Eger - hetilap, 1875
1875-02-18 / 7. szám
50 helyesebb és ildomosabb törekvéseknek, melyek — a megyei székhely-kérdésben erőszakolt, s áldástalan küzdelem abbanhagyásá- val, — testvéri egyesülésben, megyei érdekeink s jobblétünk váll- vetelt emelésére irányulnak. Az értekezlet további folyamában előterjesztetett a kamarai tisztviselők s választmányi tagok választására nézve az egri ügyvédi kar propositiója. Az egri kir. törvényszék területéhez tartozó ügyvédek száma ugyanis jóval haladja a másik két törvényszék hatáskörébe eső ügyvédek együttes számát. Az egri ügyvédi kar, mint többség, előterjesztésében foglalt ama valóban tapintatos és méltányos eljárás tehát, melynél fogva — a kamara alelnöki székének betöltését az idegen kartársak megállapodásának, nyílt kérdé sül hagyván fel, — a választmányt fele részben az egri, másik felében pedig, megosztva, a gyöngyösi és illetőleg a jászberényi ügyvé- j dek soraiból kívánja megválasztatni : az illető ügyvédi testli- ( letek részéről közmegelégedéssel és helyesléssel fogadtatott. Ezúttal egyszersmind a megválasztandó tisztviselők s választmányi tagok személyiségeire nézve is közmegállapodás jővén létre, — miután az alelnöki tiszt betöltését a gyöngyösiek, nemes udvariassággal, jászberényi szomszédainknak engedték át, — az egri ügyvédi kamara aleluökeül közakarattal Sípos Orbán ur jelöltetett ki. Mindezen megállapodások Szalay József kedves emlékű veteránunk, mint korelnök tapintatos vezetése alatt jöttek létre, kinek már megjelenése is nagyon jól hatott a kedélyekre, mint a kiben a jelenvoltak közül bizonynyal felénél nagyobb számuak egykori kedves jogtanárukat tisztelték, és kinek az értekezletet megnyitó igen szép beszéde hangolta az értekezlet tagjait már csak az iránta viseltető kegyeletnél fogva is arra, hogy az egyetértést, melyre oly ékesen buzdította őket egykori tanáruk, a hálás szivtt tanítványok miudenekfelett szemök előtt tárták. Az értekezletet estve, az ó-casinó nagy teremében, díszes lakoma követte, melyen, a meghívott néhány vendéggel együtt, mintegy 84-en vettek részt. A pohárköszöntések sorát Vavrik Béla törvényszéki elnök ö nsga nyitotta meg, lelkes szavakkal üdvözölve az egri ügyvédi kamarának az alakuló gyűlésre megjelent tagjait. Utána Sipos Orbán orsz. képviselő űr emelt az egri kartársak üdvözlésére poharat. Kiválólag élénk hatást idéztek elő ama szavai, melyekben átható lelkesedéssel s beDsöséggel, ezúttal is ismételten tolmácsolta az ő saját, s jászberényi tagtársainak tisztelet- s szeretetteljes ragaszkodását, barátságát s hűségét Eger és az egriek iránt, mint kik neveltetésük s kiképeztetésük első alapjait itt vetették meg, s kiket e városhoz, s annak lakóihoz annyi kedves és kegyele- tes emlék csatol. — E jeles pohárköszöntésekbez még számosabbak csatlakoztak, kettős megyénk jelenvolt alispánját, Isaák L. urat, a conferentia korelnökét, Szalay József urat, az egri kir. tszék elnökét Vavrik Béla urat, a kamarai elnökjelölteket Babies István és Sipos Orbán urakat stb. éltetve. A kedélyes lakoma, nem lankadó élénkség- s vidámsággal, 11 óra felé ért véget; miről még megemlíthetjük, hogy a vidékiekkel való megismerkedésen kívül, mely egyik főcélja volt a közvacsorának, az egri kartársak pincéiből az asztalra került hírneves egri borok legnemesebbjeivel, melyeket épen nem fösvény kézzel raktak fel vidéki kartársaik kedvéért az egriek, szinte meg lehetett ez estélyen ismerkedni, minek folytán igen vidor képet vihettek haza ez ünnepély emlékéről az abban résztvettek magukkal. Másnap^az az vasarnaj^laxtatott az alakuló gyűlés, a megyeház