Eger - hetilap, 1875
1875-03-25 / 12. szám
90 A törökök maradékai Egerben. Derék történettudósunk, bethlenfalvi Balássy Ferenc, török-sz.-miklósi esperes-plebános, és a magy. tud. akadémia I. tagja, még a múlt 1874-ik évi máj. 4-én olvasott fel az akadémiában egy jeles értekezést e cim alatt: „Az egri vár 1687-iki feladásának alku-pontjai, és a törökök maradékai Egerben.“ Az értekezés, a magy. tud. akadémia kiadásában, egy önálló, 74 lapra terjedő füzetben, közelebbről hagyta el a sajtót, s azt, mint városuak eseménygazdag múltjából egy igen érdekes episodot, de másfelöl azért is, mert a becses füzet hiteles adatokat tartalmaz a városunkban mind máig virágzó, számo$ családoknak eredetére nézve, kiválóképen ajánljuk t. olvasóink szives figyelmébe. A füzet ára 30 kr., s a helybeli könyvárusnál megrendelhető. Tisztelt barátunk, a szerző ur szives engedőiméből, mutatványul közöljük a jeles értekezés végső szakaszát, mely a hazánkban s különösen Egerben visszamaradt törökökből származott, s legnagyobbrészt ma is fönálló egri családok neveit, az elörebocsátott adatok s kútfők alapján, röviden egybefoglalva állítja elé: „A törökökből lett keresztények — úgymond a tudós szerző — uj keresztényeknek neveztettek, s ezen nevezet által megkülönböztettek a többi keresztényektől és egri lakosoktól, s azok között eleinte egy külön osztályt vagy felekezelet képeztek, amint ezt világosan mutatja Feaesy György püspök nyilatkozata. Ugyanis midőn a város és tanács rendezése, s a polgármester és a tanácsosok választásának szabályozása alkalmával az egri német lakosok azt követelnék: bogy a polgármester és biró, ha nem állandóan, legalább felváltva közülük választassák és ok egyenlő számmal legyenek a tanácsban képviselve : a püspök ennek ellenében azt határozta és oda nyilatkozott, hogy a kiket a nép, minden nem zetiség nélkül, szavazat-többséggel megválaszt polgármesternek vagy tanácsosoknak, azok elfogadtatnak vagy megerősittetnek, akár magyarok, akár németek, akár rácok, akár új keresztények legyenek; ii acceptarentur sive ungari, sive germani, sive rss- ciani, sive neo cbristiani ii forent. Ami elég világosán mutatja, hogy az uj keresztények kezdetben az e:ri lakosok között egy külön telekezetet tettek. Azonban ezen felekezeti különbség lassanként megszűnt, s az uj keresztények összeolvadtak s elvegyültek a többi lakosokkal; de azért török származásuk emlékezetét fentariották részint régi török neveik, részint ide vonatkozó családi hagyományaik és anyakönyvi adataink, s ezek Útmutatása szerint ki lehet nyomozni s mutatni azon családokat, melyeknek őseik törökök voltak. A megkeresztelkedett törökök ugyan, amint már fönebb is megjegyeztük, a keresztség fölvétele után más családi nevet vettek fel, mint p. o. Bátory László, Pap Dávid, Noszva y Ferenc sat. példája mutatják ; de mindamellett többen köztilök megtartották régi török neveiket, és több család él Egerben, melynek ily régi török neve van, mint p. o. Ali, Baj- záth, Bass a, Bege (= Bég,) Csaik a, Csausz, Hamza, Hamzas, Hassá n, Hatira, (= Hatzsira,) I m á n, Janicsár, Kassán, Ravasz, sat. Már e nevek is mutatják, hogy e családok török eredetűek, melyek török őseiknek neveit megtartották. De ezeken kivül vannak oly családok, melyekről, mindamellett, hogy régi török neveiket elhagyták vagy felcserélték, az anyakönyvi bejegyzések nyomán kimutathatni, hogy azok törökök vagy uj keresztények maradékai. Ilyenek p. o. Borbély, Cserney, Czifra, Deák, Egri, Farkas, Fekete, Hártyán i, Horváth, Kiss, Lakatos, Murányi, Pap, Porkoláb, Pusztay, Szécsen, Szinay, Török, Vajas Várady sat. Megyei élet. Az állandó választmány tagjaivá megválása- í attak: Alberthy Pál, Babies István, Bánóezy József, Balogh István, Baizó József, Baranyay Pál, Bárczay Gyula, Berecz Ferenc, Beuiczky Pál, Beököoyi Victor, Blaskovics Gyula, Biró Zoltán, Be- govcsevich Robert, Bereznay István, Bedekovics Vilmos, Bárány Ferenc, Bohus Pál, B igdán Jónás, Borbély Sámuel, Czebe Károly, Czettner Károly, Csutorás Antal, Domokos Fereüc, Dobóczky Ignác, Dörgő Dániel, Dömötör László, Derszib Ferenc, Esszenmann János, Ecsedy László, Eugier Ferenc, Fáy József, Fáy Lász'ó, Fejér Miklós, Fekete Károly, Fülöp József, Földváry Kálmán, Grosz Adolf, Greli Gergely, Gosztonyi