Eger - hetilap, 1875
1875-10-28 / 43. szám
L — 338 — ános törvényhozói ismeretekkel, aunál kevésbbé szakképzettséggel, sem munka-képességgel, s a mi legfőbb, egyéni önállósággal nincsenek felruházva. Az egyéni önállóság s meggyőződés! függetlenség úgy felfelé, mint lefelé, általában felette szükséges, másik fökellé se az országos képviselőségnek; de épen ez a kellék igen nagy mértékben hiányzik általán véve országos képviselőinknél. Innen van az, hogy mig a képviselők egyik része a hataiomvivőkkel — felfelé, — a másik része pedig minden áron lefelé, — kokettirozik, — sa nép- ámítással foglalkozik ; s igy aztán legtöbbször vagy a hatalomvivök kegyének kiérdemlése, vagy a népszerűség és ssabadeivüség va- dászására való erőlködés vezeti a képviselőház tagjai igen tekintélyes részének képviselői működését s magatartását. Mi azt hi8zszük, miszerint az iucompatibilitási törvénynek fő- képen azt kell megakadályozni : hogy az állam- s közhivatalnokok, ezen tisztük rovására s a hivatalos teendők hátrányára, ne szere pelhessenek egyszersmind mint képviselőházi tagok is ; és a kik az olyan hatalmas nagy befolyású társulatoknak vezető tagjai, a mely társulatok az állampénztárral pénzügyi és elszámolási viszonyban állanak folytonosan, — ne legyenek egyúttal az azou pénzügyi viszonyok feltételeit, minőségét, menetelét s tartamát engedélyező, vagy számon kérő képviselöháznak is tagjai. Mi azonban azt látjuk a képviseiöház tárgyalásaiból : hogy az imcompatibilitási törvény nagyon is aprólékos minőségekre terjesztetik ki, a melyek által épen a képviselőségre szellemileg s jelle- mileg minél qualificáltabb egyének szorittatnak ki a képviselöház- ból; holott hazánkban vajmi rendkívül csekély a képviselőségre legalább egyénileg jól qualiticalts az úgy felülről mint alulról függetlenségben élő emberek száma. Nem lehet tehát bámészkodnunk azon, ha országgyűlésünk, — melynek háza értelmiségileg kellően képviselve nincsen, — elegendő kiható erővel nem bír államiságunk kórmányzatára. Lövinczfy János. A. zálogházról. Nem minden ember lévén a szerencsének édes gyermeke, van azon kedvező helyzetben: hogy akár készpénzéből, akár jövedelméből, akár pedig keresményéből bizton megélhetne folyvást ; a legnagyobb takarékosság mellett is jöhet olyan mostoha körülmények közé, hogy egy vagy más tekintetből megszorulván, nem képes szükségét fedezni és kölcsön-pénzhez kénytelen folyamodni. Kivált a mai időben, midőn a század uralkodó eszméi — a közjóiét előmozdítása tekintetéből — a régi társadalmi rendszert; annak majd minden középkori intézményeivel együtt megíámadváu, — alapjából is csaknem felforgatták : hogy romjain egy uj, a mai müveit kor nemesebb igényeinek megfelelő uj társadalmi rendszert teremtsenek elő. És igy átmeneti korbau élvén, nem mindenki találja fel egyhamar a társadalomban azon helyzetet, azt a működési kört, melyet neki a sors kimutatott, hogy emberi hivatását betöltse és mindennapi kenyerét megkeresse. Valóban, a mai időben ritka ember van azou kedvezőbb helyzetben — ha csakugyan a szerencse különös módon nem ajándékozó meg, — hogy saját keresményéből minden fenakadás nélkül folyvást fedezhesse szükségeit, s olykor-olykor kölcsönhöz ne volna kénytelen folyamodni. Főleg a inai időben, midőn látjuk: hogy majd minden vállalat szédeleg; —majd minden állást a politikai mozgalmak hullámai örökösen ingatnak, mig nem jön egy szél, vihar, mely le dönti; midőn látjuk: hogy mig a politikai hatalom a népre visszaszáll az egyesek kezéből, addig a pénz egyesesek kezébe foly vissza a néptől ; a tőkepénzesek napról-napra szaporodnak, a gazdagok fogynak, a szegénység pedig a népség kebelében mindinkább gyökeret