Eger - hetilap, 1875
1875-10-14 / 41. szám
A — 322 — Képzeljük csak e helyet, miat Thalia templomát, melynek belsejében a nemes eszmék virágai nyujtatnak. Nem méltóbb utóda lehetne-e a volt isten-házának, a nemes élvek temploma, mint a lomtárgyak depotja? Nem lehetne-e, kisajátítva e helyiséget, a lomtárgyak részére más helyet szerezni, s csak kevés jóakarat kellene hozzá, melyet a nemzetiségnek a hazafiság nyújtana, hogy az eddigi rom magasztos lakává alakuljon a szinmüvészetnek. Nézzük tehát a dolognak reális oldalát, mire szerény nézetünket alapitva, az állandó színház eszméjét legkönnyebben megtestesíthetnek. Vizsgáljuk meg a dolog kivihetőségét s a gátló körülményeket, mik célunknak útjában állanak, hogy mi módon lehetne azokat elhárítanunk. A magyar provincia népesebb városai többé kevésbbé bírnak állandó színházzal. Városunk egyike azoknak, mely leginkább érzi ennek létszükségét, de hol a kivitel lábra kapni nehezen tűi, hol ha szegény Thália papjait felénk is találja fújni a jó szél, szűk te- teremben, vagy fabódéban kénytelenek hirdetni a szépet és nemeset. Nem a vád szavai, ha kimondjuk, hogy mi is szeretjük a szépet és magasztost, de érte tenni nem akarunk. Pedig a cél nagysága a küzdést s tetterőt feltételezi. Egyesek ez ügyben való lelkesültsé- gét utánzó nyegleségbe számítjuk, s ez kénytetett már sok erőt a szerény visszavonulásra. Ez hibánk, mi által főleg a közérdek szenved. Az állandó sziház létrehozásának eszméjét néhány év előtt városunk némely tekintélyesebb polgárai felkarolták s a kivitel módozatainak megmunkálására egy számos és tekintélyes tagokból álló comité alakult. Kérjük e t. comitét, vegye föl újra a nemes eszmét, s adja jelét életének, s főleg életrevalóságának az által, hogy ez eszme — szerintünk lehető — kivételéhez tegye meg a szükséges előző lépéseket. A kisérlet, ha egyelőre talán fényes eredmény nem követné is, annyit mindenesetre érni fog, hogy az eszmét nem hagyja örökre elszenderülní. S ez már magában véve is nyereség. E.j. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875. szept. 14-én Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Gyöngyös városa polgármesterének 4359 — 875 sz. jelentése, melynek kapcsában Gyöngyös városa képviselő-testületének 183 — XXXII sz. képviseleti határozatát terjeszti be, mely szerint Gyöngyös városában a f. évi 4725 — a sz. rendelet kapcsában közlött 14731 sz. a. kelt föld.-, ipar- és kereskedelemügyi minist. leirattal engedélyezett hitelesítésen kívül még a hossz-, Ur- és folyadék mértékek hitelesítésre és kiterjeszkedő hitelesítési hivatal felállítása elhatároztatván, s ezen képviseleti határozat a piaci forgalo u igényei által indokoltatván, a felemlített hivatal engedélyezésének kieszközlése kérelmeztetik. Olvastatott Bárczay Gyula szbiró 249 — 875 sz. jelentése, melynek kapesáb in Török-szt.-Miklós községe birájának 2ő65 — 875 sz. jelentését mutatja be, melyszerint a községi elöljáróság a községi képviselő-testület által oda utasittatott, a községi piac naponkint élénkülő forgalma, és helyi viszonyai indokából kérelmezze a m, alispánjától egy hitelesítő hivatal felállításának engedélyezését, vagy a mennyiben ezen engedélyezés a m. alispán hatáskörén túl esnék, terjeszsze a község ezen kérelmét a legközelebbi m. bizottsági közgyűlés elé. Olvastatott az erre hozott alispáui határozat, mely Török-szt.-Miklós községét egyelőre a f. évi 14701 sz. a. kelt föld.-, ipar- s keresk. minist, leirattal engedélyezett hordó-hite- lesitési hivatal felállítására utasítja, kérvényét pedig a m. állandó választmányi gazd. és pénzügyi szakosztályához teszi át, a m. bizottsága elé terjesztendő véleményes jelentés végett; olvastatott végre a gazd. s pénzügyi szakosztály véleményes előterjesztése, és ennek kapcsában B irczay Gyula szbiró 304L sz. jelentése, melyszerint Török-szt.-Miklóson a fennidézett 8612 — a 875 sz. alispani határozat folytán a hordó hitelesítési hivatal felállitatott; melynek elnökéül Varga József rendőr-tanácsos, s melléje tagokúl Wolf Ferenc és Sánta István tanácsosok alkalmaztattak, s hogy a község utasittatott a f. évi 14731 sz. a. kelt minist, leirat p >ntos megtartására. Ámbár a m. mérték-hitelesítő hivatal egy havi működéséből merített adatok azt engedik következtetni, miként a bevétel a fel - szerelési, berendezési és fentartási költségeit alig fogja fedezni, s ekként a reá fordított költség pótlásának fedezete a m. községeit fogja terhelni, mindazonáltal tekintve Gyöngyös városának külön - féle iparágakra kiterjedő kereskedelmi forgalmát, és az ott felállitan dó hitelesítő hivatalnak, a hitelesítés különféle ágaira kiterjeszkedö 4 T A R C A. A. svéd hölgyek ének-négyese. E lapok utóbbi számaiban olvassuk, hogy a svéd hölgyek világhírű ének-négyese a jövö 1876. év január havában Egerben is szándékozik hangversenyt rendezni. Miután — azt hiszsztik — az egri közönség köréből keveseknek jutott ama ritka műélvezet osztályrészül, mint nekünk, hogy a távol éjszak e ritka négy csalogányát hallhassák, nem vélünk érdektelen dolgot cselekedni, ha e női négyesről, elöleges ismertetésül, egyetmást csevegünk. A svéd hölgyek, kik énekükkel a vén Európa legelső, világvárosainak, a hangversenyek élvözönébe úgy szólván bele csömör- lött, s igy roppant tulcsigázott igényű müveit közönségét, a flórenci vonó-négyes páratlan előadásai mellett is annyira meglepték, s oly lelkesedésre ragadták, minőt csak igen kevesen bírtak még kivívni, — négyen vannak. Ezek névszerint : W i d e b e r g Hilda első sop- rán; Aberg Amy, másod-soprán ; Petterssohn Mária, első alt, és Söderlund Vilma, másod-alt. Mi szerencsés voltunk, e hölgyek tüneményszerü énekét, egy hangversenyen hallani, s ha amaz elragadó, páratlan hatást, melyet ránk e hangverseny gyakorolt, a méltó dicséret minden halmazaival akarnók e sorokban ecsetelni, talán tullelkesültnek, elfogultnak nevezhetne bennünket valaki ; de más részt toliunkat is gyöngének érezzük e magasztaltság méltó festésére. Átadjuk tehát a szót Bées legelső zeneitészének, Seb el le Eduárd tanárnak, ki a napi sajtóban következőleg irt e hölgyek hangversenyéről : „Patti Adelinnel, — igy szól a nevezett zenetudós — ki jelenleg a bécsi világot oly forrongó rajongásba hozta, csak az Éjszak négy pacsirtája szállhatott egyidejűleg versenysikra. Valóban a svéd hölgyek ének-négyese elég merész volt, hangversenyt rendezni, ama nap előestéjén, melyen a zeneegylet terme oly viharos tüntetésnek volt szintere. S ime ! a Bösendorfifer-féle hangverseny- terem, hol a svéd hölgyek hangversenyeztek, zsúfolásig megtölt. Mert hiszen a svéd hölgyek szintén syrénák, mint az „isteni“ Patti, s nem — zongoraművésznők. A nevezett hölgy-négyes pedig a legnagyobb mértékben megérdemli ama kitüntetést, melyben mindenütt részesült, ahol csak. hallatá magát. E hölgynégyes a maga nemében sajátságos tüneményt képez, mely az énekművészet, s a harmonikus összehatás terén semmi mással össze nem hasonlítható, s legfölebb a flírenciek hires vonó négyesével hozható párhuzamba. Mint ezeknél a négy vonóhang3zer-miivész, úgy amazoknál a négy különböző női hang egy egységes, egyéni jellemvonásba olvad össze. Egy és ugyanazon érzés hatja át a zenei kifejezést mindenben, még a legfinomabb árnyalatokban is. Nincs itt egy vonása sem az önálló kiemeikedési törekvésnek, történjék bár az az egyik vagy másik hang erejének legcsekélyebb fokozása által is a többiek rovására, mely ez ének kimondhatlan élvezetét, csak legkevésbbé is zavarná; s ez élvezetet különösen ama hangtisztaság idézi elő, minőt csupán a zenekiséret nélkül való ének, vagy tiszta vonó-négyes képes eszközölni. A svéd hölgynégyes tagjainak hangját egyenkint véve nem lehet épen rendkívüli szépségűnek mondani, de az összhangzatban oly fiaomul egybeolvadva, mint ez náluk történik, elbájoló színezetet fejtenek ki. Elésegiti ezt részben ama körülmény is, hogy az uralkodó szólamok, az első soprán, és a mély alt közvetlen egymás mellett a középen helyezvék el, mig a másik két hang fa másod soprán és első alt) a két szárnyat alkotván, ez utóbbiak az elsőkkel a legtisztább összhangzást könnyen elérhetik. A másod alt e közvetítő helyzete pedig annál célirányosabb, mert ennek képviselője egy oly mély, átható, sőt kissé éles-erős, bariton szerű contre-alt hanggal rendelkezik, mely a kis c-ét még teljes ércességgel hangoztatja. , Egy ily bevégzett tökélyü, izlésteljes, a legfinomabb árnyalatokkal feldíszített előadás-módja a négyhangú éneknek, egy ily csalhatlan biztonság a legkülönbözőbb hatások kezelésében, a legerősebb fortissimótól, a hangok legcsöndesebb elhangzásáig, nemcsak teljes zenei kiképzést tételez föl, hanem e nemben egyszersmind hosszasabb, gondos és szorgalmas tanulmányt. Ebből már ama következtetést vonhatnék, hogy a kérdéses
