Eger - hetilap, 1875
1875-07-08 / 27. szám
212 hány bűnös apadási szám tétetik a sírba, rendszeres halott-kémlés hiányában. Semmi célzó sértést nincs szándékom elkövetni az igazság megmondásával ; de e hibának hollétét és nézetem szerinti orvoslás- módját az eszmecserének átadom. Az általános közegészségre vonatkozó intézkedések nálunk még in piis desideriis vannak ; komolyabb előkészületek csak akkor történnek, ha az emberiséget dühöngő járvány fenyegeti, és épen iiyenkor midőn a szakavatott orvosok lennének hivatva a gyógykezelésre, legnagyobb mérvben mutatkoznak a kontár kuruzsolók, és még az orvosnak nem sikerül a nép kívánalma szerint átalános sükert felmutatni, bizalom-vesztetté válik : a kontár kezelése alatt lévő beteg ha történetesen meggyógyul, — kit tán épen a természet vezetett szerencsésen keresztül a betegségen, — azonnal megszerzi hírnevét kontárnak, ki aztán támogatásban részesül, a helyett, hogy kérdőre vonatnék b vaatlan özeiméitől szigorun eltiltatnék. Helyén látom megemlíteni a hasonszeuvi kontárokat is, kik az „Utasítás" cimti könyv megvételével a gyógyszereket is megvásárolják, és ép oly szabadalommal gyógyítanak, mint az okleveles orvosok, pedig semmi fogalommal nem bírnak, sem a gyógyszerek hatásáról, sem a betegségek nemeiről. Valóban igen sajnos, hogy még ezek a gyógyszerek adagolásával szabadalmat gyakorolnak, addig a rendes gyógyszerész büntetés, és felelősség terhe alatt tartozik kezeskedni a kiszolgáltatott gyógyszerekért. Az ily bűnös utakon előidézett halálozások nemcsak az egyes családokat sújtják, de nemzetünk apadásával, és gyérülésével az állam is szenved. Szerintem tehát mindezek megakadályozására szükséges lenne már az alantas iskolákban célszerű nevelés által a babonás hitet a gyermekkorban kiirtani. — Hivatva látom erre főleg a lelkészeket, hogy az ily tudatlanságból eredt halálozásokról a népet felvilágosítják. Országos lelencház építése, a közegészségre vonatkozó intézkedések szigorú megtartása és végrehajtása, járásonként orvosbizonyára nem hasonszenvi kúra következtében lassanként ki- gyógyúl----------a vendég-szeretet. M indig nyitott kapu, — mindig terített asztal, — mindig csap- ratitött hordó, — hol névnap, hol búcsú, ho! menyegző, hol temetés, de mindig mosolygó, szíves „Isten hozta!u és mindig félig neheztelő, koránlott „Isten v e 1 e d !u Plotinszky Cézárt húsz kar öleli meg egyszerre. — Isten hozott ! — Szervus öreg ! — Mégis derék ember vagy ! — Csakhogy már egyszer kibújtál az odúból ! — harsogja tizenöt hang. Plotinszky először eeremoniázik s el akarja mondani a szokásos formulát, hogy: mint idegen, kötelességének tartotta . . . etc. De a szives gazda megöleli és biztosítja, hogy mihelyt com- possessor, azonnal nem idegen, hanem atyafi, rokon, jóbarát, de hisz arca is mutatja, hogy megérdemli mindnyájok szeretetét. Oh ez a halvány arc, minden nyugodtsága mellett, még mást is mutat. Szép, szabályos vonásairajtitkos betűk irvák, és ha látná a szives házi úr, hogy őszinte rokonszenvet tanúsító szavai alatt lassan- kínt hogyan tűnnek elő, olvashatná azokból a mély, kínzó szenvedést. De Burzony Géni nem látja, mert egész ereje oda öszpontosúl, hogy kimutassa valódi magyar vendégszeretetét. A vendégeknek pedig nincs idejök erre, mert egyszerre ismét eltűnik az árúló gyengeség, és Plotinszky arcajismét nyugodt, mintha megtanult volna az uralkodó akaratnak feltétlenül engedetni askedni. Azonban mégis van valaki, kit nem csalhat meg e rögtöni nyugalom, s kinek figyelmét nem kerülte ki a rövid elfogultság. Ez a valaki, a helybeli plébános, tisztelendő Hommer Szaléz, kit mintegy tiz év előtt választottak meg. Amily mértékben