Eger - hetilap, 1875
1875-08-19 / 33. szám
258 intézkedések között, melyek hazai rendészeti Ügyeink megjavítása miatt történtek, nagyon sok impraktikusnak bizonyait be, melyek pedig Angliában üdvösek; igy pl. hogy sokat ne említsek föl, a fővárosunkban életbe léptetett constableri intézmény. Szóval tagadhatatlan az, hogy hazánkban most már általános a vágy, hogy rendészeti viszonyainkat gyökeresen átalakítsuk. Erre mutatnak mind azon tények, melyek ez ideig a sajtót is élénkségben tárták, mint az 1871-ben Pesten összejött rendőri congressus. Több lapok élénken vitatkoztak a felett, hogy a rendészet ügye a köztörvényhatóságok szervezésének törvényében, a helyhatóságok alá rendeltetett. Azonban épen ezen javító intézkedéseket megfigyelve, valamint a belügyministerium által időközönként kibocsátott rendeleteket, melyek az egészségügyi viszonyokra általános elveket hoztak be, el kell ismernünk a kormány tevékenységét s buzgalmát, s el kell várnunk azon időt, mely végmegoldást hoz. Mint a legközelebbi napokban megjelent sajtóból értesülünk, a közrendészeti törvényjavaslat tervben már készen van, és úgy halljuk, hogy a készítendő rendőrségi törvény a municipiumok hatáskörében továbbra is meghagyja a rendőrséget. A rendőrség állami volta fentartatik határőrzési szempontból az ország keleti (Erdély) s délnyugoti (Horvátország) határain és a főváros területén. A municipális rendőrség sze rvezésérö 1, jobbitásáró 1 s az államhoz való viszonyáról a készítendő törvény gondoskodni fog. Üdv tehát rendészetünk újjáalakulásának! Hisz ez állapot nem maradhatott tovább igy, a törvényhozásnak tekintélyt kell adni, a rendőri jogot gyakorló közegek kezébe s mellé hatalmat, honunkban a tiszteletből annyira -kivetkeztetett rendőri állást egyenlővé kell tenni egyéb hivatalos állással. Alárendelt helyzetökből kikeli emelni azokat, kik az emberiség jóltevöi, utat és módot kell nyitni arra, hogy a rendőrség szakképzettséget nyerjen, hogy szellemi mivelt- ségével maga magának szerezzen fölényt. Mi hinni akarjuk, hogy az országgyűlés magasztos feladata, hiányos rendészetünket rendezni, úgy hogy egyéb reformjaink példájára az európai cultura színvonalán álljon. Lorinczfy János. Egyleti élet. Válaszul az egri vágóhíd ügyében. A heves-szolnok-megyei orvos-gyógyszerész egylet 1875 évi aug. hó 9-én tartott rendkívüli gyűlésének jegyzőkönyvi kivonata: 2. Olvastatott a helybeli „Egeru lap f. évi aug. 5-iki számában megjelent a vágóhíd és vágóhelyekre vonatkozó közlemény, mely a város belterületén lévő, a központokban helyet foglaló vágóhe- lyeknek eltávolítását sürgeti s ennek teljesítésére az egyletet fölhívja: az egylet mint tudományos testület cikkírónak a kővetkezőkben kiván felvilágosítást adni. Kijelenti mindenekelőtt az egylet, miszerint habár föladatát képezi, a közegészségügyre vonatkozó minden kérdésben szavát fölemelni, mégis intézkedési szerepkörre hivatva nincs, hacsak arra rendkívüli körülmények nem kényszerítik. Jelen kérdésben is az intézkedés a hatóság vagy a hatósági közegek körébe tartozik, s az egylet ez alkalommal csak is mint tudományos egyesület kíván véleménye- és nézeteinek kifejezést adui, melynek végrehajtása azonban az illető végrehajtó forum körébe tartozik. Egészségügyi szempontból kiindulva azon kérdésre : vájjon célszerűbb-e egy központi vágóhíd berendezése, vagy ajánlatosabb az eddig dívott; vágóhelyeknek jelenlegi alakjukban további föntar- tása és engedélyezése? igen könnyű a feleletet megtalálni. Ha tekintetbe veszszük, hogy