Eger - hetilap, 1875
1875-04-01 / 13. szám
101 C.) Svájc amennyire kicsiny területére, annyira nagy uép- müveltsegére nézve, hol az iskolai szervezet oly magas fokon áll, mint sehol Európában; s igy nem csoda, ha minden nemzet, mely a népmüveltség felé haladni akar, tanulmányozza iskolaszervezetét, mielőtt a nevelésügy előmozd.tására nézve nagyobb fontosságú lépést tenne. Oktatási törvényünk is Svájcból van átültetve s alig tér el Zürich kanton iskolai törvényétől, mely kantonnak nevelésügye méltán foglalja el az első helyet egész Európában. Svájcban az iskolaügy az egyes kantonok kiváló gondozásában részesül, melyet azok a nevelésügyi-tanács által hajtanak végre. Az iskoláztatás mindenhol kötelezett, és mindenütt ingyenes. A népiskolákon (Primarscbulen) kivül, melyekbe a tanoncok 6—12, néhol 14, sőt 16 éves korukig tartoznak járni,több kantouban még felsőbb népiskolák (Sekundarschulen), kerületi iskolák (Bezirksschuien), és tovább képző iskolák, (Fortbildungsschulen) is vannak. Ezek közül a három első 3 vagy 4 osztályból áll s vagy a felsőbb iskolákra, vagy a gyakorlati életre készítik elő a tanoncot; mig az utolsó egyedül a gyakorlati életre. Gondoskodva van itt a leányok ma- gasb kiképeztetéséröl is a sekundar-leányiskolák által, melyekben elsősorban azon tantárgyak taníttatnak, melyek által női és családi hivatásukra készíttetnek elő. Több kantonban e leányiskolákban a tornászat is kötelezett tantárgy, melynek gyakorlása azok testi, szellemi nevelését sikeresen munkálja elő. Van 19 tanító és 2 nőtanitó képezdéje (semioarium), a szegény gyermekek részére a Balaton-Füreden felállított nSzeretet-ház“ hoz hasonló 79 intézete (Rettungshaus), és több helyen mezőgazdasági intézete. Svájcban összesen van 5789 néptanító, 1737 nőtanitó. (Folytatás köv.) Levelezés. Borsod megye, T.-K. 1875. mart. 30. T. Szerk. úr! Az „Eger“ 12-ik számában megjelent, a borsod- megyei községi jegyzőkről szóló közlemény Írójának némely állításaira kénytelen vagyok a magam és társaim nevében észrevételeket tenni. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a névtelen iró nem tanulta meg még a logikai következtetés azon első és egyszerű szabályát, hogy egyesek hibáit egész testületnek felróni és ezt azok miatt kárhoztatni és elitélni nem lehet, nem szabad. Névtelen Írónak irányzatos levelével mellék-céljai lehettek, vagy valami boszu bírhatta rá, hogy a novaji jegyző kihágásai c s állítólagos csalásai miatt elég vakmerő az egész borsodmegyei jegyzői testületet kíméletlenül sértegetni, midőn rólok általánosságban azt mondja, hogy: Borsod megyében szökdösnek a jegyzők a folyamatba vett szigorú vizsgálat elöl ; vagy börtönre jutnak, kik hatalmas ujhazafiak példájára a szegény nép adó-pénzét, illetőleg a hazáét elkerkápolyiz zák.“ — Nem tartom érdemesnek ezen lovagiatlan áliitás valótlanságát behatóbban és részletesebben cát'olgatni ; annyit azonban a t. közönség tájékozása végett mind magam és társaim iránt tartozó kötelességemnél fogva kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a névtelen cikkíró minden esetre azon emberek közé tartozik, kik egyesek gyarlóságai miatt képesek egy egész testületet kíméletlenül megtámadni, — mivel csupán tapintatlanságát úgy a viszoDyokbani járatlanságát árulja el. Egy borsodmegyei jegyző. Hirfűzér. * (A húsvéti ünnepeket) szokott áhítattal s egyházi diszszel ülte meg városunk kath. közönsége. Nagypénteken, a sz. sírok látogatása, a zord idő dacára, az egyházi s egyéb testületek, valamint az egyesek ré-zéről is élénk buzgalommal folyt. Vasárnap, husvét első napján a székes-egyhá/.ban az istentiszteletet érsekünk ö exja végezte, mi közben az egyházi sz. beszédet Répássy János föegyházi hitszónok tartá. Mise u áa érsek ö exja a pápai áldásban részesité a híveket. * (Hymen.) Mult mart. hó 30-án vezette oltárhoz Kolossy Gusztáv, az egri ügyvédi kar ifjú tagja, az egri hölgy koszorú egyik legkedvesebb virágát, Mártonffy Ilka urhölgyet. Hosszú boldogság kisérje frigy őket. * (.