Eger - hetilap, 1875

1875-07-29 / 30. szám

235

ismertetett, az ó- és újkor tapasztalatai tanúsítják. Még most is fenállanak Görög- és Olaszhonban a görög éa romai nemzetek Által a színművészet különféle nemeinek gyakorlására ezer év előtt pazar fényűzéssel emelt nagyszerű építményeknek romjai, s alig bontakozott ki világrészünk a középkor vasbilincseiböl, a nemzetek azon mérvben, melyben a polgárosodás ösvényén előre haladva, a tudomány és művészet kiaknázására fogékonyabbakká lettek, a szinmtivé8zetet is kül- és belterjedelemben növekedett pártolásban részesítették ; — és már a múlt század vége a külföld majdnem minden városában kisebb-nagyobb fénynyel felszerelt színházakat látott épülni.

Hazánk e tekintetben is hátramaradt, mert állami s nemzeti létének fentartásával, s annyi veszély elleni védelmezésének nehéz, véres munkájával volt századokon át egészen elfoglalva, kedves anyanyelvűnk kezdetleges állapotából kibontakozni s a szini művészet által megkívánt tökélynek magasabb fokára emelkedni nem tudott; s azért a magyar színészet még e század elején is többnyire forditott idegen színműveknek vagy népies bohózatoknak vándortársulatok által valamely vendéglői teremben, sőt néha csak egyszerű fészerben történt kezdetszeril, szegényes előadásával volt képviselve ; mig végre nemzetünk geniusa az utóbbi korszakban szövétnekovel ezen elhagyott tért is megvilágítván, nemcsak az ország fővárosában állandó nemzeti szinház alapittatott, de az ország majdnem minden népesebb városában kisebb-nagyobb színházakat látunk emelkedni és megnyílni. Hogy Magyarország még most sem jutott el virágkorához, s hogy valóban sok gyengeségben sinylik mégj: azt minden belátóbb hazafi jól tudja ;. de kérdés: vájjon e gyengeség a gyermekkor gyengesége-e, avagy az aggkor szánaudó kimerültsége, — s vájjon férfikoruuk évei lejártak-e már, avagy csak még ezentúl jönek meg?

Midőn a legnagyobb magyar igy szólt nemzetéhez: „Magyarország nem volt, hanem lesz," e szavakkal bizonyára egy oly hosszú tartamú küzdelemre kivánt bennünket lelkesíteni, melynek célja nem kevesebb, mint egy újabb boualkotás, egy általános nemzeti regeneratió. E jós mondat tehát csak a messzederengö jövendőt jelezte.

Mert tagadhatatlan, hogy Magyarország valamint közgazdászai tekintetben, ngy politikai regeneratiójának is még csak ifjúkorát éli ma. Ez egy oly hazaföld, melynek legnagyobb része, még nincs két százada, hogy saját fiai által teljes birtoklásba vétetett ; egy oly föld, mely kimeríthetetlen kiocaü talajával csak napjainkban került közgazdászai művelet alá, és ez a főoka a szép művészetek iránti közönyösségünknek, t. i. hogy jövedelmünk még most alig állhat csak a rendes kiadásainkkal is párhuzamban.

Pedig a magyar színészet pártolása hazánkban nemcsak áta- láoos cnltorai, de sajátlagos nemzetiségi viszonyaink közt e mellett még nemzeti mozzanattal is bir, amennyiben az a világ legműveltebb népei közé fajrokonok nélkül gondviselésszerüleg beékelt, nem nagyszámú magyar nemzetünknek a távolkeletről hozott drága anyanyelve mivelésére, tökéletesítésére és nem magyarajka polgártársaink között kényszeruélküli terjesztésére, valamint a magyar irodalom korlátolt terének tágítására, s jelesb terményeinek az egész müveit világ általi megismertetésére s megkedveltetésére uagy hatást gyakorol, és igy leglényegesb nemzeti érdekeink tekintetéből különös gondot és figyelmet érdemel ; már pedig fajunk nemzeti egysége s egyéniségének gondos megőrzése, annak a tudomány és művészet pályáján való haladása általi nemesedése, és ekként egyrészről a legműveltebb európai nemzetek sorába való léptetése, másrészről az ős, ezen — apáink vérével szerzett — haza földén Isten s világ előtt megillető kiváló állásban való megtartása

let alakjának semmi rajza, semmi nyoma sem maradt főn- Két homályos festményről állítják, bogy azok az említett kéj - lakot ábrázolnák, — de ez állítások nem megbízhatók. )

j E kéjpalota romjaiból épült az egri lyceum, s —- állítólag —/ ^ég a szomszéd maklán és tárkányi templomok. Mondják, hogy/ a lyceum tető-sarkain diszlö óriási vázák is a Fuor Conti asti tétö-/

/ zetéröl valók.

j Ott, hol most a lyceum, hazánk ez egyik legszebb épületej / 'emelkedik, ezelőtt mintegy száz és pár évvel még ingovány terült./ A reuessaince-stylben, a legpontosabb mértani szabatossággal keresztülvitt épület egyes részei óriási mérvűek; s bár a völgyben fekvő városnak úgy szólván legalacsonabb pontján fekszik, hatalmas csillagásztornyával s imposáns tetőzetével magasan uralja a város többi — s ezek közt nem egy jelentékeny — épületeit.

