Eger - hetilap, 1875

1875-06-24 / 25. szám

194

úgy, hogy minden egyén részére az élet, cs egészség fentartására elegendő levegő jusson, sokkal jobb, mintha egy kis homályos, betapasztott ablakü szobában 10—12 egyén összezsúfolva él, illetőleg végétéi együtt, valamint az is bizonyos, hogy a hatalmas Albion edzett, erős generatioja, az egészséges, tápláló eledelek, különösen a sok húsevéssel, regenerálta magát annyira, hogy vele kitartás-, erő-, és szívósságra Európa egy nemzetének fiai sem mérkőzhetnek. Mindamellett, a tudós urak nem fedezték fel a kisdedek nagy halálozásának valódi okát, s miután a sok fától nem látták az erdőt, s majd mindig a levegőben kalandoztak a theoriák nagy ballonú léghajóján, kénytelen vagyok én, ki sem tudós nem vagyok, sem magam, sem pedig mások annak nem tartanak, őket a földre vezetni, s a roppant nagy halálozás valódi okairól felvilágosítani.

Az alsóbb rendű lakosság, különösen a földmivelö néposztály kisded gyermekeinek legnagyobb része, hogy oly korán sirba száll, annak egyedüli legfőbb oka a — mérgezés.

Igen, tisztelt tudós urak l'a csecsemők és kisdedek legnagyobb részét lassú mérgezéssel ölik meg éspedig saját édes anyjuk a nélkül, hogy ezen anyák tudnák, miszerint csakugyan gyermekölési bűntettet követnek el, és akik közül igen sok vigasztalhatatlanul kétségbe vau esve, midőn szép kisdedét a halál elragadja.

Ennek megakadályozására mélíóztassanak expedienst találni. Én fel fogom fedezni a sebet, tessék azt gyógyítani.

A szegény, tudatlan paraszt asszonynak gyermeke születik ; tessék elhinni, hogy ép oly nagyon örül annak, mint a gazdag ember; isten áldásának tartja, önmaga táplálja, s előveszi cifra rongyait, azokkal ékesíti fel öröme és boldogsága tárgyát, s magával cipeli keblén, ölén, hátán sokszor kettesével is, izzad, fárad körülötte, és mégis — megmérgezi.

Mert hát a szegény asszony nem rengetheti mindig a bölcsőt ; ő neki, hogy gyermekeit táplálhassa, dolgozni kell mezőn, földeken, szöllökben és kertekben, a mosó-teknö mellett és a patakok ágyában ép úgy, mint gondot viselni a házra, apró jószágra, kecskére vagy tehénre ; — ugyszinte konyhára és kamarára.

Ilyen foglalkozások között igen természetes, hogy a kisded nem csügghet mindig kebeléu, hanem kis pólyába takarva, néha az éhségtől, néha a melegtől, néha pedig a kisdedeknél igen gyakran előforduló cslkarásoktól gyötörve, hangos visítással hívja anyját segélyül, s követeli az anyai kötelmek gyors és pontos teljesítését.

Azt mondják: az anyai ösztön megérzi, mi bántja gyermekét. Tehát a szegény menyecske kénytelen félbeszakítani munkáját, gyermekéhez szaladni, azt megápolni ; ez pedig nem minden gyermeknél és nem mindig síikéről ; — ennek azután az a következése, hogy az anya gyermeke érdekében nem végezhetvén munkáját, és sokszor nem mehetvén napszámba, ki van téve férje, családja zsémbjeinek, és ki van téve az éhezésnek, mely utóbbi ismét csak

gyermekére hat közvetve, és ismét csak annak nyughatatlanságát fogja fokozni.

A fiatal, tapasztalatlan anyák csüggedt panaszszal járulnak azután a falu bölcseihez, a mindenhez értő vén asszonyokhoz, kiknél kész a tanács, kész az orvos-szer, a mi nem áll egyébből, mint egy kis fehér mákhéj megfőtt levéből, mitől a gyermek szép csendesen aludni, — s az anya munkájában gyermeke által feltartóztatni nem fog.

Az első napokban néhány kis kanál mákony elegendő a süker elérésére, de naponkint erősebben lévén az ideg-rendszer megtámadva, — az adagokat folyvást szaporítani látja szükségesnek az anya; szaporítja is, mert az ébren lévő gyermek tizszerte roszabb mint azelőtt, mi igen természetes, miután az idegek rombolólag lévén megtámadva, az ébrenlét csak nyugtalanságát növeli a kisdednek, s nyugalma csakis akkor van, ha az életoltó méreg neki beadatott.

És a romboló hatás rövid idő alatt bekövetkezik. A gyermek halványodni, és aszni kezd, az ébrenlét órái csak nyugtalanságot és fájdalmat hoznak neki; az anya aggódik sorvadó gyermeke fölött, kezdi a roszullét okául a valódi okot kitalálni, de a szomszédasszony megnyugtatja mondván : „Én is mákleven nevekedtem lelkem, nyolc élő gyermekem van, mind azzal élt, és mégis itt vagyunk /“

Végre bekövetkezett a nyugalom ; 5—6 hó alatt a kisded kiaszik és — elalszik, az anya összekulcsolva töri kezeit a kis halott koporsójánál, évekig nem birja elfeledni annak szenvedő, halvány arcát és lecsukott nagy szempilláit; de a sir nyugalma h á- borithatlan ! . . .

Eger város piacán ott árulják a fehér mákot nyilvánosan. Gyermekek száza satnyul, butul és hull el ezen nyilvános, szabadalmazott mérgezések által. Felhívom ennek megakadályozására a hivatott férfiakat, megyei és városi főorvosokat, gyógyszerészeket, a közegészségügyi tanácsot, a jótékony nöegyleteket és a törvényhatóságokat ; — és ha nem találnának ki ennek megakadályozására kellő expedienst, az esetben jövőre fogok szolgálni ezzel is.

Megyei élet.

Heves és K-Szolnok t. e. vármegyék 1875. junius 14-én Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak :

A megye főispánja az ülést megnyitottnaii nyilvánítván, felhívja a bizottság tagjait a tárgysorozatba foglalt tárgyak fölötti higgadt tanácskozásra, a jegyzőket pedig arra utasítja, hogy a szólókat közülök mindig az jegyezze, ki az ügy előadásával nincs elfoglalva, s kijelenti, hogy ha szólásra többé senki főj egyezve nem-4 T Á R G A. fsEgri tárca-levél.

Kortes-zászlók. — Arthur, a képviselő-jelölt. — Hitel-viszonyaink. — Egy fizetésképtelen félreismert lángész levele.

Fennlobognak ismét, — faluk és városok házain szétterítik lebegő szárnyaikat, vígan repesnek a lengedező szélben—rudjaikra tekerődzenek a bömbölő viharokban — s konyulva csüggenek a rekkenő melegben.

A zászlók, lobogók, ezek most a legdivatosabb, legkelendőbb, s legdrágább iparcikkek; gyárak és ketyegő varrógépek csak ezeket állítják most elő, — nem tucat de száz számra vásárolják őket egyesek és testületek ; s ára? — no az egy kicsit borsos — s ráadásul követeli még magának sok vevője éjjeli álmát — nappali nyugalmát, családi jólétét és boldogságát — sa szép háromszinü zászló igen sokszor gyászos szemfedöként borul sok kipusztult derék család elhamvadt családi tűzhelye fölé.

De hát mit tesz az? Küzdve szép az élet — s nagyravágyás, dőre törekvés nélkül mi lenne belőlünk ? — kiált fel lelkesedve Arthúr — s dacára annak, hogy nem sok hajszála hullott ki a tudományokért, dacára annak hogy nevét alig birja csinosan leirni, támaszkodva azon élném múló érdemeire, hogy kortársai közöttö tett rokanttá legtöbb lovat — az agarain a legtöbb fogadást ö vesztette, kiüli a saját nevével ékesített nemzeti lobogót s kikiáltja maga

magát képviselő jelöltnek, s nincs oly esküdtszék vagy bíróság, hogy ezen nyilvános botrányért őt elitélné vagy hathónapi fogságra; — dehogy van! sőt inkább a hallatlan valami, s néven alig nevezhető eljárás felett az érdem visszahúzódva, a humbug felzak- latva oda lyukad ki az egész, hogy Arthur ellenjelölt hiányában megválasztatik képviselőnek — hon-atyának — s az, aki nem hogy törvényt, közgazdaságot, de soha semmit sem tanult, ott ül Magyar- ország törvényhozói között, és legszorgalmasabb látogatójává válik az...— az uj világnak.

De hát úgy van az, midőn hitel-viszonyaink annyira tönkre menvék, hogy az elvesztett hitel mellett — elvesztjük a hitet is jobb jövőnk iránt, s valóban égető szükség — s méltán hangsúlyozzák mindenfelé képviselő jelöltjeink, hogy első sorban törekvéseik célpontjává hitel-viszonyaink megjavitását tűzték ki, — igen természetes, mert bizony nagyobb részt a programm-recitáló urak saját hitel- viszonya is igen alanti fokon áll — s az ember legközelebb áll maga magához.

Azonban ettől eltekintve, hogy mily siralmasan állanak hitel-viszonyaink, im itt közlöm egy fizetésre felhitt országos nevezetesség! (félreismert lángész) válaszát, mely szóról, szóra, betűről betűre eredeti, és a melyet, mint kuriózumot, egy, ezen levél miatt elkeseredett ügyvéd barátom zsebében találtam akkor, midőn azt a me- leg-vizből, hova talán öngyilkossági szándékból ugrott — életem kockáztatásával kihúztam. A desperatiora okott adott levél következő :