Eger - hetilap, 1876
1876-06-01 / 22. szám
170 Nemzeti irodalmunk. Korunk, viszonyaink hatalmasan intő szózata, hogy mélyen betekintsünk az anyagi s szellemi mozgalmakba, kutassuk az azokban uralkodó eszméket és irányokat, fedezgessttk fel e tekintetben a hiányokat, s ébreszszük gondolkozásra a közönséget. Minden kornak sok tenni valója van e téren, mert minden kor hiányosságot hord magán, de nekünk legtöbb a tenni valónk! A közönség legelső, legnagyobb s legfontosabb körét képezi a nemzet. Vannak egyes emberek, kik azt gondolják, hogy jövőben a nemzeti érdek háttérbe szorul a cosmopolitikai és anyagi érdek elöl. Ez soha sem fog megtörténni oly népnél, mely hosszú életre van hivatva. Mint minden önállót, a nemzetet is úgy kell tekintenünk, mint például egy élő emberi testet. Minden egyes tag lényeges rész abban, s minden egyes résznek ki vau szabva a maga munkája. Ha csak egy ember is nem teljesiti nemzete iránti kötelességeit, árt az egésznek. És ha mi a nemzet iránti kötelességeinket pontosan teljesítjük, saját magunknak használunk az által, mert a nemzet jóléte az egyes polgárok jólétében nyilatkozik. „Hol bölcs törvények s szabad institutio védelme alatt a műveltség minden virága erőteljesen fejlődik, ott a békés versenyben, a szellem egyik törekvése nem fog károsan hatni a másikra. Mindenik meghozza a nemzet számára saját külön fajú gyümölcseit ; egyik a táplálókat, melyek az embernek jólétet nyújtanak, másik a teremtő képzelem gyümölcseit, melyek maradandóbbak, mint maga a jólét, s a késő világ előtt is hirdetik a népek dicső hírnevét." Ezt mondja a természet legnagyobb magyarázója: Humboldt. Hanem úgy hiszszük, nine? már magyar ember, ki ezen eszmékben tétováznék, elismeri azt mindenki, hogy élete a nemzet életével szorosan, lényegesen össze van kapcsolva s hogy a nemzet javának előmozdítása minden hazafinak legszentebb s legszükségesebb kötelessége. Jelen pillanatban nincs előnyösebb a nemzetiség kérdésénél. Nemzetiségünk pedig mi által sem szilárdulható biztosabban, mint az irodalom által.| A nemzetnek szellemi s anyagi jóléte, nemesebb büszkesége, leginkább saját irodalmában áll. Minden nemzetnek ez kölcsönöz legnagyobb fényt, méltóságot ; ebben öszpontosul szellemi ereje, lelkes akarata. „A lélek elevenít", szabad akaratában istenitve találja magát; „a betű öl“ a lomha test földhöz köti önérdekes vágyait. Irodalmunk nemzetitégünknek azon magva, melyben szellemünk, jellemünk tökélyesbülése pályáját megfutni hivatott. Az irodalom a nemzetélet ama szép virága, zamatos gyümölcse s életerejét rejtő magva, melyben a nemzet szelleme, él és működik még akkor is, midőn a test elgyengült, elhalt, elenyészett. A hatalmas, görög és romai népek nincsenek többé: évezredek előtt elhalt és elenyészett a nemzettest; de még ma is él köztünk ennek lelke, beszéljük nyelvét, ismerjük minden nemesb érzelmeit, gondolatait és cselekvényeit, mintha még mindnyája élne. Kölcsönösen táplálkozik egymásból a nemzetiség és irodalom, mint a növény és állatélet. Nem léphet elő egyik a másik nélkül. Nem létezhetik önmagában egyik, midőn megvonta segélyét a másik. Az irodalom hivatása, hogy vezesse önjobblétének mások ártalma nélküli műveleteiben a nemzetiséget. Minden nemzet haladását vagy sülyedését saját irodalmából ítélik meg. És helyesen, mert a nemzet jellegét ez leghívebben képviseli, s visszatükrözi ! Melyik nemzet vagy egyén már az, ki szellemi, anyagi jólétre, nemzeti büszkeségre, mások előtti elismerésre nem óhajtana jutni, ki nemzetének annyi szenvedéssel szerzett ősi szokásait, nemzetiségét a világ előtt eredeti fényében feltüntetni ne szeretné. Hiszen a nemzet sorsa, jövője, boldogsága vagy boldogtalansága ezektől függ. Jaj azon nemzetnek, mely irodalmában megszűnt élni, nyomtalanul enyészik az el a nemzetek történetének könyvében ; emléktelenül az utókor ajakán és szivében. Halhatla- nul csak a szellem marad meg; ez van biztosítva, a test halandó, s a többi földdel elvegyül. Viseljük azért szivünkön saját irodalmunk szent ügyét, vagy hazánk koszorús költőjével: „Irtsd a gonoszt: a jót neveld, védd. Szent célon függjön a szived, elméd." Nem csodálhatjuk, ha oly országban, hol egy bizonyos alakban kifejlett rend a beligazgatási ügyekbe a nép eszének s cselekvőségének csak közvetített, s az államkormány közegeitől függő befolyásra enged tért, oly meleg érdekeltség nem fejlődhetik ki minden a közjóra s átalános műveltségre vezető intézmények létrehozásában, de nálunk, a hol a polgárok egy magasb éretséget feltételező autonómiával birnak, s hol a hon lakosai képesek felfogni a közér4 T A R C A. Tavasz-dal. Dalt Írjak e lapra, édes hangzású dalt, Melyet az ébredő tavasz bája sugalt? Ébredő tavaszban, most nyíló lelkednek — Én ébredő tavasz — örömiről zengjek?! Elhangzanék dalom, visszhang nélkül, gyengén . . . Mit egész tavasz zeng, én azt minek zengném? Halld : az egész minden dallá olvadt, s benne Mintha maga lelked, s minden róla zengne ! Nem, — e dal sem teljes ! — És te eljösz, lányka, Hogy életet hozz a természet dalába ; Eljösz, — s virág, szellő, minden hallgat téged, — Eljösz tanítani a fülemüléket! V—y. Magyar-osztrák Történelmi naptár. Közli : Kürthy Jené. 1- én. Bécsben „Verbruderung" alakul a kormány rendeletéi ellen 1848. Az interventiot közzéteszi a camarilla. 1849. 2- án. Görgey ostromolni kezdi Budát. 1849. 3- án. A rákosi országgyűlés kimondja, hogy a derék hadat maga a király vezesse 1526. 4- én. Oroszország Ausztriának hadat üzen 1819. 5- én. Mária Terézia alapítja a sz. István rendet 1763. ("fi. Napoleon 1821.) 6- án. II. József Magyarországban a németet hivatalos nyelvvé teszi 1784. Született Bercsényi Dániel 1780. 7- én. A magyar kórmány beszedi a fegyvereket;— Perczel győz Jarkovácz és Usdinnál 1849. 8- án. Báró Sina (a lánchíd-vállalat feje) a szerződött 97 használati évből 10-et elengedett. 1840. — Pancsova bevétele véget vet a rác lázadásnak 1849. — Meghalt Teleky László gr. 1861. 9- én. Caraffa szerződése Erdélylyel, 1688. — Janku elfoglalja Abrudbányát 1849. 10- én. Soliman II. hadjárata Magyarország ellen 1529. — Le- derer macskazenét kap Pesten. 1848. 11 én. Mária Terézia fogadja a csehek hódolatát 1743. — Meghalt Bacsányi 1845. — Született Pálóci Horváth Ádám 1760. 12- én. Bécs megadja magát a franciának 1809. — Cseh forradalom 1848. — Flocon interpellálja az angol parlamentet, mit szándékozik tenni a muszka interventio miatt 1849. 13- án Születik Mária Terézia 1717, lemond a bajor koronáról 1779. Windischgrátz nejét megöli egy golyó Prágában 1848. — Az első muszka csapatok (12,00ü ember) 1849. 14- én. A prágai forradalom vége ; — kalocsai oláh gyűlés : Rajasics patriarcha, Suplikácz szerb vajda 1848. 15- én. II. forradalom Bécsben; forradalom Nápolyban; — Zágrábban megégetik a nádor arcképét 1848. — Radeczky ura egész Siciliának 1849. Miksa császárt elfogják Juarez emberei 1867. 16- án. Batthyányi indítványozza a honvédség felállítását 1848. — Hatvani megszállja Abrudbányát ; hasztalan roham Buda ellen, — Henzi bombáztatja Pestet 1849. 17 én. V. Ferdinand és családja elhagyják Bécset 1848. 18-án. A magyar kormány népfelkelést rendel és óvást tesz az interventio miatt 1849. 19 én. István nádor jul. 5-én országgyűlést hirdet 1848. — Batthyányi fegyverre hijja a székelyeket is 1849. 20 án. Meghal Balassa Bálint 1594. — A Martinovics-össze- esküvés részesei kivégeztetnek 1795. — Meghal Beöthy László 1857. Montenottei csata 1859. 21 én. A prágai ablak-história 1G18. — Buda megvétele 1849. 22 én. Sarrous, Joly és Ledru Rollin indítványozzák, hogy tegyen óvást a francia kormány a muszka interventio miatt. 404 szótöbbséggel semlegesség határoztatik 1849.