nagy terelnéEen, melyet a megyei kormány ritka előzékenységgel átengedett e célra, mi által teljes hálára kötelezte az ügyvédeket. E gyűlést Vavrik Béla kir. tanácsos ur, az egri kir. törvényszék elnöke remek beszéddel nyitotta meg, milyen csak az ő ritka tudományosságától és kitűnő szónoki tehetségétől telhetett ki. Reményünk van hozzá, bogy a jeles beszédet közelebbről egész terjedelmében fogjuk közölhetni. Megnyitottnak nyilvánítván a gyűlést, átadta az elnöki széket Szalay József korelnöknek. Rövid előzmények után, Rády Endre ur a tisztikar és választmány tagjainak névsorát az előértekezleti megállapodások szerint indítványba hozza; mire a szavazatszedö küldöttség megválasztatván, a törv. értelmében a szavazás csakhamar megindult, mely, valamint a szavazatok összeszámítása, — egy kissé gyakorlatiatlan módon hajtatván végre — közel 2’/2 órát vett igénybe. Bevégeztetvén a szavazás, az eredmény kihirdettetett, mely szerint : Beadatott ösz- szesen 104 szavazat. Megválasztattak: elnöknek: Babies István 103, alelnöknek : Sipos Orbán 91, titkárnak : Belánszky Mór (100 szavazatból) 91, pénztárnoknak: Si mony i Károly (98-ból) 97, kamarai ügyésznek: Mossóczy János (103-ból) 99, választmányi tagoknak : 104 szavazatból : T a r n a y Karoly , H i ra f y József 102, Fülöp József, Martonffy Lajos, Imre Miklós, Prusovszky Istrán 101, Ury József 100, Rády Endre 93, póttagoknak: Petravich Bertalan, Horváth József, Markus József 101, Lipkay Kálmán 96 szavazattal. — Mely eredmény kihirdettetvén, nagy örömmel üdvözölte a gyülekezet az igy megválasztottakat, s a megválasztott elnök Babies István ur érzékeny szavakban köszönte meg megválasztott többi társai nevében is a bizalmat, valamint a tazéki elnök Vavrik B. a korelnök Szalay J. urak úgy a szavazatszedö bizottság fáradozásait is, s kérte az ég áldását a kamara működésére. Mi pedig azzal zárjuk be sorainkat, hogy a szép egyetértés, mely e’gyűlésben mutatkozott, soha el ne hagyja az újon alakult kamra tagjait, és hogy ezen intézmény, mely idegen földről Ultet- tetett át hozzánk, és melyet tehát saját nemzeti életünkből kifejlettnek nem mondhatunk, teremje meg azon gyümölcsöket, melyekhez illetékes körök oly szép reményt csatolnak! 4 T Á R G A. Egy év után. I. A hant is rég behorpadt.. . És nincs ott semmi emlék, Ho* az én jó apámat, Mig sírtam — eltemették ! Mintegy álló csillag, Folyton átvilágol. Akarja, hogy itt is Meglegyen jelképe, Oh, miért is nincs még Sírodnak emléke . . ? ! Tudom, te nem kiváqod -- Ismertem férfi-lelked ; Én sem ... ah, árva szivem, Te őt el nem felejted ! A holtnak nem szükséges, A hűség sem kivánja . . . És nekem még is úgy fáj, Sírodnak pusztasága ! II. Szeretlek, ha könyem Lassan föl is szárad ; Hogyha nem is hallik Sóhajom utánnad. S bár ez érzet hozzád, Fedjen bármi távol •— Liebig és Platen. (Carrière M. után.) — Horváth Zsigmond. — (Folytatás.) Liebig sem Wiesbadenbe, sem Mainzba nem jöhetett, mint Platen levélben óhajtotta, s ö remélte. Előttem fekszik egy Liebig Justushoz Darmstadtba cimzett levél, melyet maga irt Pfungstadt- ból, s tartalma Platenhez van intézve; hogy az erlangeni esemény fordulata rósz, egyéb semmi; s hogy talán még Heidelbergben találkozhatnak. A levelet hihetőleg szülei küldték Platennek, ki, mint naplójában irja, még egyszer Darmstadtba akart menni, ha Liebig- gel ott talátkozhatnék. Keservéről panaszkodik, melyet rá mért a sors, hogy ismét mardossa, hogy oly sok máson kívül még ez is emészthesse szivét. Midőn barátját Heidelbergben sem találhatta : „Az utazásról azt mondhatom, — igy vélekedék a költő— arra nem
