Eger - hetilap, 1875
1875-03-25 / 12. szám
91 T avasy Antal, Vavrik János, Vavrik Endre, Végess Mihály, Völgyi Lajos, Zalár József. A 7, igazolási választmány tagjaiul megválasztattak: Bánóczy József, Eiszenmann János, Füíöp József, id. Nánásy Ignác, Zalár József; a főispán által kineveztettek: Babies Isiván (elnökül), Mártoníy Lajos, Moesóczy János, Beökönyi Victor. A biráló választmány tagjaiul megválasztattak: Alrnásy Felix, Blaskovics Gyula, Lipcsey Péter, Majzik Victor, Okolicsányi József. A fegyelmi választmány tagjaiul titkos szavazás utján megválasztattak: Majzik Victor s Fülöp József a főispán részéröl pedig kineveztettek : Mártonffy Lajos és Mo8Sóczy János. Az iskola tanács tagjaivá megválasztattak: Fülöp József, Makay Imre, Horánszky Nándor, Mészáros Endre, Balogh István, Herkt Károly, Bedekovics Vilmos, Németh Albert, id. Nánásy Ignác, Majzik Victor, Szathmáry László, Csiky Sándor, Ecsedy László, Zalár József, Fekete Károly, Földváry Kálmán, Sehőnberger Soma, Szederkényi Nándor, Berecz Ferenc, Simáczius Gusztáv, Rády Endre, Kas/ap Bertalan, Himfi József, V. Kovács László, Taby Manó, Ivády Miklós, Tavaey Antal, Visoutai Ignác, Jelenszky Ferenc, Bánóczy József, Csömör Kálmán, Isaák István, Braun József, Kapácsy Dezső. A község jegyzői nyugdíjintézet igazgatóválasztmányába megválasztattak: Zalár József, Majzik Victor, Eiszenmann János, Beökönyi Victor, Fülöp József, Berecz Ferenc, Mártonfy Lajos, id. Nánásy Ignác, Simáczius Gusztáv, Tavasy Antal, Vavrik Endre, Lipcsey Péter, Okolicsáuyi József, Babócsay György. A gazdasági gépekről. Bármely intézkedéshez és végzendő munkához bizonyos erő és kiviteli gyorsaság kívántatik. Igen gyakran nem annyira az erö- mennyiségtő), mint a kiviteli gyorsaságtól függ a munka sükere. Munkám s intézkedéseim sikerültét a végeredményből Ítélem meg, t. i. mint, mikép értékesülnek beruházásaim, fáradságom nem volt e hiába, általában üzletem, legyen az gyári vagy gazdászati, mennyi tisztajövedelmet képes kimutatni? A tiszta jövedelemhez természetesen számítom a beruházást érdeklő töke nagyobbitást is. Ehhez tartozik új építés, lecsapolna, árkolás, állatok szaporulata, trágyázás, faültetés, erdőirtás s a mai kor és gazdászati talaj és helyi viszonyoknak megfelelő célszerűen használható gazdasági gépek. Gazdasági gép alatt — legyen az complicált vagy bizonyos tekintetben egyszerű — oly eszköz értetik, mely részint helyettesíti vagy kevesbíti a kézi erőt, részint a kézi erőnél gyorsabban vagy tökéletesebben végzi a gazdaságban előforduló különféle munkálatokat. Mely gazdaság milyen gépet, miféle munka végzésére használjon, meg nem határozható papiroson, de bizonyosan oly gazdaságban fog alkalmaztatni, hol kézi erő-hiány következtében a gazdasági teendők csak nagy költséggel végezhetők és a hol a kézi erő lassúságánál fogva az intensiv kezelés és művelés mellett nem elegendő ; e tekintetben a birtokos és kezelőnek belátása, tapasztalata és combinatiója mérvadó. Kicsinylö tekintetet löveltink oly nagy v. közép birtokosra is, kinek nincs gözcséplögépe, vagy ki nem csépeltet azzal ; de 25 —30 év előtt még kivertük volna azon vakmerő egyént, ki tűzzel mert volna asztagunkhoz közeledni, most pedig csodálkozunk, mikép volt képes egy nagy uradalom vagy közép nagyságú birtok is, annyi munkás-embut kiállítani, ki magtárát megtöltse. Bizony nyomorúságos idők voltak azok, midőn az asztagokban még pünkösdkor is háborithatlan lakhelynek örvendtek az egerek ezrei. Néhány évtized letelte óta, mily óriási változás állott be; se változás bizonyára előnyére szolgál bármely, de mondhatom : minden gazdaságnak. Nem tagadható az, hogy a gazdasági gépek alkalmazása által a gazdaságok berendezése, vetésíorgás, művelési mód, minden intézkedés, munkafelosztás változott s említettem gépek alkalmazása folytán egyes vidékek gazdászati és munkás viszonyai máskép alakultak ugyannyira, hegy hol eddig kapás és takarmánynövények a munkáskéz és annak természetes következménye : a magas napidij miatt nem, vagy csekély mértékben vettettek, jelenleg arra fektethető a fősuly, s ez által a mostoha viszonyok miatt folytatni kényszerült extensiv gazdálkodás megszűnve, okszerű intensiv, kevésbbé talajkimeritő műveléssel helyetteeittetett. Minden okszerű és intensiv gazdaság a lalajtiszonyoknak és növény természetének megfelelő művelést tételez fel s ez okból a termés s igy