a modern igények szerint berendezett, a város területén kivül eső, kellő csatornázással ellátott, jól szellőzött vágóhidaknál romlott és erjedésbe általment állati hulladékok s az ezekből kifejlődni szokott dögleletes levegő, gázok és gerjek, betegségeket előidéző kóranyagok nem léteznek ; míg ellenben a város belterületén lévő, apró vágóhelyeken megszorult levegő, növényi és állati hulladékokból erjedés folytán létrejött betegség-csirák fejlődnek, kétségtelen, hogy az ily helyiségek, melyekben az ily tényezők kifejlődése, a csatornázás és szellőztetés hiánya által elősegített, bűzös, ronda légkörük közrehatása folytán, örökös fertőzési gócokál szolgálnak, melyekből a különféle gerji (mias- matikus) és ragályozó (contagiosns) bántalmak sokasága eredhet. Ide soroljuk a posláet, váltólázt, a vérbast, hagymázt, a pokolvart és lépfenét; — sőt a cholera is igen szívesen tanyát üt az ily helyiségekben, és ha ezen veszedelmes ellenségek egyszer már befészkelték magokat: igen bajos őket ismét visszaodázni. Azonban uemcsak a közvetlen szomszédos lakók vaunak a fertőzés veszélyének kitéve, még a távolabbiak is megbetegülhetnek a körlég fertőzése folytán. E mellett a betegségek természetes lefolyása is lényeges változást szenved az ily helyiségek befolyása miatt. Csak a hagymázra utalunk, melynek tudvalevöteg jó és kedvező lefolyása csak is tiszta, fertőzetlen és egészséges levegőben feltételezhető. Hogyan lehessen ezt reményleni, állati párák, növényi hulladékok gerjei által telitett levegőben ? A táplálkozási viszonyok, valamint az orvos-reudőri felügyelet is lényeges javulást tüntethetne föl, ha a vágóbelyek eltörlésével, egy központi vágóhíd életbe léptetése foganatosíttatnék. Ez által a városi orvos, vagy a rendőrség szigorúan ellenőrizhetné a hús minö■^f T R_ G .A.. Tört dalok. in. „Hiszem : szeretsz, szeretsz bizonynyal ; Őszinte vagy, nem kétkedem ; Pazarlód rám a boldogságot . . . S mégis mindez úgy fáj nekem. . . Vagy feledjem s kacagjam tán a Sebzett szivek hitét, elvét : Hogy az üdvvel te is, mint más, csak A csalódást, kint nevelnéd ? Hogy minden üdv, melyet ti adtok Ab, csak azért nagy, végtelen : Hogy lelkünket, mámorba ejtve — Meggyilkolni könnyebb legyen?! . . . Dönai. Hosszú prédikátió, rövid történet. Kűri hí Jenőtől. Szerencsés halandó az, kit rokonai annyira szeretnek, hogy — majd megeszik. Vau-e szebb dolog, mint azon drága bácsik, akika lelkem öcsémet hajó: elrontják; — ha ro3z : kitagadják; — ha szegény : tútoraivá lesznek, hogy igy nyerjenek egy selávot ; — ha gazdag: tútoraivá lesznek, ők tudják miért. És van-e épületesebb valami, mint azon kedves nénik, kik az egyetlen öcsémet szüntelenül emlegetik — árnyoldalairól. Ha véletlen szerencsétlenségből ilyenekkel nem bírna az, Isten azért alkotta az édes néniket, hogy illendően — kistafirozzák. Egy nagynéniről fogok én most beszélni, aki Ugocsa vármegyében lakik, saját birtokán Tarajdon: Hyú Zsófia ö nagyságáról. És elmondom «) mindenekelőtt azt, hogy : I. Zsófi néni vénlány volt; II. Zsófi néni gazdag volt; III. Zsófi néni szerette rokonait. /S) folytatva, hogy : 1. Zsófi néni fiatal asszonynyá l'ett; 2. Zsófi néni még gazdagabbá lett; 3. Zsófi néni nem szerette rokonait. y) s bezárva azzal, hogy : a) Zsófi néni özvegységre jutott ; b) Zsófi néni kegyelemkenyérre jutott. c) Zsófi néni még sem szerette rokonait. Kevés ember van, kit nénikkel nem áldott volna meg a jó sors, éppen azért kevés ember lesz, kit soraim nem érdekelnének. Rövid leszek. Figyeljetek !