Eger - hetilap, 1876
1876-06-22 / 25. szám
194 egy népszínmű előadásához sem voltunk képesek egy valamire való polgári zenekart hamarjában összetákolni. A gyöngyösiek e dicséretes, s valóban követésre méltó, pél dányszerü eljárásukkal annyira meg vannak elégedve, hogy nem jut eszökbe egy cigánybaudának subventio utjáni föntartása. És mi, egriek, uraim! csak nem akarunk Gyöngyösnél hátrább állani. Mi, a székhely ! (Folytatjuk.) Egyleti élet. A Heves- és K.-Szolnokmegyei orvos-gyógyszerész egylet 1876 évi május hó 29-én Egerben tartott évi nagy gyűlésén felolvasott titkári jelentés. Tisztelt Nagygyűlés ! Mielőtt egyleti életünk több mozzanatait a lefolyt év alatt vázolnám, engedjék meg, ha kifejezést adok azon örömteljes érzésnek, mely keblemet eltölti, midőn egy rég óhajtott és sürgetett orvosi rendünket a legközelebbről érdeklő esemény végleges bekövetkeztére utalok ; mely esemény eddig oly siralmas helyzetben volt közegészségügyünket felvirágzásnak inditani hivatva van, s biztosítékul szolgál az egészségügy rendezése által az egész hazának javát, boldogságát előmozdíthatni. Ezen örvendetes esemény : az egészségügyi törvény szentesítése és ^kihirdetése, mely hogy Írott malaszt nem log maradni, a jó ügy érdekében hiuni akarjuk ! — Ámbár sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Budapesti „orvosi kör" által ezen törvényre, illetőleg annak egyes szakaszaira vonatkozó módositványok egyszerűen mellöztettek, ezen törvényt mégis, mint egészségügyünk felvirágzása napjának hajnalát és valósításának biztosítékát örömmel üdvözöljük. A lefolyt év folyamában az eddig szokásos gyakorlat szériát, egyletünk fő munkássága a gyűlésekben, s az ezen gyűlésekben tartott értekezések, eszmecserék, fontosabb indítványok létele és megvitatásában, a havi k órjárat megállapítása, kortörténetek leírása és megvitatásában — összpontosult. Történtek azonkívül nagyobb szabású, az egylet benső szellemi érdekeit képviselő nyilvánítások is, melyek, miDt p. o. az egylet által az orvosok luxus-adómentessége tárgyában az országgyűlés képviselöházához menesztett kérvény, az egri vágóhíd ügyében, valamint a bujakór elterjedését tárgyazó, az egylet által közzétett szakvélemény, hivatva vannak az egylet tekintélyét kifelé emelni, életképességét szilárdítani. Tekintélyének emelkedését Mustrálja, hogy a különböző minisztériumok által a megyei és Eger városi hatóság utján több Ízben : nevezetesen a philadelphiai orvosi oklevelek, az új méter rendszer szerinti gyógyszerárszabvány megszerzésére vonatkozó rendeietek, az új súlyrendszer szerint Írandó vényformákra vonatkozó határozatok, a polgári orvosok háború esetén teendő szolgálati viszonyait illető szabályrendeletek által az Egylet hivatalosan megkerestetett. — Ezenkívül az Egylet saját költségén az új súlyrendszer szerint, egy átszámítási táblázat készítését, illetőleg magyarra fordítását eszközölte, és azt minden egyes tagnak elküldötte ; egy „É v k ö n y v“ kiadását, melyben az értekezések jobbjai, az egylet története stb beufog- lalva leendenek — elrendelte, s azt a naggyülés tagjai között szétosztani határozta. Ezen „Évkönyvé re vonatkozólag nem hagyhatom emiités nélkül Dr. Szentkirályi és Horváth tagtárs urak áldozatkészségét, kik — az egyik 10 a másik 2 db cs. arany felajánlása által a nyomdai költség legnagyobb részbeni fedezését s így az Évkönyv kiadását is lehetségessé tették. Közbejött akadályok folytán az „Évkönyv/* a kitűzött időre nem készülhetvén el, az igazgató tanács beleegyezése folytán, annak kiadatása pár nappal elhalasztott s a t. tagtársaknak utólagosan fog megkiildetni. Havi gyűlés volt 10, február hóban a megjelent tagok csekély száma, május hóban á nagygyűlés miatt nem tartatván gyűlés. A gyűlések főtárgyát a havi kórjárat képezte, mely egész éven át a következő kórformákat tünteti föl: 1875. május hóban: A légzőszervek hurutja és lobja, sporadice kanyaró és Varicella. Júniusiján: Varicella gyomor és bélhurut. Júliusban : gyomor és bélhurut váltóláz. Augusztusban: ugyanaz. Szeptemberben: tiidölob, váltóláz sporadice: torokgyík. Októberben: légző szervek bu útja, béllob, vérhas, bujakór tömegesen. Novemberben: bujakór, orbánc, csúz. Decemberben: toro ilob és sporadice variolois. Januárban: légzőszervek hurutja lobja. Februárban : ugyanaz. Márciusban: ugyanaz és variolois. Ebbő! kifolyólag járványos és ragályos kórok ezea év folyamában nem jelentkeztek, s éghajlati viszonyainkhoz mérten leg-4 T Á R G Egy modern serenád. (Érzékeny história.) Meg ne ijedj, nyájas olvasó. Nem vezetlek az illatos legü Italia kék ege alá, a dal, a troubadourok bájos honába. Sem a képzelet merész szárnyain nem röpülünk át, pillanat alatt, elmúlt századokat, hogy szellemi tanúi legyünk egy középkori lovagregényes jelenetnek. Itt maradunk szépecskén, vig Egerben, s a próza jelen ephemer, unalmas életjeleneteiből kiszemelünk egy költői, modern idylii jeleuetet, s elmondjuk azt az illetők örömére, s az olvasók gyönyörűségére. Az 1876. év május hava gyönyörűn beköszöntő napjainak negyediké még nem múlt el, hogy az ötödiknek adjon helyet. A szellemek órája még nem kondult meg. A nagy templom tornyán a bakter csak kettőt sipolt, félóra volt hátra, s igy nem tarthattam, hogy valamelyik istenben boldogult — hitelezőm föltámadt szellemével találkozom. Egy estélyről jőve,_ csöndesen ballagtam a Széchenyi utcán hazafelé. Az éj kedves királynője, a hold szelid képe nyájasan tekintett le a csillagok seregéből, s halvány fénynyel világitá be utamat. Körülöttem mogorva falak, bezárt ablakredők, a házak sötét, faD- tastikus árnyai, és — siri csend! Nem csuda, ha elmerengve, ábrándokba merülve, halk léptekkel ballagtam tova utamon. Egyszerre a távolból közeledő zaj vert föl merengésemből. A lárma mind élénkebb lön, s nem sokára a közelgő sötét csoportból az egyes alakok körvonalait, s a kiáltások hangjait mindinkább ki lehetett vennem. Két fiatal ember jött egymás nyakába csimpaszkodva. Utánok rendetlen csoportoau ötödfél cigány zenész bandukolt, elül a primás, klárinétos és brácsás ; utánok az öreg brugós és a sánta cimbalmos. — E két fiatal ember — gondolám — bizonyosan az egri A. „jeunesse d’orée" tagjai közöl való, s most éji zenét akar „csapni" valami bájos alvó angyalnak. Nem csalódtam. Minden előzmény s kellék meg volt egy modern serenád rendezéséhez. Mert, hát, az igaz, hogy igen szép és nemes dolog volt az a hősies, regényes középkorban, bogy a költő-troubadour, a dalnok lovag, a béke szelid napjaiban, gyilkoló fegyverét leöltve, hegedöt, lantot vön kezébe, s szép holdvilágos estén imádott hölgye lakának erkélye alatt, lombok árnyába rejtőzve, lélekemelő hangokon zengé el önalkotta versekben szive magasztosult érzelmeit. De ez ma már ócskaság, kiment divatból. A lant, a hárfa izetlen cincogó szerszám Paki cigány szívhez szóló nyirettyűje, Misu idegrázó klarinétja, s Bübü more hatalmas brugója mellett. Mai napság egy takaros és világraszóló esti zenének más módját tartja divatosnak a modern lovagi etiquette. Ma gitárral, hármónikával, csak a borbély, meg a mesterlegény kornyikál kedvesének. Az igazi éji zenéhez cigány kell, még pedig a javából. Azaz, hogy olyan, amilyen vau, az is olcsó. Elég, ha fülbe tudja húzni, s ismeri kedvenc nótánkat. Azelőtt az imádott hölgy csak sejté az éji dalnok kilétét. Most a „nassám“-nak nemcsak, de az egész utcának tudni kell, hogy ki az a derék fiú, ki x—y. kisasszonynak ez éjjel oly szivreható éji zenét adott. Ehhez pedig mindenekelőtt „kurázsi" szükséges. A kurázsit pedig megadja egy-két liter lőre-vinkó a javából a „Lakatnál" vagy a „Disznófőnél." Ha tehát valaki serenádot akar rendezni: első teendője, hogy, miikifejezés szerint: jól „bekáföljön" nemes bátorság céljából. De térjünk a dologra. A csoport mindegyre közeledett. Az ölelkező, csapatvezér - ifjak egyike hallgatag, feszes léptekkel, erős karokkal tartá a másikat, kinek léptei ingen ingadoztak, kalapja meglehetősen félre volt 1
