Eger - hetilap, 1875

1875-07-15 / 28. szám

218 rendszabály módosítására vonatkozó leirata; és a közigazgatási szakosztály előterjesztése. A rendeletben foglaltakhoz és a szakosztály véleményéhez képest, a szabályrendelet következőkép módosittatik : a zálog-üzlet­ről szóló 12. §. első bekezdésként ekként bővíttetik: „A zálog­kölcsön utáni kamatlábat ugyan maga az üzlet-tulajdonos állapítja meg idönkint, mindazonáltal tartozik azt. úgyszintén az üzleti és biz­tosítási dijakat, az üzleti helyiség ajtajára kifüggesztendő felirattal köztudomásra juttatni, és ezen közhírré tett kamatlábat, minden ki­vétel nélkül birság terhe alatt alkalmazni. A kémény seprésről szóló következő szakaszok is módosittat- tatnak, jelesen az alábbi szerkezetet nyernek : a 23. §. A kémény seprés tüzrendöri tekintetekből kötelezőnek mondatik ki, és minden háztulajdonos köteleztetik, a házán és hasz­nálatban levő kéményeket havonkint legalább egyszer söpretni. a 24. §. Ennek foganatosithatása tekintetéből a megye, tüz­rendöri szempontból kéménysepretési kerületekre osztatik. a 26. §. Minden kéményseprési kerületben az egyes lakosok, a községek vagy e célra egyesültek tartoznak a kéményseprést szer ződésileg biztositani, és minden évnegyedben kötelesek a szerződést vagy magok a háztulajdonosok vagy pedig a vállalkozó kémény­seprők az iparhatóságnál bejelenteni. — Fentartatván az illetékes iparhatóságoknak, miként az esetben, ha ezen bejelentésekkel a ki- vám cél, a tüzrendöri tekintetek megóvása, el nem éretnék, minden kéményseprési kerületben a rendes idöközökbeni sepretés ellenőr­zésével, egy kéményseprőt megbízhat, kinek a körülményekhez ké­pest az iparhatóságok által megállapítandó dijjait a községek vagy azon ház tulajdonosok tartoznak megfizetni, kik kéményeiket más kéményseprő vagy éppen más, kéményseprési ipar-igazolványt nem biró egyénnel söpörtetik. a 27. §. A kéményseprési kerületekbe eső községekbe létező házak, illetőleg az ezeken létező kémények után fizetend dijjak meghatározása, akár a kerületi kéményseprő, akár más kéményseprő teljesíti a tisztítást a felek kölcsönös egyezkedésére bizatik a 28. §. A kéményseprési kerületek a 26. §. második bekezdése szerinti esetleges ellenőrzése a verseny élesztőse tekintetéből, a mennyire lehet, nyilt ajánlati tárgyaláson biztosítandó, azzal, s hogy a kéményseprő, vagy az ellenőrzéssel megbízottnak mulasztásából származott károkért, az illető mulasztó felelősségre vonható. A tüzrendöri szempontból alkotott kéménysöprési kerületek ellenőrzése a vállalkozóknak 3 évi tartamra kiadható. a 29. §. Aki a 23. §. ellenére házának kéményeit nem tiszti­tatja, vagy a ki az ellenőrzéssel megbízott kéményseprőnek megál­lapított dijjait megfizetni vouakodik, az iparhatóság által 50 írtig terjedhető bírsággal büntetetik. Ha az ellenőrzést felvállalt kéményseprő felvállalt kötelességé­nek megnem felelt, hasonló birsággal fenyíttetik, s ismétlés esetében, mint szerződéstszegö ezen vállalatától elmozdítható. A megyében már életbe léptetett cseléd-reudcartás ezen ipar­hatósági szabályrendeletbe mint V. részbe illesztendő, ezen rendsza­bálynak 39. § pedig következő szövegezést nyerne. 39. §. most már 76 §. Az ezen cseléd rendszabályokban ki­szabott pénzbírságok az 1872. VIII. t. c. 95. §-a értelmében közi­gazgatási utón behajtaodók ; az illető község, hol a kihágás elkövet, tetett — pénztárba folynak be, s iparcélokra fordítandók. Mely ekkint megállapított iparrendszabály két egyenlő pél­dányban kiállítva, helybenhagyás végett a m. k. földmivelés- ipar- s kereskedelmi ministerhez felterjesztetik.