a jövedelem kevésbbé ingadozó, továbbá célszerű vetésforgás váltó-rendszer felál litása, takarmány, gyök és kapás-növények természtése nélkül nem képzelhető. A takarmány-létezésnek természetes követője az állat- tenyésztés és haszonállatok tartása, ennek pedig trágya-bőség. Miután pedig csak trágyázás által fokozható, állandósítható, biztosítható termésünk, nem fogja senki kétségbe vonni következtetésem alaposságát. Nem. akarom azt mondani, hogy minden gazdászati viszonyok között, mindenféle gazdasági gép haszonnal alkalmazható, de állihány más terrrészetvizsgálóf, s önt be akarta azoknak mutatni/ így szólitá meg Liebiget néhány nap múlva egy fiatal tudós, Humboldtnak utazási müvében munkatársa. Mennyire meg volt lepeUe Liebig. Rohanva sietett Humboldt lakására. Hasztalan mondta a szolga, hogy nem lehet most vele beszélni; ellenzése dacára bement a szobába, s mos< yogva jelentette ki Humboldt, hogy a sérelem még orvosolható! — Ezek után már közölhetjük Humboldt Sándor levelét, melyet 1840. julius 14-én intézett Liebighez, midőn ez eléje terjesztette azon ajánlatnak mutatvány ivét; önmagától érihető, bogy Liebig a Humboldt által óhajtott változtatásokat örömest meg tette. Humboldt kevéssel ez előtt meglátogatta volt Liebiget Gie- senben. Humboldt igy ir: „Miként találjak szavakat, hőn szeretett, drága barátom, hogy önnek gyönyörű, kedves leveleért s mindazért, ami megtisztelőt ön számomra készíteni akar, köszönetét mondjak! Eu meg voltam arról győződve, hogy ön rólam soha sem feledkezett meg, s félre nem ismert, de a zavaros viszonyok ide s tova áramlása alkalmával, midőn a hirt, <■ szerencsétlen mende-monda-szülőt birni hiszem, a tudományos civakodásokat, melyek két ezer év óta léteznek a világon, s melyek, mint villamos lerakódások, egészben véve üdvösen hatnak, lelkesülten fölélesztem ; ön tán azt hiszi, hogy én, ki most berlini vagyok, öntől is távol estem, s a bennünket összefűző szeretet s barátság kapcsa is megtágult. Az ön lefele, drága Liebigem, megerősítette azt, mit már az ön iránt ép úgy, mint én, lekötelezett Gay Lussac s Arago által tudtam. Önt s az ön szellem- dús, szívélyes természetét párizsi életemnek kedves emlékei gyanánt őrzöm. Azon órák, melyeket akkor önnek házában, családi körében, egy gyönyörű bazalt dombozat előtt töltöttem, maradandó s örökké kellemesen ható benyomást hagytak hátra szivemben. E bosszú idő alatt sokszor heves dulakodás zajlott az ön szivében, engem pedig ezóta egyetlen szellőcske sem ért . Ön másokat ösztön zött, » ha ezek oly magasra jutnak, hova ön saját érdeme által felküzdötte magát, egy lépéssel közelebb állnak a vészes zivatar hazájához. E szavakban ne lásson mást, mint az ősrégi, vizözönelötti, Orioicó s Irtysch vidékéről származott vándor ártatlan enyelgését. Nekem is kijutott a dicséret- és gáncsolásból, miket ön is tűr, s a „történelmi dombon,u hol lakom, e héten először is azt olvasom az angol Albeuáumban: hogy az én müveim „idétlen ébrények, melyek mestervágás által hirtelen jönek napvilágra.“ Ilyen a világnak tarka folyása, ez a sorsa azoknak, kik, mint ön s én, másoknak életmunkássága által azon útra léptek, hol, ezek könnyedén azt hitték, kizárólagos birtokot vettek/ „Hogy én önnek, nagyrabecsült drága barátom, először is oly soká tételek, oka létem nyugtalanságában rejlik, mióta a derék fejedelem meghalt, kinek közvetlen környezetében éltem. A kimulá sát megelőző napok szivet rázó fájdalmakat okoztak, annál is inkább, minthogy élénken emlékeztettek szeretett fivérem halálos ágyára. Vannak fejedelmek is, kidet meg lehet siratni. Áttelepedé- sem Sanssouciba a mostani szellemdús és kitűnő műveltségű királyhoz uj zavart szült szamomra. Mert, minthogy a kora reggeli órákban némi nyugalmat élvezhetek, sietek önnel tudatni, hogy a barátsági emlék, melyet ön régi viszonyunknak állított, előttem kimond- hatlan becsű. Ön oly szeretetre méltó módon értékén felül becsüli azt, mit én tehettem, de én örömest hagyom az utókort ön által tévútra vezettetni. Miként magasztalhatnának fel inkább, mint az ön által terjesztett vélemény által, mintha nekem befolyásom volna az ön belső hangulatára, az ön irányzására, az önnel veleszületett talentum gyorsan elterjedt megismerésére, mindebben, mint tévedésben, vagy gyöngéd csalódásban, melyre önt, drága Liebig, régi jóakarat csábiiá, örömest megnyugszom; de mi az ön líyönyöiü, *