A monumentális épület kivitelét Eszterházy európai hirti művészekre bizta. így, egyebek közt, a három legnagyobb helyiség: a kápolna, a diszterem és a könyvtár kifestésére Európa akkori leghíresebb három freskó-festőjét bivta meg. Ezek voltak : Siegrist, Maul- pertsch és Krakker. Ez utolsó le is telepedett városunkban, annak polgára lön, s hült tetemei is a város egyik sirkertjében nyu- gosznak.

Hogy a három festőművész hatalmas versenyre kélt egymással, azt tudja minden müértö, ki ama falfestményeket avatott szemle alá vette.

Az épület, a külföld akkori legnevezetesebb, egyetemszerü iskoláinak mintájára, el volt látva nyomdával, gazdag könyvtárral, s az azon idők szerint nagyban dívó tanodái drámák előadására teljesen berendezett, sülyesztőkkel, couüssákkal s függönyökkel égészen fölszerelt tágas színházzal. A nyomda ma is virágzik s évről évre tökélyesbül ugyannyira, hogy a fővárosi legelőkelőbb nyomdákkal versenyez. A könyvtár, az alapító utódainak nagylelkű adományaiból, a hazai s külföldi irodalom termékeivel folyvást gyarapszik. A szinház még a 48—49-es években csaknem teljes épségben állott főn. A szabadságharcot követő súlyos évek egyikén szó volt róla, hogy német színtársulat jő előadásokat tartani — Egerbe. A kérdést, hogy hol játszanak, — az akkori absolut hatalom közegei úgy oldották meg, hogy — a lyceum színházában. Neszét vevén ennek a lyceum akkori gondnoka, egy éjjel a színházat annyira szétbontatta, hogy az, előadások tartására teljesen alkalmatlanná lön. Ma már az iskolai drámák kimenvén divatból, a céltalan színház végkép elbontatott, s az ez által nyert nagyszerű terem alkalmasabb célra fordittatott. Éhben van ugyanis a boldogemlékü Bar- takovics érsek által ritka bőkezűséggel alapított lyceumi kép- és régiségtár elhelyezve.

De térjünk tárgyunkhoz. Mily óriási összegbe került ez épület

kiállítása s fölszerelése, — elképzelhetni. Ez összeg mennyiségéről azonban semmi tudomással sem bírunk. Eszterházy, az épület befejezése után — mint mondják — minden ide vonatkozó számlát és iratot sajátkezüleg égetett el.

II. József császár, Egerben időzvéu, nagy érdekkel szemlélte a pompás épületet. „Mennyibe került?11 —kérdé a püspököt. „Ki van fizetve, fölség !“ válaszolá Eszterházy laconice.

„S meggyőzte a püspöki jövedelem ?“

„Ha a püspök megszorult, kölcsön kért a gróftól.11

„Derék épület, — kötődék tovább a császár •— jó lesz kaszárnyának."

— Fölséges uram ! — viszonzá Eszterházy — ezt tulajdonképen nem is a püspök építtette, hanem a gróf."

„Ego sum dominus Papae et Mundi" — szokta volt Eszterházy tréfásan mondani. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy terjedt uradalmai egyikének Pápa, — szakácsának pedig Mundi volt a neve.

A püspök rendszerint levett föveggel szokta volt magas vendégét, a császárt szemléi közben követni. Midőn azonban a székes egyház küszöbét átlépték, s a császár kalapját leemelte, Eszterházy eléje lépett. „Itt én vagyok az ur“ — mondá s fejére tette a papi süveget.

Megpillantván egy Ízben a császár az Eszterházyak címerében a griffmadarat, e kérdéssel fordult házi gazdájához: „Mondja meg a püspök, hol teremnek ezek a madarak?"

„Ott, felséges uram, ahol a kétfejti sasok" — rögtönzé az elme's püspök.

A nagynevű püspöknek magán életéből is számos érdekes adomát s elmés ötletet forgat a szájhagyomány, melyek Eszterházy Károly éles eszéről, kiváló tudományossága, műveltsége, nyájas modora-, nemes lelke- s főleg vidor kedélye- s elmésségéröl tanúskodnak, melyeknek elsorolása azonban e rövid vázlatunk keretét tullépLé, úgyis nagyobb részt ismeretesek lévén azok t. olvasóink előtt.

Eszterházy püspök középtermetű, erős, izmos, kövér testalkatú, tisztes, és megnyerő külsejű férfiú volt. Az egri egyházmegyének 38 éven át volt köztisztelet- s szeietetben álló főpásztora. A múlt század utolsó évében, 1799-ki mart. 15 én hunyt el 74 éves korában. Ó volt az egri egyházmegyének Sz. István óta a 68-ik, s egyszersmind legutolsó püspöke.

Utódai már érseki rangba léptek.

, „ < ei x s f -'i /v/f trttCK&£(

*