Eger - hetilap, 1875

1875-02-11 / 6. szám

42 lem feddhetlensége, és az erély feladatuk nehézségeivel leendő meg­küzdésre meglesz, kik közül az elnök méltó képviselője lesz ezen vidék ügyvédi karának, az ügyész pedig kérlelhetetlen védője az ügyvédi kar becsületének. Hogy ezen és csak is ezen tekintet legyen a mérvadó a válasz­tásnál : az szükséges. Némuljon tehát el minden személyes rokon­vagy ellenszenv, minden pártfelekezetiesség, minden kicsinyeskedő neheztelés ; és adja szavazatát kiki arra. akiben legjobb meggyőző­dése szerint leginkább feltalálhatni hiszi az ügyvédi kamara jól fel­fogott érdekeire nézve szükséges tulajdonokat. Ez természetesen terjedjen ki a választmányi tagokra és a többi tisztviselőkre is. Ha a választások szerencsések lesznek: akkor bátran nézhe­tünk az ügyvédi kamara működése elé ; mely hogy minél áldáso­sabb legyen : adja a Mindenható ! A városunkban alakulandó ügyvédi kamaránál azon sajátságos viszonyok közt, melyekben vagyunk, különös érdekű az, hogy a három törvényszék székhelye közül, melyeknek területén lakó ügy­védek lesznek annak tagjai, épen az egri kir. törvényszék székhelye lett a kormány által e vidék ügyvédségének kamarája székhelyéül kitűzve. Ez t. i. a gyöngyösieknek, a mint értesültünk, kevésbbé nyerte ki megelégedését, mert ök természetesebbnek vélnék, ha a Jászberény és Eger közt közben lévő Gyöngyös lett volna annak székhelyévé kijelölve; és a mint halljuk, mindjárt a megalakulás után szándékoznak azon inditványnyal fellépni, hogy felirat intéz- tessék az igazságügyi ministeriumhoz, melyben az ügyvédi kamara Gyöngyöst kérje székhelyül. Arra ugyan el lehettek az egriek készülve, hogy bármely kér­désben e két város közül valamelyik érdeke szóba jő köztök és a gyöngyösiek közt : a gyöngyösiek maguk mellett fognak harcolni; hisz ez természetes! De már csak mégis az elfogultság és egyolda­lúságtól menekülhetnének gyöngyösi polgártársaink ! Hiszen az világos, hogy csakis elfogultság saját lakhelye mel­lett és egyoldalúság a dolgok felfogásában támaszthat ily kivánatot bennök ! Ugyanis aki ezt méltányosnak véli, pusztán azon részről fogja fel a dolgot, hogy Jászberény és Eger közt Gyöngyös a közbe­eső hely, de nem gondol arra, hogy a kiknek az ügyvédi kamara székhelye lesz, azok mégis túlnyomó részben Egerben és közvetlen vidékén laknak, mert hiszen Egerben magában több ügyvéd van, mint Jászberényben és Gyöngyösön együttvéve, mily méltányossági érzet találhatná tehát azf helyesnek, hogy ne Eger legyen az ügyvédi kamara székhelye ? Hiszen talán csak a tagok végett lesz az ügyvédi kamara, nem a hely kedvéért, melyben feláilittatik, és így képzelhetlen va­lami, ily feliratnak többséget szerezhetni. Hanem azért mégis ne vegyék közönynyel az egriek e dolgot, és írassa be magát jó idejekorán az ügyvédi kamarába minden ok­levéllel biró egri ügyvéd (illetőleg el ne mulaszsza ügyvédi okle­velét bemutatni és az alakuló gyűlésben résztvenni;) mert különben megtörténhetnék valamely sajnos közönyösségnél fogva, mclylyel netalán a helybeliek ezen kérdés iránt viseltetnének, hogy a tulajdonképi kisebbség túlszárnyalná a saját érdeke felett éberen* nem őrködő többséget, és nemcsak az egri ügyvédekre, hanem ma­gára a városra nézve végzetszerüvé alakulható előzményt alkot­hatna. Kívánatos tehát, hogy senki az egri és vidékebeli ügyvédek közül el ne mulaszsza febr. 11., 12 és 13-ik napjaiban bemutatni ügyvédi oklevelét az egri kir. törvszéknél, és 14-én d. e. 10 órakor a megyeház nagy termében tartandó gyűlésben személyesen részt venni (mert csak személyesen lehet szavazni a helvbenlakóknak, csupán vidékieknek engedi meg a törvény lepecsételt levelekben szavazni ; azt is csak a választásnál, nem pedig más kérdé­sek feletti szavazásnál is), és igy saját érdekei mellett városáét is tőle kitelhetöleg előmozdítani. Azzal zárjuk sorainkat, vajha engedné a gondviselés, hogy egyetértés lengené körül a polgári jólét oly kiváló érdekei elömoz- ditóinak, az ügyvédeknek e lépését, és áldása kisérje sikerdus eredményét ! — y. Borászatunk ügyében. Mint minden a mai péDzszük világban, úgy a mi egyedüli ke­reskedelmünk : a