Eger - hetilap, 1875
1875-07-15 / 28. szám
218 rendszabály módosítására vonatkozó leirata; és a közigazgatási szakosztály előterjesztése. A rendeletben foglaltakhoz és a szakosztály véleményéhez képest, a szabályrendelet következőkép módosittatik : a zálog-üzletről szóló 12. §. első bekezdésként ekként bővíttetik: „A zálogkölcsön utáni kamatlábat ugyan maga az üzlet-tulajdonos állapítja meg idönkint, mindazonáltal tartozik azt. úgyszintén az üzleti és biztosítási dijakat, az üzleti helyiség ajtajára kifüggesztendő felirattal köztudomásra juttatni, és ezen közhírré tett kamatlábat, minden kivétel nélkül birság terhe alatt alkalmazni. A kémény seprésről szóló következő szakaszok is módosittat- tatnak, jelesen az alábbi szerkezetet nyernek : a 23. §. A kémény seprés tüzrendöri tekintetekből kötelezőnek mondatik ki, és minden háztulajdonos köteleztetik, a házán és használatban levő kéményeket havonkint legalább egyszer söpretni. a 24. §. Ennek foganatosithatása tekintetéből a megye, tüzrendöri szempontból kéménysepretési kerületekre osztatik. a 26. §. Minden kéményseprési kerületben az egyes lakosok, a községek vagy e célra egyesültek tartoznak a kéményseprést szer ződésileg biztositani, és minden évnegyedben kötelesek a szerződést vagy magok a háztulajdonosok vagy pedig a vállalkozó kéményseprők az iparhatóságnál bejelenteni. — Fentartatván az illetékes iparhatóságoknak, miként az esetben, ha ezen bejelentésekkel a ki- vám cél, a tüzrendöri tekintetek megóvása, el nem éretnék, minden kéményseprési kerületben a rendes idöközökbeni sepretés ellenőrzésével, egy kéményseprőt megbízhat, kinek a körülményekhez képest az iparhatóságok által megállapítandó dijjait a községek vagy azon ház tulajdonosok tartoznak megfizetni, kik kéményeiket más kéményseprő vagy éppen más, kéményseprési ipar-igazolványt nem biró egyénnel söpörtetik. a 27. §. A kéményseprési kerületekbe eső községekbe létező házak, illetőleg az ezeken létező kémények után fizetend dijjak meghatározása, akár a kerületi kéményseprő, akár más kéményseprő teljesíti a tisztítást a felek kölcsönös egyezkedésére bizatik a 28. §. A kéményseprési kerületek a 26. §. második bekezdése szerinti esetleges ellenőrzése a verseny élesztőse tekintetéből, a mennyire lehet, nyilt ajánlati tárgyaláson biztosítandó, azzal, s hogy a kéményseprő, vagy az ellenőrzéssel megbízottnak mulasztásából származott károkért, az illető mulasztó felelősségre vonható. A tüzrendöri szempontból alkotott kéménysöprési kerületek ellenőrzése a vállalkozóknak 3 évi tartamra kiadható. a 29. §. Aki a 23. §. ellenére házának kéményeit nem tisztitatja, vagy a ki az ellenőrzéssel megbízott kéményseprőnek megállapított dijjait megfizetni vouakodik, az iparhatóság által 50 írtig terjedhető bírsággal büntetetik. Ha az ellenőrzést felvállalt kéményseprő felvállalt kötelességének megnem felelt, hasonló birsággal fenyíttetik, s ismétlés esetében, mint szerződéstszegö ezen vállalatától elmozdítható. A megyében már életbe léptetett cseléd-reudcartás ezen iparhatósági szabályrendeletbe mint V. részbe illesztendő, ezen rendszabálynak 39. § pedig következő szövegezést nyerne. 39. §. most már 76 §. Az ezen cseléd rendszabályokban kiszabott pénzbírságok az 1872. VIII. t. c. 95. §-a értelmében közigazgatási utón behajtaodók ; az illető község, hol a kihágás elkövet, tetett — pénztárba folynak be, s iparcélokra fordítandók. Mely ekkint megállapított iparrendszabály két egyenlő példányban kiállítva, helybenhagyás végett a m. k. földmivelés- ipar- s kereskedelmi ministerhez felterjesztetik.