Eger - hetilap, 1875
1875-06-03 / 22. szám
170 elvett a földtől! A harmadik ellenvetés szerint a mai temetkezés igen drága s nagy pazarlást követel. Nem láthátó be, hogy minő megtakaritásokat eszközölne a hullák megégetése, mely megtakari- tások a mai temetkezésnél sem lennének elérhetők?! Hogy egy példát emlitsek, a lefolyt szünidőben 1874-ben a budapesti főorvos dr. Patrubáa jelenlétében Németország egyik városában három óránál több kivántatott egy ló elhamvasztásáig, és az itt elhasznált tüzelő anyag nem pazarlás? Vagy talán a hullákat csak egy lepedőbe burkolva akarnók megégetni ? úgy koporsó nélkül is eltemethetjük, mint ez a 17-ik századig Krieg szerint szokás volt. Ha a mai temetkezés drága, mennyi fényűzést von maga után az urna, mely arany s ezüst leszen idővel, a legékesebben kiállított helyiségekben elhelyezve ? ! Azon állítás, hogy a hullaégetés által elmúlik a lehetőség az elevenen való eltemetésre, nem is érdemel komoly vitát. —■ Mi holtjainkat ép oly kevéssé akarjuk élve megégetni, mint élve eltemetni! Mig a hallottkém, vagy legvégső esetben boncolás által nincs konstatálva a halál, ne szabadjon senkit sem eltemetni, s a baj elmúlik. A hamvedrek pedig ép úgy kirabolhatók, mint a sírok. Hogy végre a mai temetkezés nem aesthetikus, szintén nem bir alappal. A mai temetkezésben semmiféle szophisztikus mesterkedések által sem tagadható költői gondolat rejlik, melyet a nyílt máglyán való elégetés talán, de a kályhában történő gyárias hamvasztás semmiképen sem pótolhat. Mily szép, mily nagyszerű az anyaföldnek visszadni azt, mi tőle elvétetett ! Mi pótolhatja azon látványt, a boldogultat a csendes sírba lebocsátani, hogy nyugodjék; a szeretet, kegyelet és tisztelet könyüinek árjával öntözni azon csendhelyet, hol legdrágább kincsünk pihen, felette lombokat növelni, melyek a kedvest beárnyékolják. Ha a Siemens-féle kályhákkal tett kísérletek jól sikerültek is, az apparatus kevéssé gondos kezelésénél bizonyosan érezhetők a bűzös gázok, melyek a körülállókra, a megholt hozzátartozóira éppen nem lesznek jó hatással, — és bizonyára nem is nagy pie- tast szülnek. Egyelőre a holtak megégetésének szükségét senki sem érzi; először a többi 99% rothadás-képes anyagok eltávolításáról gondoskodjunk, melyeket az élő emberek szolgáltatnak. Jó csatornákat, vízvezetékeket stb. készíttetnünk s a temetőket javítanunk szükséges ; ha mindezt legyőztük, akkor talán helyén lehet a hullák elégetésének kérdését is megoldani. Régészeti buvárlatok. VI. (Folytatás.) E vidék tehát, mely számosabb falvakkal bir, s melyek között Kócs is akkoron még létezett, s a királyi sereg legalább egy része gyülekezését láthatta ; (a Temes vidékéről érkezők különösen, hacsak Tokaj felé nagy kerületet tenni nem akartak, másfelé utjokat aligha vehették ;) nemcsak, hanem maga a király itteni megjelenésének, 3zemletartásának is tanúja lehetett. És e körülmény feltevése a szóló, mely mondja : hogy ennek alkalmával nyerte ama halom az ő nevére az eljegyeztetést. Miről habár hallgat a történetírás, de nem hallgat a nép ajkán hagyományosén megmaradt, sa mai nap is hangzó néveljegyzés: Jánosán á s i h a 1 o m. A történelmi események viharzó színpadján a gyapont sugár- körözetében nem minden apró körülmények vétetnek észre s jegyeztetnek fel Klió tolla által ; emlékeiket azonban helyhezkö- tötten , habárcsak névszerint egyik évtized , egyik évszázad tovább adja át az évek hosszú sorában ; mig végre legtöbbayire az eredeti jelentőség értelme elenyészvén, csak a névszerinti emlék marad fen homályba burkoltan az idő perceinek folyton eső gördü- léseiben. így birja most is Tiszafüred alatt egy halom a Hadihalom nevet, bizonyára valamely hadi mozgalom ottani eseményének emlékéül. Mit annak kora ismert s tudott, de mi már nem ismerünk, nem tudunk. Debrecen határában egy halom mai nap is Basahalomnak neveztetik, mivelhogy ott 1660-ban apr. 30-án a budai vezér Szejdi Mehemet táborával megszállott ‘). S ezek után mindent összevonva, s egy magasabb szempont távlatából tekintve a dolgot, ha visszaemlékezünk az ősidőre, a combináijuk az első hunmozgalmakaWmelyek a Tiszavidékről indultak ki Sícambria (Ó-Buda) felé fl^uúa. meghódítására ; * 2) ha a Tiszántúli vidéknek meghóditásaT^^ftzabolcs és Tas hadvezérek útját, s visszatérésöket Árpád föhOTMfállására észleljük 3) ; mi*) Debrecen helynevei. Balkányi Szabó Lajos 1865. 