Eger - hetilap, 1875

1875-10-21 / 42. szám

332 A gyökeres iüzek kiásásánál ügyeljünk, nehogy az elültetendő fűzfa túlságosan bsonkbott vagy sértett gyökérzettel ásassék ki, a munkással értessük meg, hogy semminemű fa, gyökér nélkül meg nem élhet. Az elültetendő fát szükséges visszametszeni, mert a gj ökér mindenkor arányban van az ágazat és levélzettel, de minthogy a gyökér a kiásás folytán kevesbedett, az ág és levélzetnek is kévés- bedci kell. — A természet aránytalanságot nem tűr. Talán szükségtelen is megemlíteni, hogy elegendő széles és mély gödröket ásassunk, és pedig, ha lehet őszszel, az által a kihányt kemény föld elporlik és a fűz apró hajszál-gyökerei számára hozzá­férhetővé lesz. A dugványozásnak más neme a botolás, mikor is 6 -7 láb hosszú 1—2 hüvelyk átmérőjű ágak dugatnak el ; e botok vagy ka­rók meghegyezetten legalább két láb mélységre állíttatnak a földbe, ez eljárásnál is célszerűbb a karókat gödörásás által porhanyitott földbe állítani; ezt követve alig néhány százalék szárad ki, ellenben ha csak úgy egyszerűen a kemény talajba szúrjuk, mozgatjuk, nem hozza meg a várt eredményt. A fűzfából készül fakanál, teknyö, faabroncs, facipö, szőlő karó, vesszejéből kosár, ágaibói kerítés, két éves vesszejének főzete váltóláz elleni orvosság, kérge 6°/o csersav tartalommal bagaria és finom keztyübör készítésre alkalmatos, partkötések, vízmosások támadását és nagyobbodását akadályozza, virágját korán tavaszkor a méhek dongják körül, szene puskapor-készítésre használtaik, fájából továbbá puskaágy, szitakéreg, skatulya készül, levelével a thea hamisittatik, gyapot alakú magtakarója gyapottal keverve megfonatik, vata és kalapposztólkészitésnél pótlékul szolgál. A ba- muszinü fűz homok és homokbuckák kötésére alkalmatos, végre száraz tája fa-szűk helyen elég jó tüzelő anyagot ad ;iha tehát tekin­tetbe vesszük a fűznek említett sokoldalú használhatóságát, gyors növését, bizonyára azon meggyőződésre jövünk, hogy ö csak azok által nem szaporittatik — feltéve hogy alkalmatos talajjal rendel­keznek,— kik előtt e jó tulajdonok ismeretlenek. Ebner Sándor. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék 1875. szept. 15-én Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyű­lésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Gyöngyös város polgármesterének f. évi 4570.. sz a. kelt jelentése, melynek kapcsában — Domonkos Lajos hordó-hi­telesitö állomásért folyamodó gyöngyösi lakos kérvényéi és a köz­ponti m. hitelesítő központi bizottságtól kiállított kcpesitő bizonyítvá­nyát, hivatkozással az 1874. évi 13417. sz. a. kelt mimsteri leirat kapcsában kiadott szabályrendeletre, melynek 5. §. értelmében a hi­telesítő hivatal személyzetét a törvényhatóság alkalmazza — terjeszti be azon kéréssel, hogy nevezett a Gyöngyösön felállított hitelesítő hivatalnál mint hitelesítő alkalmaztassák. Be csatolja egyidejűleg a képviselő testület f. évi 183.—XXXII. sz. határozatát, mely sze­rint a hordó-hitelesitő évi fizetése 300 írtban, — é; az egy év alatt befolyó jövedelem bizonyos hányadában állapíttatott, meg, akként, hogy ezen hitelesítő, egyszersmind más mértékeket is hitelesítsen, bejelentvén, hogy ezen hivatal betöltésére nézve a pályázat a „Gyöngyös1' lap utján kihirdettetett, de más folyamodó nem jelent­kezett. Ámbár a polgármesteri jelentés szerint a gyöngyösi m. hitele­sítő hivatal betöltésére snézve a pályázat a „Gyöngyös1* lapban közzéíétetett, — más mint Domonkos L jós még sem jelentkezett,— mivel becsatolt bizouyiváoya által képessége igazolva van,mint egye­dül pályázó alkalmaztatik. Mivel pedig az 1874. 13417 sz. a. kelt ministeri szabályrendeletek 5 §-a a hit. h. személyzete kinevezé­sét a m. bizottságra ruházla, s ennélfogva a bit. hivatal-állomás betöltésére vonntkozó minden teendők a m. bizottság hatásköréhez tartoznak, s mivel ezen jog illusoriussá válnék, ha a városok és községek törvényhatóságnak praejudicálva, a pályázatot csak saját kebelükben hirdetvén ki, mindig csak egy folyamodót hoznának javaslatba, nehogy a jelen eset, mint előzmény, ilyetén szabály- szerütlenségek gyakorlatára nyiijtson alkalmat, Gyöngyös városa által ajánlott Domonkos Lajos, csak tekintve a közelgő szüret okozta kényszer helyzetet, alkalmaztatik mint hordó-hitelesitő, feun- tartatván azon esetre, hogyha a nmlgú föld.