Érsek ö exja) a nagykállói orgona építésének költségeihez 250 írttal járult. * (Necrolog.) Husvét másodnapján, mult mart. hó 29 én kisér tűk az örök nyugalom hazájába az egri orvosi kar egyik tekintélyes tagját,dr. Dobrányi Ignác orvostudort. Do br ány i (Daubrova) Ignác 1815. jan. 11-én született Egerben, ugyanitt a cist. rend főgymnásiumában s az érs. lyeeumban végezte előzetes tanulmányait. Innét tanulmányai folytatására a fővárosba menvén, mint orvostanuló az orvostudori szigorlatokat kitűnő sükerrel tette le. Az 1839 iki évben, orvostudori oklevéllel kezében, szülővárosába Egerbe tért vissza, s itt telepedett meg mint gyakorló orvos. Néhány év múlva, mint orvost, viszonyai Budára, utóbb bácsmegyei Kulára hiván el, e helyeken eltöltött pár év után vágyai ismét szülőföldére vonzották öt vissza, s itt élte le azontúl polgártársai javára szentelt fáradhatlan munkásságú példás élete éveit. Ez idő alatt ismeret- s tapasztalatdús szolgálatait gyakran igénybe vették hazai viszonyaink, s a bizalom és tisztelet, mely iránta mindegyre fokozott mérvben nyilvánult, számosabb fontos állással tisztelte meg őt. Az utóbbi nagy szabadságharc alkalmával 1848-ban, mint a heves-szolnok megyei nemzetőrség egyik zászlóaljának főorvosa vett részt a nagy nemzeti küzdelemben; 1849-ben a mozgó nemzetőrségnél, majd az egri lyeeumban rögtönzött honvédtábori kórházban működött, mint főorvos, mely alkalommal az ott dühöngött hagymáznak csaknem áldozatul esett. Később, felsőbb parancs következtében, a rendes katonai kórházbau, mint helyettes főorvos szolgált. Az 1850. évben Eger város főorvosi állomására hivatott meg, mely tisztjét az iránta, megújult közbizalom folytán 1362-ig viselte, midőn arról lemondván, mint, magángyakorló orvos élte le napjait, mindvégig egyike lévén azon köztiszteletben állt orvosainknak, kiket a közbizalom úgy az egyesek mint testületek részéről folyvást felkarolt és kitüntetett. Az 1873. évben a kitört cholera-járvány alkalmával a városi képviselő-testület közegészségügyi szakosztálya járvány-főorvosnak, nem különben az időközben megalakult heves-szolnokraegyei orvos-gyógyszerész egylet elnökének egyhangúlag választotta őt meg. A boldogultat az emberiség javára szentelt, nemes tettekben gazdag, s áldásteljes életén át, úgy sokoldalú hivatalos tisztjeiben, mint magán gyakorlatában, gazdag, s folyton növekvő elméleti s gyakorlatai ismeret, példás lelkiismeretesség, páratlan ügybuzgalom, ritka becsületesség, társadalmi műveltség, modorában s eljárásában tapintatos gyöngédség, előzékenység s nemes szivüség jellemezték. Hivatalos buzgalma-, lelkiismeretessége- s munkásságának fényes bizonyságai ama ritka pontossággal, terjedelemmel s szakavatottsággal egybe- állitott hivatalos jelentések s előterjesztések, melyeket időnkint városunk közegészségügyi állapotairól oly tapintatosan s rendszeresen áílitott egybe, hogy azok hivataibeli utódainak méltó mintákul szolgálhatnak, s melyek városunk ethnograpbiai megírásánál egykor nagybecsű adatokul szolgálandnak. — A boldogult temetése fényes egyházi szertartással, s a város polgárainak rend kivül tömeges részvéte mellett ment végbe. Adjon a jók és igazak ura nyugodalmat örök álmainak, — s enyhét és vigasztalást a mélyen sújtott derék családnak azon tudatban, hogy fájdalmukban nagy számmal osztozunk azok, kik a boldogultat őszintén szerettük és becsültük! — Künn a sírnál a boldogult koporsója felett, dr. Schwarcz Dávid,ahevesm. orvos-gyógyszerész egylet titkára következő beszédet mondott: „Midőn a sírnak átadunk, mely téged, kedves halott, tőlünk e földön örökre elszakaszt, ravatalod köré sorakoztunk azok, kik az élet rögös ntjain veled egy ösvényen haladtunk, veled egy téren küzdöttünk az emberiség szolgálatában, hogy tőled végbucsut vegyünk ! Fáradhatlan munkásságod közepette, — bár megtört erővel, de szakadatlanul az emberiség javán munkálódva — szakasztott ki közülünk a halál, oly Űrt hagyva utánad, melyet betölteni vajmi nehéz! A fájdalmat, mit elhunytad támasztott sziveinkben, mélyen érezni igen, de szavakkal kifejezni nem tudjuk. A heves- szolnok megyei orvos-gyógyszerész egylet szeretve tisztelt elnökét, tagjai egy nemeslelkü pályatársat, Eger polgárai egy áldozatkész emberbarátot, családod egy pótolhatlan támaszt vesztett el benned ! S habár a sir örökre elzár tőlünk, emléked mindvégig élni fog közöttünk, mert oly emlékoszlopot állítottál sziveinkben, melyet onnét az idők viharai sem fognak kitörölni soha. És most isten veled, nemes pályatárs ! Az igazak és jók szelleme őrködjék hamvaid fölött !“ * (jErödi Béla) tanár, derék ifjú orientalistánk, a húsvéti ünnepeket körünkben tölté, s tegnap távozott állomás-helyére a fővárosba vissza. E becses látogatásnak köszönheti lapunk mai tárcája t. barátunk tollából a törökök husvét-ünnepének alkalomszerű s érdekes ismertetését. * (Hála-nyilatkozat.) Eger város t. polgárai, 8 különösen a heves szolnok megyei orvosgyógyszerészegylet azon t. tagjai, kik mart. 27-én elhunyt bold, emlékű férjem, s illetöh’g édes atyánk dr. Dobrányi Ignác temetésén megjelenni s részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni kegyeskedtek, fogadják e nemes tettükért legbensőbb hálánk kifejezését. Eger. mart. 31. 1875. özv. Dobrányi lgnácné és családja. * (Női dalárda keletkezőben.) Zsasskovszky Mari ur- hölgy, az egri érseki tanítónő képezde ének- és zenetanitónöje, is
