Eger - hetilap, 1875
1875-12-16 / 50. szám
XIV. ér-folyam. 50. szám. 1875. december 16 án. Előfizetési dij : Égés* évre . Félévre . . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . — 45 kr. - 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésit! 1 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a Jycemni nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. i ■■■ ■ ........ innmiinmiiMMMaMMMM»■■ iái mi ■ i ■ i •• "" 1 ■ 1 mow ——a—h h i r lîii il* E lőfizetési fölhívás. A közelgő újév alkalmából tisztelettel kérjük föl t. előfizető olvasóinkat előfizetéseik idejekorán való megújítására. Lapunk, eddigi irányához s elveihez hiven, továbbá is hű tolmácsa leend megyei s városi életünk összes mozgalmainak, független, s erélyes harcosa hazánk közjólétével összefüggő érdekeinknek. Azonkívül kiváló gondunk leend rá, hogy lapunk, mig egyrészt eredeti tudósítások, s közlemények által hazánk politikai s társadalmi életéről, valamint a külföld enemű fontosabb mozzanatairól biztos és alapos tájékozódást nyerjen, úgy másrészt tárcánkban t. olvasóink irodalmilag becses, ismeretterjesztő, s a kedélyt nemesítve mulattató olvasmányokat találjanak. — Előfizetési föltételek r Egész évre Félévre Évnegyedre Egy hóra Az előfizetési pénzek vány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. 5 frt. — kr. 2 frt. 50 „ 1 « 30 „ 45 „ legalkalmasabban posta-utalAz „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.) Az önálló magyar vámterület híveihez! (Vége.) Magyarország, mint tisztán földmivelő ország meg nem állhat, mert nem birja el egy modern culturállam költségeit. Ezt a tapasztalás bizonyítja. De mint földmivelő állam sem állhat meg, ha oly kapcsolatban marad, melynek következtében nemzetgazdasága év- röl-évre inkább eladósodik, s maga az öröklött föld is külföldi hitelezők kezeibe kerül. — Mint földmivelő ország sem maradhat meg Magyarország, ha a vámszövetség folytán képtelen mezőgazdasági ipart teremteni, s ennek segélyével átmenni az intenzivebb gazdálkodási módokra. Hogy akar megállni Magyarország felszaporodott terheivel válláD, s hogy akarja megfizetni adósságait az ipar tőkete- remtö ereje nélkül, mikor nyersterményeit nem értékesitheú idehaza, s nem adhatja el a külföldön, mert a távol országok olcsóbb produkciója leszorította a piacokról, s a fölemelt földadó egyszerre megdrágítja termelését és csökkenti a birtok értékét. Csak ha egyúttal áttérünk az iparra, fogunk gazdaságilag is, államilag is, culturailag is megállhatni mint nemzet Európában ; ha ezt most tenni elmulasztjuk, vagy bukásnak megyünk elébe, vagy vissza kell térnünk egykori primitiv és patriarchális viszonyainkhoz. Minthogy pedig ez ma, a vasutak és távirdák korában Európa közepén nem lehetséges, nincs más választás, mint komoly elszántsággal véget vetni egy tarthatatlan állapotnak, s hozzálátni egy uj helyzet teremtéséhez. Ez okokból azt tartjuk, hogy az osztrák-magyar vám- é3 kereskedelmi szerződést fel kell mondani, s a monarchia túlsó felével az önálló magyar vámterület alapján kell egy uj kereskedelmi szerződést kötni. Magyarország és Ausztria között, melyek gazdasági viszonyai oly teljesen különbözők, vámközösség helyesen nem is képzelhető. Más vámpolitikát követel az egyik, mint a másik, s az erősebb fél érdekei lévén tulnyomóak, a szövetség mindenkor a gyöngébbnek gyarmati kiaknázására és gazdasági tüggésére fog vezetni. A helyes viszony két ily állam közt, ha politikai unióban élnek, más nem lehet, minthogy mindenik a maga területén saját igényeinek megfelelő vám- és kereskedelmi, ipar és gazdasági, adóügyi és hitelforgalmi politikát követhessen, s a két ország egymással barátságos szerződésre lépjen, mely a nemzetközi forgalomban a kölcsönös érdekeket szabályozza. A két államnak ilynemű gazdasági önállása nem zárja ki azt, hogy egymásnak a külfölddel szemben méltányos előnyöket ne biztosítsanak. A közös vámterületnek ilyetén kettévá lasztása által nem célunk megingatni azon államjogi viszonyt, melyet Magyarország és Ausztria közt az 1867. XII. t. c. megállapított. Sőt az önálló magyar vámterületet egyenesen az 18 67-ki kiegyezés természetes következményének tekintjük, mert általa a dualismus elve a gazdasági téren is megvalósittatik. Az önálló vámterületnek felállításából még nem következik sem az, hogy Magyarország a védvámrendszert fogadja el s magas vámtételek segítségével maga körül chinai falat emel, sem az, hogy feltétlen szabadkereskedési elveket alkalmazva megnyitja határait az összes külföldi áruk özönének s kiszorítja innét az osztrák gyártmányt. A vámpolitika, a mennyiben a vámtarifák megállapításában fekszik, a külön vámvonal felállítása után függetlenül határoztatnék meg az ország iparképessége, fogyasztási igényei, az áruk természete, a kincstár érdekei s az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés compensationalis és politikai tekintetei szerint. Tiltakozunk tehát a felfogás ellen, hogy kik az önálló magyar vámterületet óhatjuk, védvámosok volnánk, s célunk csak az lenne: a közösnek nevezett, de voltaképen osztrák védvám helyébe magyar védvámot állítani. Igenis, ellenezzük az osztrák védvámok kiterjesztését Magyarországra, és még inkább azok szándékolt felemelését, mert ez egy Magyarország összes lakóira kivetett uj osztrák indirekt adóval felér. De a magyar fogyasztóknak újabb, szokatlan és nehezen elviselhető terheltetését sem akarjuk. Nem akarunk magasabb védvámot önmagunknak fizetni, mint a milyeneket ma az osztrákoknak fizetünk, sőt mindazon cikkeknél, melyeket idehaza célszerűen termelni nem lehet, az osztrák védvámok helyébe a szabadkereskedelmi rendszer értelmében egyszerű financvámokat tartunk indokolva, mi által a magyar fogyasztó közönség csak nyerne az árban, olcsóbban juthatván jobb portékához. Való, hogy a magyar vámsorompók felállításával elérni akarjuk a létező magyar ipar, a hazai nyerstermények alapján életképes fejlődésre alkalmas iparágak, és nevezetesen a mezőgazdasági ipar felvirágoztatását mérsékelt védvámok által : de ezt nem egyik, vagy másik néposz- tály, sem egy, vagy más vidék, nem pusztán a városi lakosság érdekében, hanem minden osztály s főleg a mezőgazdasággal foglalkozók érdekében, a haza érdekében, a nemzet jövő érdekében kiváDjuk. Mondják, kik az önálló vámterület elfogult ellenzői, hogy a vámsorompók felállítását az ipartetményekben drágaság fogná követni, mert az osztrák gyáros most ingyen hozza ide áruit s ezentúl fizetne tölök a vámon. Névszerint, hogy a földbirtokos, ki búzájáért ma ezer forintot vesz be s ez összegen bizonyos mennyiségű portékát vásárol, ezentúl kevesebbet szerezhetne be. All-e ez ellenvetés? Minden gazda tudja, hogy Sbuttlewortb, vagy Hornsby gépei nem drágábbak, mint az osztrák, vagy magyar gyárak gépei, pediç
