Eger - hetilap, 1875
1875-06-10 / 23. szám
180 „ „ Julius az emésztő szerek hurut, állapota. „ „ Augusztus az emésztő- és légző szervek kór. állapota. „ „ September kanyaró epidemie, mint állatjárvány a lépfene a megyében. „ „ Octóber szüreti szünidő. „ „ November. Vőrheny spórád, a légző szervek hurutos és lobos állapota. „ „ December kanyaró és vőrheny spórád, a légző szervek hurutos és lobos állapota. 1875. Január A légző szervek hurutos é3 lobos állapota. „ „ Február, ugyanaz. „ „ Március n n n Aprilisre nézve miután májusban a nagygyűlés megtartása végett, havi gyűlés elmaradt a havi kórjárat nem határoztatott meg. Ha ezen kimutatást az előbbi években észlelt és ily sorrendben jegyzett havi kórjárattal összehasonlítjuk, azt tapasztaljuk, hogy itt helyben rendes viszonyok közt évről évre ugyanazon hónapokban ugyanazon bajok uralkodtak. — a mi reánk nézve azért is fontos, mivel ha ettől eltérés történik, figyelmeztet bennünket, hogy valamely abnormis oknak kell már jelen lennie ; — az elbeszélt fonto sabb kórrajzok élénk eszmecserére adtak alkalmat, mely utóbbi nem csekély mérvben segíti elő egyik kitűzött célunkat a tudom, vitatkozásból eredő hasznokat. Értekezlet tartatott: összesen 6. Nt. Horváth Zsigmond tagtárs székfoglaló beszédül: „A párolgás befolyása a szerves testek nedveinek mozgására. (Julius) és az éghajlat befolyása az emberi testre (február.) és a méterrendszerről. Dr. Schőnberger i. Carlsbardról keletkezése, fejlődése, (augustus) helyrajza- és vegyi hatására nézve Dr. Szentkirályi : A közegészségügyről hazánkban, különös tekintettel a porosz közegészségügyi törvényekre, annak üdvös és árny oldalára (január) 1. Dr. Schwarz „A kanyaró és vőrheny történetéről, lényegéről és kezeléséről, különös tekintettel a hydratherapiára. 1. Azonkívül bemutatja Dr. Szentkirályi a lefolyt 1873-ki évről Heves és Szolnok m. egészségi állapotáról statistikai adatokkal ellátott s a minis- teriumhoz benyújtott kimeritő jelentése egy példányát, valamint Horváth tanár úr az 1674 ki év meteorologiai kimutatását, — ez utóbbi két jeleutés ép úgy mint a felolvasott értekezletek az irattárba tétettek. Ebből is világosan látható, hogy a tagok a gyűlés óráit érdekes tárgyak fölolvasása által iparkodtak kitölteni, de bizonyságot nyújt egyszersmind arról , hogy bár mindennapi elfoglaltságuk eléggé igénybe veszi, testi és lelki erejüket, dacára annak kevés szabad idejöket, az egylet tudományos céljainak szívesen szentelik, serkentve és buzdítva egymást az egylet életerejét erősíteni. Ez utóbbit nem csekély mérvben segítik elő azon eszközök, melyeket az egylet maga részére évenkint megszerezni iparkodik, habár ái7ozattal történik is az, az idén a tudományos szaklapokon kívül, melyeket járatott, mint : Gyógyászat, Orvosi hetilap Wiener med. Vochenschrift, Wiener mediz. Rundschau: Vest. Apoth. Zeitung., Gyógyszerész hetilap, és a m. könyvkiadó társulat részéről megszérzett könyveken kivtil egy 100 frt értéket meghaladó microscopiumot (górcsövet) vett, hogy segítsen azon hiányon, melyet mindegyik érzett kinek fontosabb kóreseteknél történendő vizsgálatoknál ilyen segédeszköz rendelkezésére nem áll, és a vizsgálata durvább eredményével kell beelégednie, az eddig is ennek segélyével tett vizsgálatok élénk tanúbizonyságot tesznek annak fontos voltáról, és a tagok, a nélkül, hogy az öndicséret tulságába esném, e téren is tanúsított szakava- tottságáról. Nem hagyhatom ezultal fölemlités és köszönet-nyilvánítása nélkül tiszt, tagtárs úrnak az egylet iránt tauusilott buzgóságát és azon ritka szorgalommal jegyzett és az egylet havi gyűlésén szokásos pontosságával benyújtott meteorologiai észleletei kimutatásáért fogadja ezúttal hálás elismerésünket. Könyvtárunk, mely bár még mindig csekély számú kötetből áll, az irodalom legújabb és legbscsesebb müveit tartalmazza, és igy számra ugyan nem nagy, de belbecsre nézve elég gazdag tartalmú ; a legjobb rendben összeállítva névjegyzékkel ellátva, a