-4 T Á R G A. Egri tárca-levél. (A tűzoltók bazár-mulatsága.) Bazár ! Én biz azt hittem ezelőtt, hogy ez a szó nem jelent mást, mint egy nő-vásárt, ahol a világ négy részéből összegyűjtött szépségek bájai tétetnek ki a profán világ előtt közszemlére ; a hol akortinák nem annyira fel, mint leeresztve, a hét érzék közül az Ízlés rovására egyedül a látás és tapintás határoz. E biz azonban nem egészen úgy van. Mióta valami importált lángész Egerre nézve feltalálta a kerti bazárokat, azóta az én sze nem is kinyílt, s úgy tapasztalom, hogy bár sok hasonlattal ugyan a keleti bazálrokhoz, de a mi nyugati bazárainknál inkább az ízlés határoz a látás és tapintás rovására; a hallás, az pedig csak mellék- szerepet játszik a többi érzékek között. De hát mi mégis keleti faj vagyunk ; minden tettünk, cselek- vényünk egy bizonyos typusát viseli magán keleti fajrokonainknak, kivéve a hallgatag komolyságot, mert biz ebből a tulajdonságból mit sem bírunk. Tehát felütötte sátorát a nagy persa sach az érsekkert bárs- lombozata alatt ; firmául Victoria isten-asszony alakját állitá le­veles karámja eíé, és ezen firma mellett győzött is a pompás hideg sör, libamáj-pástétom, és tormás virsli segélyével, a tolongó soka­ság felett. Magam is, dacára nagy Óvatosságomnak, megfeledkezve a be­csületes terézvárosi virslis azon tanácsáról, melyet nagy hazánkfia. Deák Feren cnek adott, jutalmul egyetlen gyermeke életének meg­mentéséért, hogy t. i. ne egyék nyáron virslit — két egész pár ilyen portékát bevettem a jótékonyság cime alatt, s hogy meg nem bán­tam, annak okául az hiszem, hogy nem a virslin volt szemem mi­kor ettem, hanem az engem kiszolgáló fekete kötös moiett pincér- nőt és annak gömbölyű bájait nyeldestem nagy mohón szemeimmel, s dacára annak, hogy szemeimnek bőséges tápja volt, még sem bír­tam velők jól lakni. Hja, bizony teihetetlen az ember. No hanem ezen Vénusok, akik itt izzadtak a közjó rovására és élesztették a tüzet, hogy legyen a tüz-oltóknak mit oltani, való­ságos Venus-sorsra jutottak, mert oiy tenger nagy szakáilú Vulká uobkaKvoltak összegereblyézve, hogy a jámbor halandó kétszer is meggondolta, mig közeledni mert bozzájok. Annál inkább gondoskodott a másik zöldlevelü bazár-árúcsar- nok magának garnitúráról, mert a mi csak deli, delibb tűzoltó úrfi és ur volt, mind magok köré gyűjtötték ; a legdelibbet azonban, a vö­rös Jószőrös sisakú gyenyerálist nem bírták megkaparitani, mert az mindeuütt volt, még ott is, a bői nem kellett volna, s intézte a tüze­lést, a nélkül hogy oltásra gondolt volna. Tehát ezen másik leveles szín felé oldalogva, mindjárt meg­akadt éhsovár szemem a sok karcsú nyakú pincérnök (akarám mon­dani : boros üveg) mosolygó, csalogató alakján, s elmerengtem a domború liba mellek és fehérbusú csirke-pecsenyék különféleségein, — s hozzá láttam volna egynémelyik felcsemegézéséhez, ha hozzá­férhettem volna; mert megvallom, a liba- és csirke hús élvezete kü­lönös gyengéim közé tartozik. De nagy volt a tolongás, nagy volt a kereslet, dacára a kevés kínálatnak, s bár mindenütt hangzott a fel-felharsogó „ich uehme“ szó, senki sem mondta hogy: „ich gebe“ s e miatt mint contre minés lesbe álltam, s mint a sandalgó rókafiú meghúztam magamat egy asztal szögletén, s martalékra váró hely­zetien lestem a nyerendő vagy megkaparitható prédára. Ez azon­ban jó sokáig késett, mig végre valabára egy lebegő tündér elörabe tesz egy adag porcogós b o rn yú-pecsenyét,s nekem,—kicsirke-bÚ3ra, és iiba-melire vágytam, be kellett érte nem a hideg bornyú.-sülttel — s ezen csalódásomban csak azafekenyiló szemű Hébe vigasztalt meg ki rózsaszínű ruhájában, mint egy nyíló Jerikói rózsa, virított a szende nefelejtsek és dahliák között, s mosolgó arccal tett elém egy üveg felséges rajnait, melynek zamatjától azután nem is láttam én egyebet, mint tündéreket, virágokat, minden rendű angyalokat ; s különösen a fekete szemű ragyogó szomszédkisasszony özkarcsú termetét és mosolygó arcát, — no meg a jerikói rózsát, ki mosolygó bájai hatalmával annyira elbűvölte a publikumot, hogy még az 56 esztendős Ludas bácsi is táncra kerekedett veie. Roszakaró rá­galmazók ugyan azt mondták, hogy Ludas bácsi a rajnai káprázó hatása mellett pique dámának nézte h jerikói fekete rózsát, s csakis gusztálni akartakkor, midőn táncra kerekedett. Volatk azonban mások, kik ezt kereken tagadták, s egyedül a női bájak hatalmának rótták fel az '>6 esztendős csiri-esári figurájú kállai kettőst. Kállai kettős ! az volt elég, nemcsak kettős, hanem nyolcas is, s mint a táncos darvas ugráltak ott mindenféle isten teremtményei, ki csizmában, ki anélkül ; de mindnyájan igazi gondtalan jó kedv­vel és teljes egymáshoz simuló egyenlőséggel, és ami fő — s a mi eddig nem igen volt, oly tisztességes illemmel viselte magát a rop-

Next

/
Oldalképek
Tartalom