9. lap. 2) Béla király* névtelen jegyzőjének könyve a Magyarok tetteiről. Fordította Szabó K'ároly. Második kiadás. Pest 1860. 3) A hunok Kr. u. 381-ik évben érvén el a Tisza partjait (Gyárfás István. Jász-Kunok története. 1 köt. 337 lap.) utjok irányáról már e hon téréin idáig, innen pedig a szentgellérthegyi Dunáig, hol a tárnokvölgyi csata előtt az őket megtámadni készülő egyesült római és német seregek nagy meglepetésére éjjel tömlőkön át úsztattak, — könnyen tájékozhatja magát az olvasó a történetírók amaz iránytűje szerint, melynek irányában ök Atilla egyik-másik székhelyét keresik. Cantu Caesár ezt mondja : Ez óriási puszta birodalom székhelye egy nagy táborszállás volt a Duna, Tisza és Kárpátok között, talán Jász-Berény, Eger és Tokaj vidékein." — Világtörténelem. 6 köt. VII. korszak. 291. lap. Pray, Sinai, Budai Ezsaiás, Klapprot, Schafferik, Tourneux^To-*§ T A R G A. r Nyílt levél T. V. főhadnagy úrhoz. T. barátom uram ! Megbocsát ön, hogy pénzügyét, legyen bár különben magánügy, ily nyilvánosan szellőztetem. Vélem ugyanis, hogy soraim által némelyekben egy kis figyelmet ébreszthetek a régiségek iránt, melyekben hazánk nem szegény, és melyeknek ha nem minden neme is, de némely része az érdekeltségért elég hálával adózik. Fogadja t. barátom uram először is azon nyilatkozatomat, hogy midőn azon három darab régiséget, melyeket az aquilejai ásatásoknál azon említett munkás jószívűségéből tárcájába rejtett, annyi éveken át őrzé, szép értékű tárgyakat hordott magával, mert kettő közülök értelmezhető emléke a numizmatika klaszszikus korának, azon kornak (Romulustól Justinianig), melynek pénzei uralkodóinak, vezérei- és más jeleseinek hü képét mindaddig magokon viselik, mig az idő vas foga magát az anyagot is meg nem őrölte, melyek ennél fogva míg egyrészt a történetbúvárnak azon korra nézve, még az Írott emlékeknél is hálásabb forrásai, addig más részt, azonnal megmagyarázandó okból, a minden szép és nemes iránt lelkesülni tudó szemlélőre nézve a kegyelet tárgyai maradnak. Leszámítva ugyanis azon kevés régi pénzt, melyeknek mindkét fele valamely uralkodót ábrázol, p. azt, melynek egyik fele Caesart a másik Augustusi; vagy azt, melynek egyik fele T. Claudiust, a másik nejét Agrippinát ábrázolja, a legtöbbnek hátán valamely szép eszmének symboluma látható. így p. Titus Vespasianusnak SPES PUBLICA köriratu pénzén a „Remény" jelképe látható: Egy ifjú, mert az ifjúkor az élet reménykora; ruhája h o ss zu, mert minden remény hosszú; a ruha nincs övvel a derékhoz szorítva, ideoda leng, állhatatlan, mint a remény; kezében 1 i 1 i o m : a remény virága ; az ifjú lábujhegyen áll, mert valamint az ember nagyobb ágaskodva, úgy a remény is nagyobb a valónál. Vagy egyszerű és mégis oly találó Augustus pénzén a Béke (Pax) symboluma: Egy szűz, jelképe az érintetlenségnek, melynek békében minden örvend, nem úgy mint háborúban, mely erőszakos kézzel nyúl minden után; előtte olaj ág a tudományok istenének, Minervának, jelképe, mert békében a tudományok virágzanak, mig a fegyverek zaja a múzsákat elhallgattatja; háta mögött a bőség szaruja tele kalászokkal és gyümölcsökkel, jelképe a bőségnek, melyet a béke szül, mig ellenben a háború a vetéseket és gyümölcsöket lepusztitja, és a munkaerőt a földtől elvonja. Vagy például Caesarnál a kegyelet (Pietas) : Asszony, előtte álló gólyával, mivel a gólya fiai, a sz. atyák által is jelzett közhit szerint, amint fölnövekedtek, elöregedett szüleiket ápolják, vezetgetik. Ezért a nelaoyós — gólya szótól a görög ige is ám niikúgyeiv (rependere beueficium — tettekkel hálálni meg a jótéteményt. *) Vagy pedig Caesarnál a kegyelet : *) Quam verő rationabilium non excedat pietatem ac prudentiam