-, ipar- és kereskedelmi ministerium Gyöngyös várolában a hitelesítés más ágait is műkö­dése körébe vonó hivatal felállítását, engedélyezendi, úgy a pályá­zat kihirdetése valamint hitelesítői állomás betöltése iránti rendel­kezés. Miről Gyöngyös városa polgármestere s általa Domonkos La­jos m. hitelesítő folyamodványa és bizouyitványa visszaadása mellett értesittetni rendeltetik. A m. k. ministeriumnak a királyi e. í. bíróságok újabb rende­zése tárgyában f. é. julius 31-én 2722. —I. M. E. szám alatt kelt rendelete tudomásul vétetik, s tudomás és köröztetés végett a szbirák és polgármestereknek kiadatik. A földmivelés, ipar- és kereskedelmi minister f. é. julius 31-röl 16996. sz. a. értesíti a megye közönségét, hogy az olasz kir. kor­ség, balján a Wosselényi-féle diszkard, — a papa ölében a kis Ke­lemen, — a kocsis mellett a dajka. Az ut hosszú, de gondolataik még hosszabbak. Erzsi asszony tél rágondolui is a magas házakra, parádés urakra, cifra asszonyokra. Szaniszló ur átgondolja számtalauszor a dictiót, melyet mon­daná a reá — Wesselényi és Metternich komájára — Pozsony alatt váró bandériumnak. Lehetetlen is az, hogy bandérium ne várakoz­nék ott, hisz jöttükröl értesítve van Pozsouy városa a kis kántor által, ki megírta a nagy eseményt unokatestvérének, egy pozsonyi barangozónak. A kis Miklós a papa gombjain próbálgatja erejét. — Látszik, hogy Weselényi a keresztapja. Kelemen visít ... a dajka szunnyad ... a kocsis fütyül ... a lovak ügetnek. Elérnek Pozsony alá. Küküllöi ur nagy portiókban szedi a iélekzetet . . . s még na­gyobbakat néz előre, hátra, jobbra, balra, keresve a bandériumot. Nagy porfelleg emelkedik. . . Küküllöi fölcsatolja a kardot. A fogat megy, a porfelleg jő. A mint közelebb érnek, Küküllöi ur megrántja a kocsis über- rokját: — Állj meg Marci ! Marci nagyot ránt a gyeplőn, s a megbokrosodott nyerges ke­resztbe fordítja az utón a jármüvet. A sebesen közeledő lovasok megállanak ez eleven barrikád előtt. — Mi ez!? — kiált egy ifjú, lován elörehajolva, — ki mer itt bennünket, feltartani. Mi adjunctusok, adlátusok, juristák vagyunk ! — Én Küküllöi Küküllöy Szaniszló vagyok — lép fel Marci háta mögé Szaniszló ur a kocsis-iilésbe. — Feledhetetlen p..rc volt eleiemnek az, midőn báró Wesselényi Miklós nagy hazánkfia, első- szülöttemnek, Miklósnak (Miklóska felmutattatik) keresztapja e karddal (a kard is felmutattatik) megprezeotelt; — feledketleu perc volt életemnek az is, midőn herceg Metternich Kelemen, Vencel, Nepomub, Lothár fiamnak (Kelemen szintén felmutattatik) kereszt­apja levelében (a levél detto elöbúzatik) először üdvözölt; — de legfeledhetlenebb perc ez a mostani, midőn önök, édes hazánk bájos ifjúsága, a nemzet reményei, ily szép számmal megtisztelnek. Nem tudom, hogyan tudták meg önök azt, hogy én feleségem­mel Páros Erzsébettel (a feleségre rámutattatik) Pozsonyba az or­szág szivébe költözöm ... de hogy megtudták, bizonyltja az, hogy önök itt vannak ! — Fogadják érette szivem háláját és ama szent esküt, hogy ha lenne idő, midőn hasznát veheti a haza egy edzett karnak, Wesselényi báró kardja (a kard hősiesen kirántatik) olda­lamon nem fog henyén pihenni. Éljen a haza! éljenek önök ifjú bajnokok ! ! —• Éljen Küküllöi Küküllöy Szaniszló ! — harsogja a bandérium. — Továbbá, szigorú incognitóm tiltaná ugyan, hogy uagyra- becsüit kíséretüket elfogadjam, de ifjabb éveimből magamról tudom azt, hogy a jó magyar vér amit egyszer felvesz magába, azt mig a jó magyar vérből egy csepp van, ki nem lehet irtani. . . Maradjanak tehát; és e gyönyörű nap áldomását igyuk meg pozsonyi lakásomon! — Éljen Küküllöi Küküllöy Szaniszló! harsogja ismét a ban­dérium, mely nem bandérium ugyan, s nem Szaniszló ur kedvéért jött, hanem néhány életre való fiatal ember, kik privát paszszióból kilovagoltak ... de ugyan melyik fiatal ember az, ki ily szép dictió után, mint a Szaniszlóé, és ily szép menyecske kedvéért, mint Sza- niszlóné, ezer örömest bandériummá nem változnék? ! Táncoló paripáikkal körülveszik tehát a kocsit, és kisérik át Pozsony utcáin. (Vége követ.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom