésének s nehéz feladatának napi gondjai miatt szinte a porig lenyomott, vérig zaklatott s az elbukásig kifárasztott, kiélt, kiéheztetett adózó tömeg mindinkább nehezen fizeti meg s nagyon nehezen képes kiteremteni az adót, mindinkább kevesebb lelkiismeretességet csinál az adó megfizetéséből; s mindinkább jajgat, boszanbodik s elkeseredik amiatt, hogy folyvást feljebb csigázza a kormány s a képviselőház az adók százalékait s azok uj meg uj fajait, habár az adóexecutió az ágybélinél, a molyette rozzant bútornál és vetőmagnál a „transferálásra" már nem talál egyebet. Ilyen, vérig zaklató műveletek s elkeserítő könyörtelenségek mellett, az „adózó nép áldozatkészségére" hivatkozni: valósággal gunytizés az elcsigázott adózó nép érzületével és lézengő hitvány állapotával.