tagok rendelkezésére áll. Pénztárunk állásáról pénztárnokunk ad felvilágosítást. Ez tisztelt nagygyűlés az elmúlt évben működésűnk rajza, mely elég tisztán tünteti fel azon körülményt, hogy az egylet hivatását betölteni tudja, és hogy ha még befolyását és működési körét kifelé nem terjeszté, az csak a bevezetésben jelzett sajnos oknak tulajdonítható, hogy hazánkban a közegészségügy talán az ország szomorú pénzügyi viszonyai miatt, melyek rendezése első sorban áll, még mindig csak törvéuyjavaslat alakjában létezik ; de buzdít azon remény, hogy a jövő naggyülésén, ha ismét szerencsések leszünk, barátságos kezet szorítva találkozhatni, talán ez utóbbi kérdésen is túl esve működésünk tágasabb téren! fényesebb eredményét fogjuk bemutathatni. — Engedje az ég ! Eger 1875 májushó 24-én. Dr. Schwartz. Hirfűzér. egri mélt. J'ókáptalan kis-prépostjává) Szele Gábor apát-kanonok, s ajt. alapitv. igazgató ö nsga választatott meg. * {A jogász-majális.) Szombaton folyó hó 5-én a Fuor contrast! egykori hires kertje ismét egyikét látta legszebb napjainak, mert F.-Tárkány e kies völgyében az egri jogakademiai polgárság e napon tartotta minden évben szokásos nyári mulatságát. A néma csendet, mely már csaknem egy éve senkitől sem háborgatva honolt az édes nyugalom ez ölén, egymást érő robogó fogatok zaja s Pol- dink jeles zenéjének csáb hangja messze űzték el s az elhagyott vadregényes vidék mint varázsütésre egészen átváltozott s bizonyára kastélyának egykori vendégszerető ura sem ismert volna reá, midőn az árnyas liget megnépesült, mint egykor Idalion szigetének berkei a Venus tiszteletére összesereglő dryadok s nympbáktól. látogató Világfi volt volna, kit vetélytársaim közt leginkább gyűlölök. Ha megelőzött minket? ! — Csak légy nyugton, barátom, mindjárt meglássuk. A kertészt az Uvegbázban találták, épen egy rózsabokrot szemlélgetve, melyen a szép bimbó azonnal szembetűnt. A gyönge összecsavarodott szirmok már szétfeszítették a kelyhet s a fehérgömb reményteljesen csillogott ki zöld hüvelyéből. — No ez jó szerencse, — moud a barát a kertészhez. Alfréd barátomnak egy fehér rózsára van szüksége ; ezt lefoglaljuk s meg- veszszük bármi áron. A kertész zavarba jött. — Talán Tavaszi Alfréd úrhoz van szerencsém ? — kérdé hebegve. — Az vagyok, — feleié Alfréd türelmetlenül. — Nagyon sajnálom — — Hogyan? — Hát nem engedi ön át nekünk a rózsát? — Sajnálom, nem lehet. Ha öt perccel előbb jöttek volna ura- ságtok ; de most már el van adva. — Mindjárt gondoltam, — sohajtá Alfréd. — De fontolja meg, kertész, — mond barátja hevesen — micsoda üzleti összeköttetést szakit meg. Tizenöt aranyat adok a rózsáért — vagy amennyit kíván. A kertész gondolkozni látszott. — Bocsánat, de ezúttal nem szolgálhatok, — mondá végre. — Szavamat adtam. Alig képzelhető levertebb ember a világon, mint a milyen most Alfréd volt; el akarta vinni erőszakkal a nyíló rózsát; párbajra akarta híni a gyűlölt vetélytársat ; nem volt oly kegyetlenség, amire el nem tudta volna magát határozni. Barátjának sok fáradságába került öt megnyugtatni. Bejártak még együtt néhány kertet, de hasztalan. Ama rózsa volt az egyetlen az egész környéken, s pár nap alatt teljesen ki kellett nyílnia. Az idő igen rövid volt, máskint Alfréd a fővárosba utazott volna, fehér rózsát keresendő. Néhány nap múlva látogatást akart tenni az imádott hölgynél. Nem voltak otthon számára. Ez eltaszitás volt reá nézve s roszat gyanított. Sejtelme este keserű valóvá változott. A színházban ott látta a szép Róza mellett diadalmosolylyal ülni az átkozott Világfit. A fiatal özvegy keblén egy félig kinyílt fehér rózsa diszlett. Nem nézhette ezt a reá nézve kínos jelenetet. Fájdalmas átható tekintetet vetett az oly bensőn szeretett hölgyre, mire az lesütötte szemeit. Majd megvetöleg nézte le diadalmas vetélytársat, mit az gúnyosan viszonzott ; akkor megfordult, áttörte magát a közönségen s szivében forrongó haraggal telve, gyorsan elhagyta a színházat. Vége következik.
