Eger - hetilap, 1875

1875-09-30 / 39. szám

XIV. év-folyam.

39.szám.

1875. szeptember 30-án.

Előfizetési dij :

Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám

5 ft — kr. 8 ft 50 kr. I ft 30 kr.- 45 kr.- 18 kr.

EGER.

Hirdetésekért:

minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegack fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr tizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Riadó-hivatal : a ijcenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr

Előfizetési fölhívás.

A közelgő évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük ne- gyedévest, előfizetőinket előfizetéseik mielőbbi megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék.

Előfizetési föltételek:

Félévre

2 frt. 50 kr.

Évnegyedre .

• 1 „ 30 „

Egy hóra

45 „

Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány utján — kiadó hivatalunkba küldendők.

Az „Eger“ kiadó-hivatala (érs. lyc.- nyomda.)

Ferde fogalmak.

Már akármit mondjanak azok, kiknek a lemondás politikája természetökben és — mi csürés-csavarás — de érdekökben is áll : a csüggedés jogosultságát nem szabad elfogadnunk, s el kell követnünk mindazt a jó ügy előmozdítására, ami tőlünk telik.

Mert ha csak akkor tartoznánk buzogni a meggyőződésünk szerint jobb ügy előmozdításában, mikor annak diadala bizonyosnak mutatkozik, — akkor a jó ügy soha diadalra nem jutna, mert egy csapat, illetőleg az emberek nagyobb, selejtesebb része, mindig ráfoguá magára, hogy ő bizony nem oiy naiv, hogy hinni tudna a közeli győzelemben, ö tehát csatlakozik azon bölcsek táborához, a kik azt tartják, hogy jobb nem hinni, nem remélni, mert igy sohasem csalódnak.

Azt se tartsuk, hogy ha nagyot nem tehetünk, kicsibe ne is fogjunk. Ne akarjunk mindnyájan és mindig nagyot mivelni. Ez épen annyit tenne, mint a nagy lotteriára bízni magunkat és mitsem tenni lételünk föltételeinek biztosítására.

Beteges lehangoltság, vérszegény erőtlenség hazai jelenünk fö jellemvonása.

Ha nagy erőfeszítésekre, melyek egyszerre túl tennének minden baj átkán, nincs kilátás, érjük he azzal, ha az elnyomás ős ámítás korszakaiban elferdült fogalmakat, kificamult nézeteket helyreigazítjuk,

Ez különben is az első lépés az általános javúlás utján. A fogalmak burjánja úgy fölverte közéletünk sokáig bevert, elhanyagolt földjét, hogy a nemesebb vetemény már ki sem látszik a kamasz fejét magasra tolt konkoly s cigánytövis alól.

Egy napszámos, legyen bár óriás, e nagy irtó munkát úgy sem végezheti egyedül.

Mi tehát meg leszünk elégedve, ha legalább az első lőpés sü- keréhez járulhatunk.

Lássunk tehát hamarjában egy-kettöt e burjánok közül, melyek haladásunk útját már egészen elboriták.

A másfél évtizedes politikai szenvedőlegesség, — melynek különben jelen önállósági vívmányaink bizonyos mérvét köszönjük, — a némi részben visszanyert önrendelkezés kivívásának sükerén túl bizonyos károkat is okozott; épen úgy, mint ahogy egy megnyert csata olykor tetemes emberélet-áldozba kerül.

E kártétel a szenvedőlegesség követelménye folytán támadt

ferde fogalmak nem csekély számú összegében rejlik, melyeket most már jóvá tenni első feladataink közé tartozik.

Ilyen félszeg fogalom, egyebek közt, az, mely a magán és po- Ihikai jellem összetévesztésében s illetőleg egyiknek a másik rovására való túlbecsülésében mutatkozik.

Ez elferdülés története azonban nem csupán a legközelebb múltban keresendő, visszanyúlik az egészen a negyedfélszáz év előtti szerencsétlenségre, azon időpontra, a honnan úgynevezett szonvedölegességi eljárásunk keltezhető.

Az ezen idő alatt időnkint meg-megujuló elnyomási korszakokban egyedül irányadó főszemponttá vált a politikai magatartásra való tekintet, a magán ember erkölcseire való tekintetnek csaknem teljes mellőzésével.

Az idegen elnyomás alatt csaknem a kétségbeesés szélére terelt közvélemény szemei csupán az egyesek politikai magatartására lőnek függesztve, ez volt előtte az egyedül lényeges, és elnézett, megbocsátott mindent az egyesnek, bármit vétett a magánélet terén, ha ezen, illetőleg a politikai magatartás terén, viselete szabatos, kifogástalan volt.

Hogy egyszerre a mindent megvilágositó példával szolgáljunk, innen származott pusztai vadon költészetünk ama sajátsága, mely eszményitette a rablót, mivel az a rend, melyet az idegen hatalom föntartott, előtte is gyűlöletes, mert nemzetietlen volt. Innen származott a rend és törvény tiszteletének meglazulása, a rend^és törvény fogalmainak az önkény és zsarnokság fogalmaival való össze- tévesztése.

E balfogalmakból eredt jó részt közerkölcseink romlása, mert csak ily balfogalmak hozhattak a közszereplés fölszinére oly elemeket, minők más —jnormális — viszonyok közt, előrehaladt népeknél nemhogy a politikában, de a társadalmi életben sem szerepelhetnének, sőt az úgynevezett tisztességes társaskörökben meg sem töretnének.

Tegyünk csak összehasonlítást a nyugoti polgárosult népek népek társadalmi szelleme és a miénk közt.

A sok tekintetben, kivált pedig politikai életében példányszerü Anglia közvéleménye annyira szigorúan puritán a magán-erkölcsöket illetőleg, hogy ott a magán-jellem megítélésének vezérfonala egész a családélet tűzhelyéig nyúlik. Aki családéletében erkölcstelenséget követ el, annak mitsem használ, ha a közéletben bármi nagy szolgálatokat óhajtana is tenni. Pusztulnia kell még egy lord Byronnak is, ha megsérti, áthágja az erkölcsi korlátokat.

A magánjellem egyéb hibáira nézve is a nyugoti, főleg angolszász nemzetek társadalma oly szigorú, hogy például oly egyént, ki könnyelmű adósságokat csinál, parasytáskodik, ingyenélőski'dik, kártya után él, szóval catilinaris existentiákat be nem vesz magába.

A mi társadalmunk e tekintetben kevésbbé szigorú. Itt a főtekintet a politikai szereplésre esik. Csak e téren tudjon megfelelni valakijaj'izenhárom próbás hazafiság —nemjvalódi követelményeinek, hanem csak — látszatának, és e nagy hazafiság olyan bűvös palást, mely eltakarja a politikai fanatismus-vakitotta szemeink előtt a lólábat még akkor is, ha az a rongyos köpönyeg alól kilátszik.

Sőt az efféle emberek azon fajtája, melyről mondani szokás, hogy jó „svádája“ van, még vezető — mindenesetre jó kortes szerepet is játszik a tömegben, s mi sem mutatja erkölcsi sülyedósünket inkább, mint hogy például a választások alkalmával ily emberek a süker legkeresettebb tényezőit képezhetik.

Mert természetesen ez emberek ,svádája“ annál hatalmasabb, minél nagyobb szükségét érzik annak, hogy magán-életök fortéimé-