nyeri vissza Plotinszky arca nyugalmát, oly mértékben veszíti ezt el a már koros, galambősz plébánosé. S végre mielőtt az uj vendég észrevehetné, vagy üdvözölhetné, feltűnés nélkül távozik. — Ki nem tudná, hogyan mulatnak aférfiak férfi-társaságban. Persze, félszázaddal ez előtt más volt a társalgási szellem, de az anyag ugyanaz volt ... a bor. Félóra múlva a lengyel jövevény, a nagyon is fris emlékű lengyel katastrófa miatt bírja az egész társaság rokonszenvét. Egy óra múlva a rokonszenves, szürkülő haja dacára férfiasán rendőritestületek létesítése, nem különben szakértő halottkémlelők képezése, azon főbb intézkedések, melyek egyelőre ez országos bajnak gátat vetnének. Vasvári Kovács Imre, volt honvédfőorvos, műtő, sebész- és szülész-mester. Hasznos tudnivalók. Közli : Ébner Sándor, gazdatiszt. 1) Gyapotot a lentől következőleg különböztetünk meg: a megvizsgálandó szövetet cukor és só oldatba mártjuk, és megszá- ritva lassan elégetjük. A len fonalnak szene szürke a gyapoté fekete. 2) Hordót tisztítani: tégy vizet a hordóba, bele lisztet és korpát, a bekövetkező erjedés által megsemmisül a penész. 3) Mérges gombát az ehetőtől megkülönböztetünk, ha hagymával megsütjük : a mérges gomba ez által barna, kékes vagy fekete színű lesz, a jó fehér marad. 4) Vasat acéltól megkülönböztetünk, ha hígított salétromsavat cseppentünk reá: a csepp helye a vason szürkés fehér, az acélon fekete. 5) Jeget állíthatunk elő : négy lat salétromsavas árumon, négy lat szénsavas natron ugyan négy lat vízbe felolvasztva, rézedénybe téve: három óra alatt tiz lat jeget nyerünk. Hirfüzér. * (Sebük László), egri érs. lyc. tanár, lapunk egyik derék munkatársa, a gyöngyösi városi képviselet, mint kegyúr fölterjesztése folytán,egri érsek ő nmlga által gyöngyösi plébánossá neveztetett ki. szép Plotinszky Cézárt szeretik úgy, mintha vele jurátuskodta k volna mindannyian. Egyik toaszt a másikat követé. Egyik élteti a lengyeleket, másik élteti a szabadságot, harmadik halált kíván a muszkára, — de valamennyinek refrainje az, hogy : vivát Plotinszky. Cézár megköszöni, de nem szól. Poharat emel végre Bary Énok is, — aki gyanúban van, hogy rejtett szavakat fabrikál a „Hasznos mulatságok^ számára — és zajos tetszés között ily rythmussal végzi felköszöntését : „Mi csókoljuk, s visszacsókol. Mi beszélünk — s semmit se mond. Mit tegyünk hát? — Öleljük át ! Élj sokáig te jó bolond !“ E felköszöntés által Bary Énok keresztapjává lett Cézárnak. Nem jő méregbe a címre. Sőt komoly arcán halvány futó mosoly játszik, bizonyitva azt, hogy ily címmel talán már ő maga is megtisztelte önmagát. Két óra múlva pedig, minden szives marasztás dacára, veszi fö- vegét és haza ballag. (A tisztelt olvasó bizonyára meg van lepve, mert azt hitte, hogy a jó-bolond legalább is néhány bolondsággal fogé szép címért megszolgálni. S talán neheztel is rám, hogy egy ily komoly, reális, szolid embernek, mint milyennek eddigelé Plotinszky magát mutatta, eme nem épen hízelgő titulust adom. De szabad legyen megjegyeznem, hogy a j ó-b o 1 o n d o t nem én kereszteltem el, hanem Bary Énok, és Bary Énokkal a publikum, mely e tekintetben despota, és sokszor „öreg," „sógor," „jámbor, “ „bikfic" stb. nevekkel becsül meg olyanokat is, kiknek ötödik szép apjuk sem tett ezekre érdemet.) Tehát Plotinszky haza ballag. Ismét felbalad a lépcsőkön, épen úgy, mint két hét előtt. Ismét Torma Balázs uram lép elébe, éppen úgy, mind két hét előtt, csakhogy most nincs nyaka köré paplan tekerve. — Mi újság? kérdi Plotinszky a titkolódzó arccal ácsorgó mindenest. — Egy óra óta várja her . . . azaz várakozik a plébános ur — felel zavartan Torma Balázs. (Folyt, köv.)