-4 T Á R G A. Egri tárca-levél. (A tűzoltók bazár-mulatsága.) Bazár ! Én biz azt hittem ezelőtt, hogy ez a szó nem jelent mást, mint egy nő-vásárt, ahol a világ négy részéből összegyűjtött szépségek bájai tétetnek ki a profán világ előtt közszemlére ; a hol akortinák nem annyira fel, mint leeresztve, a hét érzék közül az Ízlés rovására egyedül a látás és tapintás határoz. E biz azonban nem egészen úgy van. Mióta valami importált lángész Egerre nézve feltalálta a kerti bazárokat, azóta az én sze nem is kinyílt, s úgy tapasztalom, hogy bár sok hasonlattal ugyan a keleti bazálrokhoz, de a mi nyugati bazárainknál inkább az ízlés határoz a látás és tapintás rovására; a hallás, az pedig csak mellék- szerepet játszik a többi érzékek között. De hát mi mégis keleti faj vagyunk ; minden tettünk, cselek- vényünk egy bizonyos typusát viseli magán keleti fajrokonainknak, kivéve a hallgatag komolyságot, mert biz ebből a tulajdonságból mit sem bírunk. Tehát felütötte sátorát a nagy persa sach az érsekkert bárs- lombozata alatt ; firmául Victoria isten-asszony alakját állitá leveles karámja eíé, és ezen firma mellett győzött is a pompás hideg sör, libamáj-pástétom, és tormás virsli segélyével, a tolongó sokaság felett. Magam is, dacára nagy Óvatosságomnak, megfeledkezve a becsületes terézvárosi virslis azon tanácsáról, melyet nagy hazánkfia. Deák Feren cnek adott, jutalmul egyetlen gyermeke életének megmentéséért, hogy t. i. ne egyék nyáron virslit — két egész pár ilyen portékát bevettem a jótékonyság cime alatt, s hogy meg nem bántam, annak okául az hiszem, hogy nem a virslin volt szemem mikor ettem, hanem az engem kiszolgáló fekete kötös moiett pincér- nőt és annak gömbölyű bájait nyeldestem nagy mohón szemeimmel, s dacára annak, hogy szemeimnek bőséges tápja volt, még sem bírtam velők jól lakni. Hja, bizony teihetetlen az ember. No hanem ezen Vénusok, akik itt izzadtak a közjó rovására és élesztették a tüzet, hogy legyen a tüz-oltóknak mit oltani, valóságos Venus-sorsra jutottak, mert oiy tenger nagy szakáilú Vulká uobkaKvoltak összegereblyézve, hogy a jámbor halandó kétszer is meggondolta, mig közeledni mert bozzájok. Annál inkább gondoskodott a másik zöldlevelü bazár-árúcsar- nok magának garnitúráról, mert a mi csak deli, delibb tűzoltó úrfi és ur volt, mind magok köré gyűjtötték ; a legdelibbet azonban, a vörös Jószőrös sisakú gyenyerálist nem bírták megkaparitani, mert az mindeuütt volt, még ott is, a bői nem kellett volna, s intézte a tüzelést, a nélkül hogy oltásra gondolt volna. Tehát ezen másik leveles szín felé oldalogva, mindjárt megakadt éhsovár szemem a sok karcsú nyakú pincérnök (akarám mondani : boros üveg) mosolygó, csalogató alakján, s elmerengtem a domború liba mellek és fehérbusú csirke-pecsenyék különféleségein, — s hozzá láttam volna egynémelyik felcsemegézéséhez, ha hozzáférhettem volna; mert megvallom, a liba- és csirke hús élvezete különös gyengéim közé tartozik. De nagy volt a tolongás, nagy volt a kereslet, dacára a kevés kínálatnak, s bár mindenütt hangzott a fel-felharsogó „ich uehme“ szó, senki sem mondta hogy: „ich gebe“ s e miatt mint contre minés lesbe álltam, s mint a sandalgó rókafiú meghúztam magamat egy asztal szögletén, s martalékra váró helyzetien lestem a nyerendő vagy megkaparitható prédára. Ez azonban jó sokáig késett, mig végre valabára egy lebegő tündér elörabe tesz egy adag porcogós b o rn yú-pecsenyét,s nekem,—kicsirke-bÚ3ra, és iiba-melire vágytam, be kellett érte nem a hideg bornyú.-sülttel — s ezen csalódásomban csak azafekenyiló szemű Hébe vigasztalt meg ki rózsaszínű ruhájában, mint egy nyíló Jerikói rózsa, virított a szende nefelejtsek és dahliák között, s mosolgó arccal tett elém egy üveg felséges rajnait, melynek zamatjától azután nem is láttam én egyebet, mint tündéreket, virágokat, minden rendű angyalokat ; s különösen a fekete szemű ragyogó szomszédkisasszony özkarcsú termetét és mosolygó arcát, — no meg a jerikói rózsát, ki mosolygó bájai hatalmával annyira elbűvölte a publikumot, hogy még az 56 esztendős Ludas bácsi is táncra kerekedett veie. Roszakaró rágalmazók ugyan azt mondták, hogy Ludas bácsi a rajnai káprázó hatása mellett pique dámának nézte h jerikói fekete rózsát, s csakis gusztálni akartakkor, midőn táncra kerekedett. Volatk azonban mások, kik ezt kereken tagadták, s egyedül a női bájak hatalmának rótták fel az '>6 esztendős csiri-esári figurájú kállai kettőst. Kállai kettős ! az volt elég, nemcsak kettős, hanem nyolcas is, s mint a táncos darvas ugráltak ott mindenféle isten teremtményei, ki csizmában, ki anélkül ; de mindnyájan igazi gondtalan jó kedvvel és teljes egymáshoz simuló egyenlőséggel, és ami fő — s a mi eddig nem igen volt, oly tisztességes illemmel viselte magát a rop-