Kálmán, G ispárdy Géza, Halasy Kázmér, Hartl Ede, Horner Gusztáv, Horánszky Nándor, Horthy István, Hellebronth János, Hellebronth Béla, Helsinger Mór, Hubay Ferenc, Himfy József, Imre Miklós, Ivády Miklós, Isaák István, Jurenák Sándor, Kaszap Bertalan, Kempelen Béla, V Kovács László, Kapác8y Dezső, Kovács Kálmán, Kürtby Ferenc, gr. Keglevics Tibor, Kovács József, Kövér Károly, Kuncze Imre, Lipcsey Péter, Mákay Imre, Mdatinszky Antal, Makay Felix, Mabovszky Antal, Malatinszky György, Majzik Victor, Mártonffy Lajos, Mossóczy János, Mészáros István, id. Nánásy Igoác, Németh Albert, Okoli- csányi György, Okolicsányi József, Okolicsányi István, báró Orczy Elek, Pap János (t. füredi), Petravich Bertalan, Petravich Ferenc, Polgár József, Piathy József, Rády Endre, id. Samassa János, Szathmáry László, Szabadhegyi Mihály, Simáezius Gusztáv, Szent- királyi Kázmér, Szederkényi Nándor, Singer József, Tahy Manó,-◄§ T Á. R G A. §►Liebig és Platen. (Carrière M. után.) — Horváth Zsígmond. — Folytatás. Liebig folytatta életveszélyes munkálkodását; életveszélyesnek mondók, minthogy a veszélyes dolgokat először tanulmányoznia kellett, hogy hatalmában álljanak, s szerves vegyészeiének ajánlása érdekében a földmivelés szervéletre vonatkozó alkalmazását illetőleg Humboldthoz ir: „Párizsban tartózkodásom alatt szerencsés voltam az 1823—24 közli télen a királyi akadémia elé terjesztetni első munkámat, egy vegybontási vizsgálatot, Howard villámzó (ful- minirend) ezüst- s higanyvegyüléke felett. Az 1824-ik évi március 22-én tartott tanácsülés végeztével, midőn vegykészitményeim összerakásával voltam elfoglalva, egy akadémiai tag közeledett hozzám, s beszédbe ereszkedett velem; a legmegnyerőbb nyájassággal tudta kivenni tőlem tanulmányaim tárgyát, minden foglalkozásom- s tervemet; elváltunk, a nélkül, hogy tapasztalatlanságon alapult bátortalanságom folytán kérdezni mertem volna, kinek jószívűsége volt ily részvéttel irántam. E beszélgetés volt alapköve jövőmnek ; mert tudományos célzataim elérésére a leghatalmasb pártfogómul s barátomul nyertem meg. Egy nappal előbb megjöttek olaszországi utazásukból; senki sem volt értesülve jelenlétükről. Mint ismeretlen, kinek ajánlatai sem voltak, oly városban, hol ennyi, a világ minden részéből összegyűlt embertömeg a legnagyobb gátló akadály arra nézve, hogy valaki közelebbi érintkezésbe jöhessen az ottani kitűnő s hírneves természetbúvárok- s tudósokkal, mint nagyon sokan, én is észrevétlenül maradtam, s tán el is merültem volna a nagy sokaság árjában ; e veszély azonban teljesen el volt előttem hárítva. E naptól fogva minden ajtó, minden intézet, minden vegymübely tárva állt előttem; az irántam mindenütt tanúsított élénk érdeklődés meg- nyeré számomra örökké drága emlékű tanáraimnak, Gay Lussac-, Dulong és Thenardnak szeretetét s benső barátságát. Bizalmuk megnyitotta előttem az utat a hatáshoz, melyet 16 év óta szakadatlanul méltóan iparkodtam betölteni.“ így ir Liebig 1840-ben. Humboldtnak a Darrastadtban levő Schleiermacherhoz intézett ajánlata folytán már 1824. tavaszán Giesenbe hivatott meg, mint rendkivüli tanár ; aprilban pedig Pla- tenbez intézett levele szerint Darmstadtba érkezett ; Humboldttal való találkozásáról szóló tudósítása kellő világításba helyezi tehát azt. Platennak is már 1824-ki januárban irja, hogy nem fog soká Párizsban maradni ; s bozzá teszi: „Gay Lussac s Dulong rendkívül kedvezöleg nyilatkoztak az akadémia előtt felolvasott emlék-iratomról, minek folytán határozatba ment, hogy az évkönyvekbe fölvétessék, mit itt igen nagy dicsőségnek tartanak. Majd Kastner többet beszél neked erről, ha megkapta értekezésemet, melyet már bárom hete elküldtem hozzá." Tehát Liebignek határozott föllépése a nyilvánosság előtt 1823. julius 28-án történt; ettől kezdve 1824. tavaszáig Gay Lussac vegymtiheiyében dolgozott Dumasval. Örömest beszélte el maga is, mint akart egy akadémiai alhivatalnoktóf,tudakozódni azon barátságos férfiú felől, ki vele a gyülésteremben beszélt s öt egyik legközelebbi napra ebédre hitta meg; de senki sem szolgálhatott felvilágosítással, az akadémikus pedig a közeli dolgozóvagy könyvtárszobában eltűnt s eltávozott. „De mért nem jött ön el tegnap Humboldthoz ebédfe? Megbitta Gay Lussacot s még né-