ver, mintha csak e tekintetben is azon physikai törvényt látnánk életre vergődni, mely szerint a forrás szétömlő vize, végre is csermelybe, patakba szakad, ezek pedig a nagy folyókba vesznek, mignem a nagy folyók utján a tengerbe siet; —■ midőn látjuk; hogy a vagyon utáni sóvárgás egyeseknél egészen bűnné fajul, — kapzsi nyervá- gyával nem pirul a nyilváuosség előtt megjelenni : hogy annálin- kább célját érhesse ; — midőn látjuk : hogy a kisleiküség áltaná- csaiva! mily nyaktörö szíriekre viszi a szegény próbálatlan özvegyeket, ifjakat, hogy teljes biztonsággal dobhassa az örvény mélyére : hogy vagyonaikat annál inkább kizsákmányolhassa ; midőn látjuk végre, hogy a tömeg is — szemben a legszentebb igazsággal, és a legjogosabb követeléssel, az állam, a közönség kárára az egyesek, a családok, testületek önérdekeire játszatik ki, — lehet-e csodálkoznunk azon, hogy a szegények száma órási mértékben szaporodik ; és az önfentartás ösztönét követve, csupán kenyérért, úgy physikai, mint szellemi tehetségökkel készek ezrek meg ezrek a mások szolgálatába állami, kegyelmének feltétlen alárendelve ma-<§ T ÁR G A. §►Egyenes utón ... Csúszni tanulj ! az élet utal ; • ^ ?Iq ? ilÇÏa •A— Grotesque : . ' -dj • án/ . J u^U ' Kiirtlii Jenőtől. ~ t (Vége.) Küküllöy ur jobb kezével Miklóskát tartva, balkezével a kardmarkolatot tartva, nyájasan üdvözöl uton-utféleu mindenkit kalpagos fejével, s jókorát hízva a dicsőségtől, ér lakására. Az áldomás . . . áldomás, akár Küküllöy tartja, akár más ember fia ... s mégis ennek volt következése az, hogy Erzsikéuek Pozsony igen megtetszik . . . s másnap egész város tudja, miszerint küküllöi Küküllöy Szaniszló báró Wesselényinek és Metternich hercegnek komája. Azon időben az ifjúság képezte a nép szavát. Akit megtapsolt ,az eo ipso meg lett teremtve szónoknak. Akit kifütyült, lepisszegett, az haza mehetett repcét vettetni. Küküllőyt felkarolta, és megcsinálta népszerű nemes embernek. És ö be tudta magát találni e mondva csinált kényelmes helyzetbe. Mosolygott mindenkire, Ígérte pártfogását mindenkinek hercegi komájánál, nem haragudott, ha Erzsikére szépen néztek, éltette a hazát és traktálta a fiatalságot. 1845-ben már, mint afféle nemes ember, maga rendén találta J óz3ef fia részére megbivni keresztapának — József nádort. Felépült a harmadik lépcső. Nagyságos küküllöi Küküllöy Szaniszló ur kezd szerepet játszani. 0 maga sem hiszi már, hogy valaha Kukutchek Vasili volt. Utálja a muszkát még a borsóban, lencsében is; — s ha a borban muszka teremue, képes volna vizitalra adni magát. Wesselényi, Metternich és József nádor komája megérdemel egy-egy kis táblabiróságot néhány megyében. A Jáblabiróságtól, az oly ügyes embernek, mint Szaniszló, csak egy ugrás kell a követségig !... 1847-ben gyász éri a nemes családot; . . . meghal Józsika keresztapja : a nádor. Akis árva részére fekete szalagból készülnek a ruhacsokrok. — Szegény kicsi! ily nagy veszteséget kell már elviselnie ily korán ! — panaszolja Szaniszló ur ö nagysága fünek-fának. — Kit gyászol a kis urfi? — Jó keresztpapáját, a derék József nádort ! feleli Küküllöy ur szemeit töriilgetve. De a borúra derű ! Ugyanazon évben megszületik Istvánka, István palatínus keresztfia. Meghalt a nádor, éljen a nádor! Van tehát már n é g y lépes ö. A viharor 4k-ban Küküllöy visszavonul falusi jószágára... és ez elvonultságban él, mig 1849 ben ki nem. ragadja ebből L a- josk Kossuth Lajos kereszt fia. Ismét egy 1 é p c 8 ö, . . az ötödik. Kossuth keresztfiának az apja nen tétlenkedhetik akkor, midőn a haza veszélyben van ! Ki azzal a Wesselényi- karddal! És Küküllöy kormánybiztos ur, kardesörtetve kezd bur- nótozni a hazáért.