bor-iizlet is pang, s mig egyrészt az elárusitásnál a kereskedelem szenved, érezni kell ezt másrészt a szölögazdászat- ban is, s talán még nyomasztóbban. — A bécsi világkiállításon, —- hol azon cég, melyet én képviselek, boraival szintén részt vett, s ki­tüntetésben is részesittetett, — nem elégedtek meg a nemzetközi birálattal, hanem az osztrák-magyar kormány Klosterneuburgban még egy „vegykémileg élettani állomást11 is létesített a gyümölcs, és szölöszet terére, hova minden e szakba vágó termékek s igy boraink is eljutottak vegyelemzés végett. Tudósítást, s egyszersmind 30 kérdő pontot kaptam az ott mű­ködő igazgató, dr. Roesler L. tanártól, kinek midőn valamennyi kérdő pontjaira válaszomat megküldtem, szives volt meghívni azon helyre, hova más viszonyok és körülmények között alig lehetett volna bejutni. Hogy tehát ezen téren tapasztalataimat gyarapíthas- sam, mivel szöllö-gazdászatunkban magunkon leginkább gondol­tam segíthetni, haladék nélkül meglátogattam Klosterneuburgot s ott a nevezett állomást. —- Mindenesetre meglepőn hatottak rám azon nagyszerű készülékek, melyekkel több terem dúsan van meg rakva, s melyek mind megannyikép vezetnek kellő eredményre a kémlelődésnél ; de még is legkivált az erjesztő eszközök vonták ma­gokra figyelmemet, mert az erjesztés a legfontosabb a borászat te­-4 T A R G A. Jk Liebig és Platen. (Carrière M. után.) — Horváth Zsigmond. — (Folytatás.) Délután találkozott barátjával az utcán és sétálva elkísérte a szomszéd faluig, hol Ligebig- s egy rajnavidékire cséza várt, őket minden feltűnés nélkül tova szállítandó. Platen szintén beszállt, s Nürnbergig velők utazott. „Az est gyönyörű volt. Nürnberg egyik csinos utcáján még egyszer egészen egyedül lehettünk, örültünk találkozásunknak s örök hűséget és szeretetet fogadtunk egymás­nak. Soha sem láttam Liebiget nemesebb s szebbnek, noba mindig kedves szépségű. A nyúlánk termet, a szabályos finomságú arc­vonásokon elömlö szelíd komolyság, a nagy barna szemek a setét, dús szemöldökkel első tekintetre megnyerővé teszik. Reméljük, hogy a jövő telet mindketten Párizsban tölthetjük. Társpoharat soha sem ittunk, a kölcsönös „te“ szólitás egészen önkénytelenül jött ajkainkra. Sem beszéd-, sem tagmozgatásban soha sem vettem észre Liebigen legcsekélyebbet sem, mi szerénytelen, vagy csak legkisebb mértékben erkölcssértö lett volna ; 8 ép ez az, mi kiváló becsülésre gerjesztett iránta. Oly sok csalódás után végre e ba­rátságban boldogságot, nyugalmat, s örök állandóságot lelhettem. E barátság folytán titkos sejtelmem szebb reményeket tüntet elém jövendő müveimre nézve , melyek túl fognak lengeni a dal- költészetin.“ Májusban Platen gyalog átment a Spessarton ; Aschaffenburg- ban igy ir: „Csalatkoztam azon reményemben, hogy itt találom Liebiget, kit meghívtam ide, hogy elém jöjjön." — Egy rajnavidéki kirándulást szándékozott tenni Liebiggel, s meglepetésére Darm- stadtban tudta meg, hogy barátja amaz erlangeni ügyek miatt váro- silag le van tartóztatva. A feletti boszuságuk, hogy nem utazhattak együtt, üölesönös csipös szavakban nyert kifejezést ; a téves egye­netlenségek levelezés közben sem szűntek meg. Platen szerint Liebig első irata „oly rövid, mint valami üzleti-levél," s ez idősb barátjá­nak kissé hideg s tanácsló hangú szavaira hason irányban felelt: „Ha te, midőn felelsz, azt irod: barátságos érzelmeidet szivemből viszonzom — ez nem annyi, mint mikor a kereskedő azt írja a má­siknak : erre 8 erre vonatkozó tudakozódása folytán készséggel je­lentem, hogy ilyen nálam még készletben van ? Egyébiránt leve­lemben a hideg ész szavára hallgatok, — ez beszél a tiedből is, hogy Gottwalt tévedéseibe (Jean Paul „Ifjú éveidben) ne essem; mert elsőbben úgy ttint föl előttem, mint ha csupán gróf Platen irt volna hozzám. Miután ismerlek, mindent erediségednek fogok be­tudni." — Platen a célzást az „Ifjú évek-“ben szereplő Klotar grófra durva s szeretetlennek találta; „egyenesen meg kellett volna veled szakitanom minden viszonyt, akkor aztán lett volna okod, ten maga­dat második Gottwartnak hinned . . . Midőn azt mondtam, bogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom