Eger - hetilap, 1875
1875-10-28 / 43. szám
339 gokat ; és igy ezrek meg ezrek keresete, — ezáltal jóléte — egyesek kezébe van letéve, egyesek szeszélyétől feltételezve. Hogy pedig ily körülmények közt a kereset nem valami fényes, az — bármilyen vas szorgalom mellett is — igen-igen valószínű ; és igy az is valószínű, hogy az ily kereset mellett, midőn a mindennapi kiadást is alig lehet becsületesen fedezni, — a véletlenül előállott nagyobb kiadást, p. o. temetésnél, betegségnél, keresztelő stb. eseténél pedig, melyek családos embernél elmaradhat- lanul bekövetkeznek, teljes lehetetlen rögtön a maga erszényéből fedezni ; és ilyenkor mit tesz az illető: ahhoz nyúl, a mi van; bútorát, ruháját vagy ékszerét zálogba küldi — egy kis költsön- pénzért. Ha már valóban he kel! következni azon szomorú helyzetnek, hogy ez vagy amaz ingóságot zálogba kell küldeni, hogy kölcsönpénzhez juthassunk ; mi jó ilyenkor? ha van oly rendszeres zálogház, hol könnyű szeri-. 1, csekély kamat mellett pénzt kölcsönözhet az ember ; hol tudja, hogy az elzálogosított tárgy teljes biztouságban van, hová nem fér az ember rósz keze, s az idő viszontagságai ellen is védve van. Nem úgy, mint az egyesek kezében lévő zálogházaknál, hol — a mellett, hogy a kamat hajmeresztőn irtózatos nagy, 2—300°/o, — hány szegény özvegynötöl, ifjú embertől sikkasztják el, vagy pedig a kamat- meg a kamat- számlálással játszák el az elzálogosított igóságot; vagy pedig azt elhasználják, elnyüvik, bérbe is kiadván másoknak használatra, viseletre ; vagy pedig hányszor megtörténik az is: hogy ha megvan, megmarad is a zálog-ingóság épen, de meg van romolva; rósz, nedves kamrában, pincében lévén beraktározva ; és mind ehhez számítandó az a boszantó eljárás : mely a lejáratnál, a prolongátióval követtetik el ; minél rövi- debb időt szabva folyvást a visszafizetésre, illetőleg kiváltásra, hogy annál inkább több alkalmuk legyen a szűkölködő, megszorult emberek zsebeit, — az utólsó fillérig kiaknázni. Ily körülmények közt nemcsak az egyesek érdeke, hanem a köz- erkölcsiség szilárdítása tekintetéből is minden utat-módot el kell követni, hogy a szűkölködő, megszorult embereknek minél kedvezőbb alkalom nyujtassék a kölcsönpénz megszerezhetésére ; más felöl pedig ezeket a kislelkü pénzkufárokat minél inkább elnépszerütlenítni. A szegényebb osztály, mely a zálogházat igénybe veszi, már rémülettel telik el, midőn a zálogházi rendes árverési terminusok közelednek, egyik része ez osztálynak, minden áldozat mellett, azon van, hogy ékszerét, értékbolmiját megkapja, a másik pedig, mely az időből kifogy, összegyűjti nagy nehezen filléreit, hogy az árverés alkalmával visszavásárolhassa elzálogosított ingóit. Hogy ebbeli állásunkat igazoljuk, szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy a zálogház, a legutóbbi időben érezhető pénzválság folytán, igen csekély fokra szállítja le az elzálogosítandó ékszerek, és értéktárgyak becsét, és ehhez simult aztán a kölcsönadandó összeg mennyisége. A zálogházat igénybe vett fél tehát sokkal nagyobb értéktől fosztja meg magát, mint a minőt segélyére kap. De ez még nem volna baj, habár nem tartjuk helyesnek, hogy teljes zálogfedezet mellett, közelitő pénzértéket ne kaphasson a szorult ember, mondjuk nem volna baj, ha ezeknek a szerencsétlenek nek még a legutolsó percben módjukban lehetne, vétel utján is megmenteni bolmijokat ; azonban erre nem lehet eset, miután az árveréseknél egy jól szervezett banda elzárja az árverés helyszínét, illetőleg az eladás helyét úgy, hogy más venni szándékozó alig fog ahhoz jutni, hogy az árverésre alkalmazott helyen vevőül jelentkezzék, s eme botrányt növeli aztán a gyors leütés, úgy annyira, hogy néha alig tétetik közzé az elárusítás tárgya, már a vevő is kikiáltatott. Ezen eljárás még súlyosabb azokra nézve, kik saját tárgyukat kívánják árverezés utján visszaszerezni, avagy ahhoz csak utánjárással juthatnak. Különösen busás a ráfizetés akkor, midőn „praetium affectioni s“-ról van szó. A zálogházaknál mindenütt ez idő szerinti eljárás, a közérzti- lelet valóban felháborítani képes, s mi a közönség érdekében tesszük e felszólalást azon óhajtással vajha segítve lenne a nép e fontos kívánalmán az elegendő számban rendszeresítendő közzálogházak uj intézményének életbe léptetése által mielőbb. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875 szept. 15-én Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott a m. k. földmivelés- ipar- s kereskedelmi minis- teriumnak f. évi augusztus 7-röl 18139. sz. a. kelt rendelete, melyben a megyét felhívja, hogy hazai posztó-szövészeti iparunk emelése körül közreműködni, és annak fenállhatását saját hatáskörében is biztosítani igyekezzék, s e végből a megyei szolga-személyzet Józsikának és Pistikának megtiltatik emlegetni a keresztpapát. Egy szabadságért küzdő apa házában vétek volna emlegetni azon család tagjait, (habár atyafiak is) melyet a haza száműzött ! Kelemenke (Metterninch keresztfia) pedig pláne teljesen kiesik a grátiából, s bizonyosan suszterinasnak adná, ha már arra való volna. De fájdalom, nem sokáig csörög Wesselényi kardja . . . nem sokáig védheti Küküllöy kormánybiztos a hazát — a kanapéról. Az ország kétségbeesik ... ő is kétségbeesik. Az ország elveszti mindenét . . . ő még ennél is többet vészit . . . alatta egyszerre omlik össze minden, eddig felépitett lépcső. Rettenetes helyzet! Eddig valaki volt, most senki! Eddig pártfogását keresték, most maga is pártfogók nélkül van ! Wesselényi kardját elkobozták. Metternich levelére annyit adnak, mint a fekete bankóra. József nádor meghalt. István nádornak nincs többé befolyása. Kossuthnak nevét sem szabad említeni, sőt ha valaki rá gondolni akarna is, először zárjon be ajtót, ablakot. Küküllői Küküllöy Szaniszló kezdi érezni, hogy minden magas komaságnál jobb ajánlólevél volna most a Kukutschek Vasili név. Ahol legközelebb van a veszély, legközelebb van a segély. E segély megtestesül egy újszülöttben 1850. júniusban. Szaniszló hévvel ragadja meg a tollat, és ékes német nyelven megírja az alázatos folyamodást, melyben ő Kukutschek Vasili, a habár Magyarországba szakadt igaz érzelmű orosz, esedezik, engedhessék meg neki az a grátia, hogy újszülött fiát, dicső keresztapja tiszteletére, Gyűl a-Jak abnak kereszteltethesse. Ez alázatos folyamodást cimezi báró Haynau Gyula-JakabnakNagy az öröm Kukutschek szivében jul. 6-én . . . Haynau engedélye megjött. . . a lépcső sorozat újra épülni kezd. De nem : mielőtt ráléphetne, összedül, mert jul. 6-án nagy feddés kiséretében Haynau elboesáttatik. . . Keserű csalódás; füstbement remények! És még az a borzasztó szerencsétlenség, hogy a Gyula ép, erős. . . legkisebb kedve sincs meghalni. . . s igy élő szemrehányást képezend apjának, hogy azon emberrel lépett komaságra, kit két nemzet átka üldöz! 18ől-ben vigaszt hoz a kis Sándor-Anta 1, Bach báró keresztfia. Mennyi utánjárás kellett, mig a komaságot megnyerhette?! Hány stemplis iv fogyott el ? hányszor kellett várakoznia egyik-másik nagyságos Írnok ur ajtaja előtt?! Szép volt nagyságos Kukutschek úrtól, hogy nem sietett megtromfolni az Írnok urak udvariatlanságát most, midőn a mindenható koma tekintélye biztositá számára a legmagasabbak barátságát is. Volt tehát már egy biztos alap, mely tartós jövőt ígért, mely egy lépéssel megadta Kukutsebeknek azt, miért Küküllöy öt Ízben küzdött! Csakis barátságból bitta meg tehát 1853 ban Alfréd-Can- did-F e r d i n a n d fia részére Windischgratz Alfréd Candid Ferdinand herceget; — 1855-ben Iván fia részére Paskevitsch Iván Feodorowitscb, erivani gróf, varsói herceget; — 1857 ben Ferenc fia részére bassanói s weisskircheni Scbiik Ferenc grófot — keresztapáknak. Mert nagyságos Kukutschek Vasili ur maga is tekintélylyé lett . . . kegyeit kereste egész B e z i r k minden beamtera. De nincs boldogság teljes és állandó a nap alatt! Jönnie kellett az 1859-iki olasz háborúnak. Bach és huszárjai egyszerre evaporáltak ; . . . visszamentek Cseh-, Morva-, és Sziléziába kellnernek, borbélynak, s más egyéb n a k, nek. Kukutschek ismét kezdhette a réginél ... sőt ott sem ! mert *
